Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-141

141. országos Ülés május 21. 1876. 391 vannak, mint például Alsó- és Felső-Fehérmegyék Szebenszékhez, Felső-Fehérmegye Nagy-Küküllő megyéhez, Kolozs-, Szolnok megyék és Beszterczevidék Besztereze megyéhez kerekített részein: azokat minden serupulositás nélkül feláldozzuk a szász érdekeknek; de ott, hol a szászok habár törpe minoritásban vannak is, — mint Brassóvidékén s másutt is, — ott saját fajunkat és életérdekeinket mindenütt feláldozzuk a szászoknak. Felső Fehérmegye 50 ezernyi, Kolozs, Szolnok és Alsó Fehér 30 ezernyi magyar lakosságát beolvasztjuk a szász megyékbe; de ott, hol a magyar megyék kikerekitóse néhány szász község bekebelezését igényli: az azonnal noli me tangere-fóle gyümölcs alakját ölti magára. Belügyminister ur indokolásában, a félhivatalos lapok rábeszélő ezikkeikben ugy tüntetik fel az e törvényjavaslat által inaugurálandó szabályzatot, mint a magyar érdekeknek kedvező megoldást, én t. ház! kénytelen vagyok kimondani, hogy ez nem más, mint a magyar érdekeknek mindenhol való lábbal tipi *asa. Mar más alkalommal kimutattam, hogy "a királyföldi szászok létszáma csak 130,000, egész Erdélyben szétszórtan 160,000-ren vannak. Ily számú nép megelégedhetne a részükre biztosított két megyével: Besztereze és Szeben megyével. A törvényjavaslat ellenben e kettő mellé mesterkélten, a magyarság vétkes feláldozásával teremt még 3 szász megyét: Brassó, Nagy-Küküllő, s részben Kis-Küküllő megyét ugy, hogy a 160,000 szásznak jut ezen testvérietlen osztakozásban 5 megye. Lássuk már most, mit mivel a székely ós a volt magyar földdel. Erdély keleti részében egy tömör testben van 500,000 székely 5 kis székben elhelyezve. Ebből egyet elvesz a törvényjavaslat s beosztja Tordamegyébe, Marosszéknek ezért ad némi kárpótlást, a 3 más székely szókecskót pedig meghagyja ugy, a hogy vannak, azokhoz Fehérmegye néhány községén kivül egyetlen falucskát se csatol. Nem csatol pedig azért: mert másként mint szász területek odaesatolásával azokat kikerekíteni és életképessé tenni nem lehete. A Háromszékhez csatolandó Brassó vidéken van 20,000 szász, az Udvarhelyszékhez csatolandó Segesvár- és Kőhalomszókben van ismét 16,000 szász. Ezeket nem lehet székely megyékhez csatolni; de Felső-, Alsó-Fehér-, Kolozs- és Szolnok megyék 80,000-nyi magyarságát be lehete olvasztani a szász megyékbe. Erdély 300,000 megyei magyarságát el lehete ugy forgácsolni, hogy az mindenhol teljesen absorbáltassók s Erdély 800,000 magyarságának csak 5, vagyis csak annyi megye biztosittassék, mint a 160,000 szásznak. Én t. ház! Véges emberi elmémmel egyáltalában fel nem tudom fogni azon diplomatikai fontos okokat s magas államérdekeket, a melyek hazánk államalkotó népének ily háttérbe szorítását, ily mesterkélt ellensrdyozását, ily szánalmas kibuchstabirozását igénylik az erdélyi részekben. Távol van tőlem, hogy a kormányról szándékos roszakaratot vagy tendentiát feltételezzek; azonban azt kénytelen vagyok kimondani, hogy a törvényjavaslat minden intézkedése arra mutat, hogy a kormány a viszonyok ismerete s kellő tájékozottság nélkül indulván el e fontos, hazánk jövőjére nézve határozó kórdósben: magát félrevezettetni engedte. Itt a körmönfont ravaszság akarja a sült gesztenyét kikapartatni, s majd a felelősség alatt roskadozandó kormány jóhiszeműsége fölött kinevetni magát. A kormány már becsalatta magát e kelepczébe, a képviselőháznak hivatása az, hogy onnan kiszabadítsa, s a hazára mért csapást elhárítsa. T. ház, itt nem pártkérdéssé!, itt hazánk életkérdésével állunk szemben, s nem tudok képzelni oly hazáját szerető magyar embert, ki e törvényjavaslatot ugy, a miként beterjesztetett: megszavazhatná; pedig én csak egy oldalról világítottam meg e törvényjavaslat sötét hátlapját, az utánam jövőknek hagyván fel más hibáinak felderítését. Módosításokkal hiányain, tévedésein segíteni nem lehet, miután az már alapszerkezetében rósz, miután a szabályozást nem bizonyos irányelvek, hanem szeszély, egyes vidékeknek, sőt egyéneknek nyújtott kedvezmények alapján viszi át: azért én a törvényjavaslatot mint javithatlanul roszat, czéltévesztettet, ós nemzetünkre károsat átalánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. Mocsáry Lajos: T. ház! Teljesen osztozom előttem szólott Bánhidy Béla b. t. képviselőtársam azon nézetében, hogy a szőnyegen lévő törvényjavaslat egyátalában nincs kellőleg indokolva, hogy az egész tárgy, melyet az magában foglal, kellőleg előkészítve ós digerálva nincs. Azt hiszem, bárkinek is első pillanatra feltűnhetett, a ki e törvényjavaslatot kezébe vette és én megvallom, még ütköztem a felett, hogy a t. belügyminister ur nem tartotta szükségesnek egy ily nagyfontosságú törvényjavaslatot, a mely minden esetre igen sok érdeket keltett és igen nagy port vert fel az országban, vagy mozgást hozott létre már előre is és még nagy mozgalmat és még átalános hurczolkodást fog létrehozni az országban : bővebben, alaposabban indokolni is fölöslegesnek tartotta, az egész tárgyat jobban előkészítve előterjeszteni. T. ház! Lehetetlen, hogy ne azt a benyomást keltse a t. belügyminister ur eljárása, mintha ő a maga teljhatalmának érzetében talán akként gondolkodott, hogy hisz a kormányt támogató többséggel, a kormánypárttal nem szükséges sok czeremoniát csinálni, az úgyis elfogadja, azért