Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-137

3lg 137. országos ülés május 23. 1878. azon elleninditvány, hogy miután a felhozott cselekvény bűntényt nem képez : Csatár Zsigmond ellenében a mentelmi bizottság jelentése ne fogadtassák el. {Helyeslés a közjogi ellenzék részéről.) Én ezt épen az igazságügy érdekében kívántam és óhajtottam volna, mert akkor volnánk mi, Magyarország polgárai, teljesen megnyugtatva: ha az igazságnak mindig ,maga az igazságügyministér kelne védelmére.. (Élénk helyeslés a szélső balon.) T. ház, bátor vagyok még annak elemzésébe ós értelmezésébe bocsátkozni, hogy én miként fogom fel a lazítást; mert arra határozott törvény nincs, hogy mi képez lazítást. A mennyire én olvastam és tanulmányoztam a lázítás szónak értelmét : lázitásnak csak azon cselekvény tekintendő, melynek következménye csakugyan lázítás. (Nagy derültség.) Engedelmet kérek, meglehet nem jól fejeztem ki magamat, azt akartain mondani, hogy lázítás az, a mely tettre lázit; a mely tettre nem lázit: az nem képez lazítást. Itt pedig ezen esetben lázítás bűnténye nem forog fenn ; mert az illető képviselő nem lázított. Vannak még, a kik azt mondják, hogy a hatalom tekintélyének megsértése rágalmazási bűntény. Ha ezt lehetne a hatalomnak kimagyarázni, — én egészen őszintén és minden pártérdeken kívül, az igazság fogalmával taglalom az ügy állást, — ha, mondom, azt lehetne kimagyarázni, hogy a hatalom tekintélyének megsértése, a hatalom rágalmazása : akkor okvetlenül szükséges lett volna, hogy a bíróság ezen ügyben kérje ki Csatárt ; mert mihelyt a. bíróság lázítás ügyében kéri ki: akkor kötelességünk ugy felelni, hogy lázítás nem forogván fenn, ő ki nem adható. Azért azt vagyok bátor kérni a t. háztól, hogy ezt ne tessék pártügygyé tenni; hanem méltóztassék ezt komolyan és az országgyűlés móltóságához illendően elintézni ugy, hogy abból semmi consequentia ne következzék; mert azon képviselő urak, a kik ennek előtte az ellenzék álláspontját foglalták el: valószínűleg akkor egészen másképen gondolkoztak és viszont másképen fognak gondolkozni, ha ismét kissebbségbe jutnak. A mi nekem ma, holnap neked, ezt mondja a példabeszéd. Ezt nem szabad feledni, azért bátor vagyok kérni a t. házat, méltóztassék a mentelmi bizottság javaslatát visszautasítani. Tisza László: T. ház! (Eláll! Eláll] Szavazzunk!) Mihelyt csendességhez jutok, azonnal kijelentem, hogy ha utánnam senki nem szól, elállók a szótól. (Helyeslés.) B. Orbán Balázs jegyző: Madarász József. Madarász József: Én szólani kívánok és nem állok el a szótól. Tisza László: Akkor kénytelen vagyok néhány szót szólani, kijelentvén, hogy valamint ellenzéki álláspontomon, most is épen azt állítom, hogy bizonyos igen szembetűnő politikai zaklatásokon kívül a képviselő épen ugy a törvények alatt álljon, mint minden más polgára a hazának és én minden másfelé csavarását a mentelmi jognak egyenesen a képviselő, a parlament tekintélye ellen elkövetett merényletnek tekintem. (Helyeslés a középen.) A mi azt illeti, hogy mások által is felhozatott a palotaépités kérdése: megjegyzem, hogy igenis felhozatott, de felhozatott itt a parlamentben és senki, a ki ezen kérdéshez szólott, nem mondotta azt, hogy a parlamentben elmondott szavaiért valakit felelősségre lehessen vonni. (Helyeslés.) Egészen más a viszony arra nézve, a mit a képviselő, habár képviselői minőségben, nem a házban mond. De nem is ez, hanem egószeii más az eset jelenleg: mert ha valaki mást arról vádol, hogy palotákat épit, azért feleljen a maga lelkiismeretének; de mikor egy egész ministeriumot valaki azzal gj^annsit, hogy a becsületes embereket nyomja ós a gazemberekkel czimborál: ezt a parlamentnek eltűrnie nem lehet. Ha volna ily ministerium, ha az valóban ilyen lenne, kötelessége volna a parlamentnek azt megbuktatni: de míg egy minister abban a székben ül: addig az általa vezetett kormányról mondott ily vádakat elhallgatni és eltűrni mem szabad és ez eset elsimítása által a vádat mintegy szentesítené maga a parlament is s ez tekintélye, dignitása ellen való dolog lenne. (Helyeslés.) A mi a lázítás kérdését illeti, én az alkotmányos életben, megvallom, az llchatius-ágyukat sem tartom valami nagyon czélszerü kortes-fegyvernek; de azért azt még sem merném állítani, hogy a kasza-kapára való utalás félmüveit embernél nem lázítás. Valamint bűnnek tartom az Uchatius-ágyuval való lazítást, ép ugy bűnnek tartom az utóbbit egy képviselőtől. Magára a lényegre nézve azt hiszem, itt senki súlyt nem fektethet arra, hogy van-e bűnös kihágás a dologban ; mert ez a törvényszék teendője ós ha ebbe beleelegyedni akarnánk: akkor eltévesztenénk szerepünket és törvényszékké válnék a parlament. Itt a kérdés az, ha van-e alapos indok arra. hogy feltehesse az ember, hogy beszédében csakugyan mondott-e a képviselő valami lázitót és minthogy ezen alapos indok meggyőződésem szerint megvan; én kötelezettnek érzem magamat, magának a képviselő urnák az alkalmat megadni, hogy e kórdésísen vizsgálat tartassák, óhajtom, az ő javára, de mindenesetre az igazság érdekében, A mi pedig az illetékességről folyt hosszas j dictiókat illeti, arra egyszerűen azt vagyok bátor