Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-137

320 137. országos ülés május 23 1876. értelmünkké az lett bevéve programmunkba, mi­ként valaki Magyarországban szóval lázitást nem követhet el. „Contra statum publicum erigentes. li Ebben volt kifejezve az elv s ennek alapján szó­val sem haza elleni árulást, sem lázitást nem kö­vethet el senki. Nagyon jól emlékezem ós ne higyje a kép­viselő ur, hogy Simonyi képviselő ur kismérvű ténynyel nagy jelentőségű értelmezést akar el­érni. Nagy jelentőségű volt azon merénylet, a mit az akkori magyar kormány Magyarország egyes egyénei irányában pl. a törvényhatóságok kebelé­ben mondott beszédért Wesselényi ellenében el­kezdett ; de még nagyobb jelentőségű az, a mi most kezdeményeztetek. (Derültség:) Akkor egy törvényhatóság kebelében mondott beszédért,., a me ty gyújtott, a melyben benne volt, hogy a bó­ketürésnek is meg van a maga határa, a melyen tul a békétlenség okvetlenül kitör és fegyvert kö­szörül ; ezek voltak Wesselényi szavai, hazaáru­lásba idézte őt az akkori kormány. Most egy képvi­selőt törvényhozói működése közben mondott szavai­ért önök, mint lázitót ki akarnak adni. Sokkal nagyobb mérvű, sokkal nagyobb jelentőségű tény ez. t. ház. Én azon iskolának vagyok hive, mely a szabad szót tiszteli, a rágalmat, mint rágalmat kívánja megbün­tetni. Hiszen maga Szilágyi képviselőtársam igen helyesen hozta fel, hogy e rágalmat, mely elkö­vettetett : elnézheti-e az ország? még ha követte­tett volna is valami, nem lázítás, hanem rágalom. De helyes-e lazításért lázitási perbe adni ki az illető képviselőt, midőn ő maga rágalmat mond. Ezt összevetve, én azon ponton állok, melyen 69-ben és 48. előtt állt a törvényhozás. Daczára az itólőszékeknek, — mert ón éltem azon korban, melyben a megye, az ország termében és azonkí­vül mondattak ki, nyilatkozatok az ítélőszékek tör­vénytelen ítéletei ellen, és igy és ezek ellenében is megkívánom óvni a szólásszabadság szent ügyét, még inkább, mikor azt látom, hogy az alsó fokú törvényhatóságoknak nagyobb része, mily kézbe akarja erőszakolni az ügyet a törvényhatóságok­nak azon része, mely nem is választatik, hanem kineveztetik. Én biztosítani akarom a kormányt törvényes jogaiban ; de legelső kötelességem, mint képviselőnek az egyént, s még inkább a képvise­lőt biztosítani. És mert összevetve a körülménye­ket, itt nem látok mást, mintegy kémkedve kiszá­mított zaklatást: azért a mentelmi bizottság véle­ményében nem osztozom. (Helyeslés a szélső bal­oldalon?) Helffy Ignácz: T. ház! (Szavazzunk ! Eláll.) Méltóztassanak elhinni, nem szívesen veszem igénybe becses idejüket. De ha őseink nem sajnálták az időt, hosszú évtizedeken át küzdeni a szólássza­badságért; én ugy hiszem, nekem kötelességem még néhány perczet igénybe venni, midőn itt nem arról van szó tulajdonkóp: vajon Csatár Zsig­mondot kiadjuk vagy sem, hanem, hogy Magyar­országon ezen tul legyen-e szólásszabadság ? Igen vagy nem. Szó van itt arról, hogy egy képviselő, ki ellenzéki szempontból beszédet tart a kormány­zat ellen: bünvizsgálat alá vétessék-e ? Igen vagy nem. Ez a kérdés s ez kötelességemmé teszi a fel­szólalást. A mentelmi jog felfüggesztése tekinteté­ben különösen egy dologról emlékezik meg, maga a házszabály azt mondja, meg kell vizsgálni: van-e zaklatás? Tisza László képviselő ur igen helyesen teszi hozzá, hogy csak politikai zaklatásra akarja ezt kiterjeszteni. Igen helyesen. Mi sem kívánunk egyebet. De ha volt valaha eset, midőn a politikai zaklatás kézzelfogható volt: ez az eset az. (Helyes­lés a szélső baloldalon.) Sajnálattal mondom ki. Méltóztassanak összevonni ezen három négy adatot. El lett hallgatva előttünk — és e tekintetben fel­szólítom az előadó urat, hogy ezt méltóztassék itt az ország szine előtt igazolni, — szántszándékkal lett elhallgatva, hogy a tanúvallomások közt ott van a 7 tanú, (Helyeslés a szélső baloldalon), a ki határozottan tagadta azon egyetlen passust. mely bennünk is megbotránkozást idézett elő, és ugy magát az országgyűlési bizottságot a zaklatás ré­szesévé teszi. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De méltóztassanak felvenni azon néhány más körül­ményt. Kik a tényezők, mint Madarász t. képvi­selő társam helyesen megjegyzi ? A járásbiró jegy­zője, az úgynevezett „királyi jegyző" teszi a feljelentést. És ki a járásbiró ? A szóban levő kép­viselőnek volt ellenjelöltje, a feljelentést teszi r a polgármester. (Ugy van! á szélső baloldalon.) Es ki az a polgármester? Osemegi testvére, az azon Osemegi államtitkárnak az igazságügyi ministe­riumban, melyre nézve épen rá fogják, hogy épen erről mondotta £ mondatot. Ha itt nincs politikai zaklatás, a kész* szándékos üldözésnek nem jele, de kézzel fogható tanúbizonysága: nem tudom, hogy mit képzelnek az urak zaklatásnak. A mi Szilágyi Dezső képviselő társam egy mondatát illeti, arról nem hallgathatok. 0 nagyon őszintén kimondotta érzelmeit. Nem bánná ő, ha ez esetben máskép szavaznának, mint ő óhajtja ; de ő figyelmezteti a házat egy igen fontos dologra. Ha itt a mentelmi jog felfüggesztése megtagadta­tik : ez annyi lesz, mint szabadalomlevél az ellen­zéki képviselők számára, hogy bejárhassák az or­szágot ós mondjanak a kormány ellen mindenféle roszat. (Szilágyi Dezső közbeszól: Nem mondtam!) Helffy Ignácz: Ezt méltóztatott mondani. (Felkiáltások a középen: Nem azt! Halljuk \) Te­hát az ellenkezőt kívánja, a mi annyit jelent: hogy ha az ellenkező szavaztatik meg, megfog­ják érteni az ellenzéki képviselők, illetőleg az államügyészek, hogy ha az ily ellenzéki képvi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom