Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-141

141. országos ülés május 29. 1876. 385 telménye dekretált. És itt ugy hiszem, jogosult azon kérdés felvetése, hogy Erdély áldozat­készsége fejében és az uj állapotok reményében mit nyert? Nézetem szerint csalódást ós áldozat­képességének megtörését. S én nem tagadhatom, hogy egy fájó érzés ós egy fájó emlékezet az, melyet bennem e törvényjavaslat felkelt. Mert ha visszatekintek Erdély százados múltjára: azt látom hogy ez ország létének feltétele azon helyzet gon­gos conserválásában állott, mely egy sajátságos államtestté való tömörülésének alapja volt. Erdély sajátságos viszonyaiból fejlődött azon alkotmány, mely daczára anynyi heterogén elemeknek és az idők változásainak csirájában hordozta azon ga­rantiákat, melyek mindig biztosították a magyar faj supprematióját, ós ez ország nemzeti jellegét. Hatalmas traditiók tehát azok, melyekkel Erdély 1848-ban először és később 1865-ben szakított, s azt senki nem fogja tagadni, hogy ezen hagyo­mány utolsó maradványait e törvényjavaslat szün­teti meg. Az uj helyzet alkotása azonban és az uj viszonyok létesítése, uj lét-feltételek, s uj bizto­sítékok szükségességót eredményezik. A régi Erdély megyéinek megvoltak a maga középpontja, családjai, aristocratiája," és szokásai, melyek a hagyományosság törvényei alapján fen­tartották mindig a régi viszonyokat, és a magyar állameszme védfalává tette a megyéket. És ha most a hagyományok utolsó maradványait meg­szüntetjük, ha uj megyéket alkotunk, ós ha a magyar állam szerves életébe oly idegen elem appropriátióját eszközöljük, mely eddig ebből ki­zárva volt: hozzuk meg másfelől azon biztosítékot, a mely egy országban századokon át a iölényt bírt elem további virágzására és óletföntartására szükséges. És ismétlem azt, mit már előbb mondottam, hogy Erdélyben jó administratió. annak területi felosztása nélkül nem képzelhető; de viszont czél­szerü területi felosztás közigazgatási rendszerünk megváltoztatása nélkül nem lehetséges, és egyáta­lán nekem nézetem Erdély területi felosztásáról az, hogy minden szempont és érdeknek elég téve csak akkor lehet ós lesz: ha mentől nagyobb te­rületeket és járásokat kormányoz kinevezett tiszt­viselőkkel egy erős központi hatalom. Azonban másfelől t. ház, nem tagadhatom azt sem, hogy én a jelen viszonyok közt és a jelen administrativ rendszer mellett igenis képzelni tudok magamnak egy helyesebb, czóíszerübb területi felosztást Er­délyben, mint az, a melynek képét e törvényja­vaslat nyújtja. Több irány van, melyet a kormány Erdély területi felosztásánál követhetett volna. Én csak néhányat fogok felemlitni, melyekre nézve a legközelebb múltból concrét javaslatok EÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. VI. KÖTET. feküdtek előttünk, igy például minden mellékte­kijitetet mellőzve. Erdélyből mintegy tabula rasat csinálva, lehető egyenlő és nagy területekre osz­tani föl, mint ez az absolut rendszerkor létezett, vagy magyar központok, magyar emporiumok létesítését tűzni ki czélul, vagy a status quo fen­tartásával a jelenleg létező íegflagransabb ano­máliák megszüntetésére szorítkozni; vagy végre az előbbi t. belügyminister ux munkálatát fogadni el, mint a ki e munkálatában a fősúlyt a domes­tiea behozatalára fektette és e szempontból, sta­tistikai adatokból, nézetein szerint igen helyesen. bár a népszerűség árán; de bebizonyította, hogy tekintettel Erdély területi népsége ós állami adó­ját, ez országot, czélszerüen és helyesen többre mint 8 megyére felosztani nem lehet. Azonban t. ház, ezen törvényjavaslatban egy határozott iránynyal, vagy egy alapelv következe­zetes keresztülvitelével egyátalában nem találko­zunk. E törvényjavaslat alkot megyéket, ott, a hol arra szükség nincs, például Nagyküküllő megye mint Brassó megye; meghagy megyéket, melyek­nek létjoguk és okuk nincs, mint Fogaras megyét és az apró székely törvényhatóságok; egyesit megyéket czélszerütlenül: például Belső-Szolnok-, Kővár-, Hunyad-, Zarándmegyék. Tehát alkot nagy megyéket, alkot kis megyéket és egyesit megyéket politikailag czélszerütlenül terv és irány nélkül. De lehet-e szó tervről vagy irányról, midőn látunk megyéket 24M mórtfölddel 150.000 lakos­sággal és 160.000 frt államadóval? ós látunk me­gyét 132 nógyzög mórtfölddel, majdnem 300 ezer lakos és 660 ezer frt államadóval? vagy midőn látjuk, hogy a törvényjavaslat megszüntetett me­gyéket, melyek állami adójukból közigazgatási költségek fedezésére államadójuknak csak 10—ll°i 0 vették igénybe és viszont meghagy oly megyéket, melyek ugyan e czélra államadójuk 15—20°| o-ot veszik igénybe. A mi tehát a domesticát illeti, ezen törvény­javaslat, ugy látszik, nem czéloz egyebet, mint hogy egyes erdélyi törvényhatóság próbára tétes­sék, ha vajon képes lesz-e saját házipénztárából fedezni közigazgatási költségeit; hogy azonban ily kísérlet mily hatással lesz az adóval túlterhelt erdélyi népre: e kérdésre a választ a t. állam­titkár urnák engedem át. Azonban a t. ház, ezen törvényjavaslat még a jelenleg létező flagrans anomáliákat sem szünteti meg, mint erre példa Kolos megye vég részei, mely az újonnan alakítandó Besztercze — Naszódmegyének központ­jáig terjednek, vagy annak közvetlen közelébe feküsznek. Sőt e törvényjavaslat alkot ujabb ano­máliákat, mint például Nagyküküllő megye, mely­nek két része közé van ^eókelve, KisküküUő me­gye praetorialis helye. És a mi végre t. ház, az 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom