Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-137
316 137. országos ülés május 23. 1876. gyok t. ház, hogy Simonyi képviselő ur és tisztelt képviselőtársain Almásy talán önkénytelenül, de a dolgot elhomályosították ós a kérdés a t. ház előtt nem ugy van felállítva, mint a hogy _azt az eldöntésnél tulajdonképen tekintetbe kell venni; mert az előttem szólott t. képviselő ur ugy fogja fel a kérdést, mintha jelenleg a mentelmi jog felfügesztése kívántatnék, azért, hogy a kormány tekintélye megóvassék. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a ki csak némi jártassággal bir a magyar büntető jogban és a ki hallotta azon jegyzőkönyveket, azon hivatalos jelentést, mely itt felolvastatott: az nem kételkedhetik az iránt, hogy itt nem zaklatás, hanem alapos indok forog fenn arra nézve, hogy egy bűncselekvény miatt a bűntető eljárás megindittassék. Pedig csak arról van szó, hogy a büntető eljárás megindittassék és ha a t. ellenzék irányában én, sem senki ezen oldalon soha sem tagadta, hogy a kormány elleni critikában a legszélsőbb határig el lehet menni ; egyet azonban mindenesetre meg lehet várnia a kormánynak és az országnak: azt, hogy a kormány és az ország testületei a rágalom szabad prédájává oda ne dobassanak. (Élénk helyeslés a középen.) És a mit a t. képviselő urak kivannak, midőn a mentelmi jog felfüggesztését botrányosnak látják: az nem volna egyéb, mint a képviselő uraknak az országban szerteszét utazgatására szabadalom levelet adni. (Élénk helyeslés a középen. Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem is kérünk reá engedélyt.) Méltóztassanak a t. képviselő urak megnyugodni, hogy midőn mi jelenleg a mentelmi jog felfüggesztését az ország érdekében indokoltnak látjuk: nem a kormány tekintélyét akarjuk védeni, nem a critikát akarjuk meggátolni; de meg akarjuk adni a kormánynak azt, amivel minden magyar állampolgár bir, hogy rágalom ellenében a büntető hatóság utján magát védelmezhesse. (Zajos helyeslés a középen]) ós igen sikertelennek, igen tévesztettnek tartom Simonyi Ernő igen t. képviselő urnák azon teljesen eredménytelen erőködését, hogy nagy praecedensek védelme alá helyezi a jelen igen közönséges, nagyon csekély ügyet. (Ugy van!) Nagy precedensre méltóztatott hivatkozni. Én nem kívánom, hogy egész büntető jogászi pontossággal beszéljen a t. képviselő ur ; de egyet igen is elvárok tőle és ez az, hogy ezen képviselőházban a jelenlegi esetet, melyben az ország egyik testülete, a kormány iránti rágalomról van szó: ne állítsa párhuzamba a régi országgyűlések azon híres esetével, midőn nem az mondatott, hogy lazítást lehet-e szóval elkövetni, vagy Írásban ? a hol nem ez forgott fen ; hanem feníorgott az, hogy a nóta infidelitatis azon első esete, azon kifejezés „fellázadás, felkelés": elkövethető-e szóval? (Helyeslés.) A ki a büntető joggal ismerős, akár Angolországban, akár Amerikában, akárhol : már arról biztosithatja a t. képviselő urat, hogy a lázitásnak más módja alig van, mint vagy szóval vagy írásban. (Ugy vanl) Ha a szóbeli lazítást ki akarja a képviselő ur törülni : akkor ez csak ugy eszközölhető, ha egyszersmind méltóztatik gondoskodni arról, hogy minden ember vagy kivágja nyelvét, vagy azt féken tartsa. (Helyeslés.) így állván a dolog, ón azt tartom t. ház, hogy ne engedjük magunkat nagy szavakkal, vagy a kérdésnek el ferdítése, vagy téves felfogása által félre vezettetni; hanem nézzük a dolgot ugy, a hogy az valóban áll, kétségtelen, hogy ezen dologban azon óvatossággal akaroklteszélni, a mint beszélni fogok a dolog érdemében minden olyan esetben, melyben birói eldöntés váratik. Én tehát nem akarok arról véleményt mondani, minő büncselekvény tónyálladéka foglaltatik a felolvasott nyilatkozatban; de annyit nyíltan és határozottan kijelentek, hogy büntető jogi szempontból felfogásom szerint alapos ok van a vizsgálat megindítására és nem függesztjük fel egyébbért a mentelmi jogot, mint a vizsgálat megindítására; de azért igen is minden szenvedély nélkül és nincsen ok ezt valami animositásnak tulajdonitani, nincsen ok azt Csatár Zsigmond képviselő ur ellen intézett üldözésnek tulajdonitani, de lehet igen is annak tulajdonítani. hogy itt felfogásom szerint és talán sokak felfogása szerint e házban a ház kötelessége, nem engedni azt, hogy a mentelmi jog egyszerű cselekvényeknek a büntető vizsgálat alóli elvonásának kedvező legyen. Ezen okokból én a bizottság véleményéhez hozzá járulok. (Élénk helyeslés.) Szalay Imre: T. ház! egy eset alkalmával, a melyben Csatár képviselő ur érdekelve volt, magam tettein az indítványt, hogy adassék ki, illetőleg mentelmi joga függesztessék fel; tettem pedig saját elvtársaim ellenzése daczára meggyőződésem következtében. De most más eset forog fen; most ugyan is ebben az esetben határozott zaklatás forog fen s leszek bátor azt röviden indokolni. Nem igen régen egy hasonló eset történt s miután annak egyik tekintetben hőse magam vagyok, elmondhatom. Még a boldog emlékű jobb oldal idejében, most három esztendeje, saját megyéinben lazítással vádoltattam; hót tanút lehetett találni, ki az általam állítólag elmondottakra megesküdtek; ezek ellenében én 90-et állítottam, kiket azonban nem tartottak érdemeseknek kihallgatni s elitéltek 100 frt birság és 20 napi fogságra. Bízván ügyem igazságában, természetes, hogy azt fölebbeztem s a másodfokú bíróság a büntetést 50 frt birságra s 10 napi fogságra szállította le, mely ítéletet szintén fölebbezém, a harmadfokú bíróság tényálladék hiányából felmentett; (Derültség!) pedig akkor még nem voltam képviselő
