Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-140

3-74 140. országos ülés május 27. 1876. népünk minden rétegében, hogy többé nem pal­liativ rendszerhez kell nyúlnunk, ha a bajt csak némileg orvosolni akarjuk. Az igaz, hogy a végrehajtás korlátozása nem uj eszme jogéletünkben. Hiszen például a volt ősiségi intézmény, nemkülömben a napjainkban is fennálló hitbizo­inányok különféle nemei és végre a polgári per­rendtartásnak 395. és 399. §§-aiban foglalt intéz­kedések mind megannyi bizonyítékai az e tekin­tetbeni kiváltságnak. És igy, Habár egyrészt nem is tagadhatjuk, némely eddigi institutiónknak kedvezményezett voltát és a százados gyakorlat által szentesitett jogosultságát: mégis komoly megfontolás tárgyává kell, hogy tegyünk minden törvényhozási aetust, mely a korszellemnek meg nem felelő privilé­giumok sorompóit még most is kitárni látszik. Én korántsem akarom a kérdéses törvényja­vaslatnak ezen intentióit tulajdonítani és csak al­kalmilag vetem föl ezen kérdést: vajon a czélba­vett intézkedés nem fogja-e az állami, társalati és törvényhatósági tisztviselőknek amúgy is kü­lönleges állását szemben a többi honpolgárokkal még inkább élére állítani? vagy nem absor­beálandja-e mások kárára túlságosan a végrehaj­tási alapot? és végre nem érinti-e érzékenyebben a takarékos tisztviselőket, kik a mondott kedvez­ményekben fölösleges gyámkodást láthatni fognak ? A kérdés tehát nem oly egyszerű s minden tekin­tetben megérdemli a komoly megfontolást. Én őszintén megvallom, hogy azon esetre, ha az állami és megyei tisztviselők fizetése egymás­tól oly igen eltérő nem volna; továbbá, ha a fize­tések igazságosabb arányban állanának az illetők szakképzettségéhez és a teljesített munkához s végre ha a tisztviselők kivétel nélkül nyugdijkó­pesek volnának : korántsem járulhatnék szavaza­tommal a kérdéses törvényjavaslathoz; mert ta­gadni nem lehet, hogy a végrehajtásnak most szándékolt korlátozása a tisztviselőknek nemcsak hitelképességét, de tekintélyét is nagyban meginga­tandja, és ki tudja: elérjük-e átalában a kitűzött czélt, midőn az életben majd mindenütt már annyi rejtélyes kijátszásokkal találkozunk. S azért nem ok nélkül fejezem ki e tekin­tetbeni aggályaimat ós bizonyára rendes viszonyok közt mást nem követelhetnénk, minthogy a sze­rencsétlenség által sújtott tisztviselőknek vagy az állam, vagy az illető hatóság maga nyújtson pil­lanatnyi segélyt akár a már kiérdemlett jutalom gyanánt, akár a részletes visszafizetés terhe mel­lett; mert ha valakitől, ugy bizonyára a köztiszt­viselőktől követelni lehet, hogy azok kiadásaikat rendszeresített bevételeikhez alkalmazzák, és hogy a takarékosság tekintetében is másoknak is pél­dányképül szolgáljanak. De minthogy a tisztviselőknek fizetését finan­czialis bajaink miatt egyelőre fölebb emelni nem lehet, :g minthogy a jelen mostoha viszonyok közt én a köztisztviselőket védtelenül sem a sors csa­pásainak, sem pedig a lelketlen uzsorásoknak mar­talékául kitenni nem akarom: ezen okból én a törvényjavaslatot csakis szükségből átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. {He­lyeslés ) Elnök: Szólásra senki sem lévén már fel­jegyezve, kérem a t. házat: móltóztatik-e a fize­tések, nyugdijak és egyéb illetményekre vezetendő végrehajtások korlátozásáról szóló törvényjavasla­tot az igazságügyi bizottság szövegezése szerint átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául el­fogadni? (Elfogadjuk!) A t. ház a törvényjavas­latot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Gulner Gyula jegyző: (Olvassa a törvény­javaslat czimét, és az 1 — 5. §%-at, melyek észrevé­tel nélkül elfogadtatnak, olvassa a 6-ik §-í.) Almássy Sándor: T. ház! Én a jelen sza­kasz beleiktatását valóban tökéletesen fölösle­gesnek tartom, fölöslegesnek tartom pedig azért, mert a napidijakat lefoglalni egyátalában szokás nem volt s a mint a gyakorlatból tudom, ha ily napidijak le is foglaltattak: azok felebbezés eseté­ben a euria által a foglalás alól felmentettek. A jelen esetben — az 1-ső §-ra hivatkozva, — csak bizonyos személyeknek adatik meg az a kedvez­mény, hogy napidijaik le nem foglalhatók. Mi volna a következése ennek? Az, hogy a másokéi lefoglalhatok s igy a bíróság mintegy zavarba, tévútra vezettethetnék, t. i. azon biró, ki eddig a napidijakat felmentette: ezután nem tudná azokat felmenteni. Ennélfogva én ezeknek kijelölését igen károsnak, sőt a gyakorlattal összeütközésben le­vőnek tartom. Hogy a bizottság ezen §-t ide be­hozta, annak még is kellett némi okának lenni. A legközelebbi időben igenis tudom én azt, hogy leginkább gyakorlatban volt az, hogy a képvise­lők napidijai lefoglaltattak; de tudom azt is, hogy ugyanazon kir. törvényszék, a mely a lefoglalást elrendelte: megkeresés esetében azt felmentette. Ha le lehet foglalni egyiknek napidijait, ngy le lehet foglalni mindenkiét, a napszámosét is, mert annak a bére sem egyéb, mint napidíj; mi a gya­korlatban kivihetetlen és sok tévedésre és kelle­metlenségre adna okot. Csak egy példát idézek. Ha például bárkit is azon szerencsétlenség érne, hogy csődbe kerül és. annak következtében mindene lefoglaltatván, élel­mét napidíjjal keresné meg: e szerint a §. sxe­rint, ha benmaradna, napidiját is le lehetne foglalni és igy majdnem életfentartása vonatnék meg tőle. En nem akarok hosszabb indokolással élni e §-t illetőleg, csak az az óhajtásom, hogy ha tör-

Next

/
Oldalképek
Tartalom