Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-137

137. országos ülés május 23. 1876. 319 kijelenteni, hogy eddig minden ilyen ügy és igy az illető képviselő ur ügye is a pestmegyei tör­vényszéknél folyt, mert ő pestmegyei polgár is és ránézve a pesti törvényszék is illetékes. Az illeté­kesség ellen ellenvetést az nem tehet, a ki a kö­rülményeket ismeri. Ezeket előre bocsátva, magam is a mentelmi jog felfüggesztését kérem. (He­lyeslés.) Madarász József: T. ház! A képviselő, midőn választóinak képviselői működéséről és az országgyűlés menetéről számot ad: azt hiszem, hogy képviselői" vagyis törvényhozói jogát és kö­telességét gyakorolja. Fölöttébb változnak némely képviselő urnák nézetei az élő, fejlő vagy meg­romlott kor levegője szerint. Ezt kell hinnem e tekintetben, mert ma már azon tettet, melyet még 1869-ben a törvényhozás a képviselő törvényhozói tényének és bánthatatlan tényének nyilvánított: a képviselőház tagjai, majdnem indignatióval utasíta­nak vissza azon képviselők, kik legalább a bün­tető törvénykönyv jogi fogalmára nézve előbbi 1848. előtti időszakbani szellembeni felfogásban találkoztak. (Nagy derültség.) 1869-ben mit mon­dott a kiküldött bizottság jelentésében, mely leg­először Böszörményi László mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában az országgyűlés elé ter­jesztetett s a mit az országgyűlés helyeselt: azt, hogy a mit az országgyűlési tag, mint olyan a házban ós a házon kivül mond, tehát szóval, vagy tesz, tehát oselekvénynyel, azért csak az országgyű­lés által és pedig annak azon háza által vonat­hatik feleletre, a melyhez tartozik. Másodszor, ha az országgyűlési tag nem mint olyan és nem tör­vényhozási hivatásának gyakorlása közben mond vagy tesz valamit: azért a ház engedelmével adat­hatik ki. Hogy ha tehát a képviselő választói közepette a törvényhozás működéséről és a kép­viselői működésről számot ad: azt törvényhozási minőségben mondta és cselekedte. A fogalmak változhatnak s lelkiismeretünket, meggyőződésün­ket a kor fejlődő vagy rothadó elemei szerint változtathatjuk. Tehát először is 1869-re kívántam hivatkozni. Nagyon rósz szolgálatot tett az államnak érde­kében az igazságügyministeriumnak azon magát kir. jegyzőnek nevező egyén, a ki ezen táviratot az igazságügyministeriumlioz küldte. Kérdem van-e törvényeinkben ily hivatal ? Mi az a királyi jegyző ? Ily hivatal nincs. Tudomást szereztem magamnak azután és ugy találtam, hogy a járásbíróságnál al­kalmazott jegyző kir. jegyző czimmel szerepel. Nagyon rósz szolgálatot tett az államnak igazságügyministeriumnak, higyjék meg és rósz szolgálatot tesznek azon egyének ; mert igaza van Horánszky és Szilágyi Dezső képviselő uraknak, hogy az összes körülmények összevetésével kell meggyőződésünket megállapítani: vajon van-e itten zaklatás, vagy nem? és midőn ón az iratok teljes komoly átvizsgálása után azon meggyőződésre ju­tottam, hogy azon t. polgármester Csongrád vá­rosában, a ki a jelentést megtette, azt jelenti, hogy neki egy városi gyakornok, bizonyos Praznovszky Sándor nevezetű hivatalos jelentést tett ezekről és ezekről és tanúvallomásában azt mondja, miszerint ő a városház ablakából hallgatta és hallotta azon előadásokat, a melyeket egy zsibongó és zajongó néptömeg közt bizonyos távolságra tőle sok em­ber közbekiáltása által megszakítva mondott: én uraim! a körülményeket összevetve, nem vonhatok ki mást, mint azt, hogy előre kiszámított zaklatás ténye forog itt fenn. Én igenis állítom, hogy mert Csongrád városának polgármestere azt jelenti, hogy ő neki a polgármesteri gyakornok hivatalos jelen­tést tett, hogy igy és igy beszél a képviselő: az oda volt állítva kémnek, a miként nem is ott mel­lette hallgatta, hanem a városház ablakából s rög­tön tudósította az igazságügyministert táviratilag az esetről, melyet a tanuk más ós másként mon­danak el. Nem akarok magának a tárgynak vitatkozá­sába bocsátkozni; de hogy meggyőződjünk: azon tanúvallomásokat mégis kell tudnunk. Én átolvas­tam. Volt 16 tanú, kik közül 3 jelen sem volt. IS közül 6, egyik igy, másik amúgy vallott. Ma­gam sem helyesleni, sőt roszalnám, ha igy volna, a mit mondott az igazságügyministeriumra, még ha lett volna is oka rá mondani; de egyik igy, másik amúgy mondja a tanuk közül; hőt pedig határozottan állítja, hogy nem is mondta. Igy pe­dig lehetetlen a körülmények összevetése folytán azt nem hinnem és mondanom és higyjék meg leghelyesebb lett volna, ha az igazságügyminister vagy igazságügyrninisterium azt mondta volna, hogy azok az egyének, a kik valóságos tényekre állapított tanúvallomást, vagy legalább ellenkezőt nem tudnak előmutatni : hallgassanak el, mert itt tisztán magán városi boszut látok azon polgármes­ter által előidéztetve; esnem lett volna semmi ta­nácsosabb, mint legalább e kérdésben önmagára a képviselőháznak képviselő mentelmi szabad sza­vazatára nézve békókat és lánczokat vonni. (De­rültség.) Most engedjen még meg Szilágyi Dezső t. képviselőtársam, hogy ezek után nyilatkoztassak ki valamit. Én 1848. előtt éltem leginkább, 1848. előtt ismertem a büntetőjogi fogalmat. Azt én értem és meg tudom magyarázni, hogy a fiatal nemzedék más fogalmakat szív be és másokat érlel meg agyá­ban és értem ós fel tudom fogni, hogy ők lázi­tásnak vehetnek oly cselekményt ós oly szavakat is, a melyeknek következménye nem lázadás ; de tőlünk, kik 1848. előtt éltünk, köztünk a képvise­lők, kik 1848. előtt az országgyűlésnek tagjai és azon szellemnek voltak hivei: szivünk vérévé és

Next

/
Oldalképek
Tartalom