Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-138

138. országos ülés május 24. 1876. 337 ben történt meg, mert ha a törvény ellenére történt volna: bizonyára a számszék ezt jelentette volna. A zárszámadási bizottság eonstatálja, hogy az állami számszéknek nincs kifogása s ennélfogva e bizottság megadja a felmentést. En akkor nem voltam ministerelnök, az actákat nem láttam, a zárszámadási bizottság tagja nem voltam, most sem vagyok. De látván itt a 9000 forintot: igen eltudtam képzelni, honnét származott. Onnét, hogy 1873-tól fogva a központi kiadásokat évenként redueálván, a ház a költségvetés alkalmával, a reductió nem történhetett máskép, mint hogy a tisztviselők vagy nyugdíjaztattak, vagy végkielégítést kaptak; mert azon tisztviselőket talán a t. képviselő ur nézete szerint sem lehetett egyszerűen elbocsátani. Nagyon természetes, akkor, midőn a reductió megtörtónt: a tisztviselők közül oly nyugdíjas és végkielégitenclő fordult elő, kikről az az évi költségvetésben provisió nem törtónt. Ez fejti meg előttem a 9000 frt okát. Meg van tehát közismereti! oka annak, hogy ezen 9000 frt felmerülhetett. Hogy pedig igazolva van : azt a számszék jelentése bizonyítja, a mely ezen positió ellen nem tett kifogást. En tehát azt hiszem, hogy a törvény reáruházván a számszékre ilynemű tételek részletes vizsgálatát, nekünk kötelességünk elhinni, hogy itt irregularitás nem forog fenn ós a számszéknek kötelességszerű eljárására támaszkodván, ezen 9000 forintot, mint teljesen igazolt kiadást lehet tekintenünk, így okoskodott a zárszámadási bizottság is s nem is okoskodhatott máskép, mert ha a nyugdijasokat mind keresztül akarná fürkészni: akkor a számszék mellett még egy apparátus kellene, a mely mégegyszer csinálja.meg azt, a mit a számszék csinált a törvény értelmében. (Helyeslés a középen), En t. ház, nem abban látom a zárszámadások megvizsgálásának komolyságát, hogy ily 9000 frtos positiónál nem akarjuk elhinni, vagy difícultáljuk azt, a mit a törvény világos rendelete szerint a számszék által teljesített dolognak el kell hinni; mert ha idáig akarunk menni: nem tudom, hol van akkor komoly alapos megbirálása a zárszámadásoknak? Ha igv járunk el, akkor már az első lépésnél hibázunk, hogy t. i. a szárnszéknek kötelessógszerüleg teljesített dolgait nem teljesítetteknek vagy rosszul teljesítetteknek akarjuk feltételezni. Ha meg ezen szempontból indulunk ki, akkor nem tudom mire való a számszék? (Fölkiáltások a szélö-baloldalon: ellenőrzés!) Ellenőrizni kell, az igaz, arra való a zárszámadási bizottság, mely ellenőrzi a számszéket. De hogy a zárszámadási bizottság utána nézzen minden egyes tulkiadás eredetének, olyannak, melynek megvizsgálását speciíiee a számszék kötelességévé teszi a törvény: arra azt gondolom, nem terjed ki, nem KBPV. H NAPLÓ IS75-78. VI. KÖTET. terjedhet ki a zárszámadási bizottság hatásköre ; mert akkor igazán azt lehet mondani, mirevaló a számszék ? Én t. ház, szükségesnek tartottam a magam részéről — miután az első eset merült fel, a hol ily tételről van szó, a mely nem olyan, hogy a vita tárgyát képezze, mert hogyha a szabálytalanságról lenne szó, a számszék bejelentette volna, — ezen nézeteket előadni, hogy a további tárgyalásoknál ne menjünk tul azon határon, a melyen egyedül képzelek komoly zárszámadási vizsgálatot. (Helyeslés a középen). Kerkapoly Károly: Azok után, a miket a minister ur előadott, kevés mondani valóm van, hanem ón azt gondolom, hogy abban a kevés szóban a mely itt van: „tulköltség ennyi, melyet magasabb rangú tisztviselőnek előre nem látott végkielégítése okozott": van olyan dolog, a mely a t. képviselő urat, csak ugy mint az egész képviselőházat megnyugtathatja. Három dolog van itt mondva. Egyik az, hogy ily magasabb rangú tisztviselők végkielégittettek; mert ha nem történt volna meg a tény: az nem okozhatta volna ezen tülköltséget. Ezt mondja a számvevőszék és ez ide a zárszámadások észrevóteli rovatából van átvéve, a mint a t. képviselő urak meggyőződhetnek, ha megnézik a zárszámadást. Ez egy. Másodszor pedig azt mondja, hogy azon tény a mely bekövetkezett, tudniillik a végkielégítés: szabályszerű tény , mert különben dificultálta volna kötelessége szerint a számszék. A harmadikat, a mi mondva van, a minister mondja, tudniillik, hogy nem látta előre e végkielégítést, mikor a költségvetést csinálta. Ha a minister azt mondja, hogy e végkielégítést nem látta előre, a mint hogy nem is láthatta előre, mert hisz az év folyamában is merülhet fel ok, mely azt szükségessé teszi: ez a dolog természetében van. A számszék azt mondja: mivel ily dolog felmerült, tettleg a végkielégítés ténye fenforog és a szabályokban nem ütközőleg hajtatott végre. Kell-e ennél több arra, hogy a t. képviselő urak megnyugodjanak? Ha kell több, én nem tudom, hogy ez mi lehet; mert a t. pénzügyminister ur előbb helyesen jegyezte meg, hogy a control a számszók kezébe van letéve ós ha meg nem nyugszunk ebben: mi több ok van a megnyugvásra egy másik testületben ? Ekkor kell egy 3., 4. 5-dik testületet erre állítanunk s végre sehol sem nyugodhatunk meg, mint osak ha a képviselőházban tárgyaljuk; pedig a ministerelnök nr irányában a t. képviselő urak elismerték legközelebb a parlamentalismusnak ily eljárás által ad absurdum vitelét. Hol egy nagyobb állam zárszámadása pontról-pontra a házban tárgyaltatik, ott az egyebet nem csinálhat. 43