Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-114
114. országos ülés márezius 22.1876. 23 kitartást és áldozatkészséget is, melynek ugy a főváros hatóságai, mint az összes lakosság részéről szemtanúi voltunk. A közvetlen veszély, hála Isten, most már elhárult ós valószínűleg nem is fog legalább az idén megújulni. Azonban megmaradtak mindazon károk és veszteségek, melyeket, az árvíz a főváros számos részeiben okozott és a melyek kétség kívül milliókat fognak tenni. Az egész hazában azt hiszem, nincs senki, kinek Budapest fejlődése és felvirágzása szivén ne feküdnék és ezért természetes, hogy az egész ország a legaggod almásabb érdeklődéssel vette mindenkor az árvízről szóló jelentéseket. E közvetlen érdeklődés most az árvíz szüntével szűnni kezel ; de nem szűnt meg azon aggály : vajon a jövőben időről időre nem fenyegeti-e a fővárost ismét ily veszély, mely annak egész lételét koezkáztathatná, vagy legalább évek hosszú sorára fentari hatná, fejlődését. Maga a törvényhozás is foglalkozott több izben Budapest biztosításának kérdésével. A közlekedési ministerium, csakhamar megalakulása után egy tervet dolgozott ki a szabályozás biztosítására és keresztülvitelére ós e tervnek főfeladata volt a főváros árvizmentesitése. A közlekedési ministerium által kidolgozott és több meghívott külföldi szakértő által helyesnek itólt tervet a törvényhozás azt hiszem, 1871-ben elfogadta és megszavazta a szükséges költségeket is, ha nem csalódom : 8 millióban. Én nem akarok sem ezen tervnek, sem. a kiviteli módozatoknak bírálatába bocsátkozni, én csak mindenki által ismert és meg nem czáfolható tényekre fogok szorítkozni. Tény az, hogy a szabályozási műnek nyíltan kimondott czélja a. főváros árviz elleni mentesítése. Tény az, hogy illetékes és szakközegek több izben kijelentették, hogy ha a folyamatban levő munkálatok valóban elkészülnének : akkor többé árvízveszélytől tartani nem lehet; mert ugyanazon szakközegek nézete szerint a dunai árviz nem a víz mennyiségétől függ, hanem azon jégtorlódások által előidézett duzzadásoktól, melyek talán lejebb előforduló akadályok által idéztetnek elő. Tény azonban az is, hogy ugyancsak mérvadó helyről több idő előtt kijelentetett az, hogy már a munkálat jelenlegi stádiumában is többé egy 24 lábat meghaladó vízmagasság és árviz nem lehetséges. És fájdalom e szerint tény az is, hogy a jelenlegi év eseményei ezen hivatalos számítással, előrelátással ós reményekkel szemben teljesen bebizonyította azt, hogy mindez nem áll, ós hogy a „ főváros nem volt biztosítva az árviz előtt: mert hisz a viz magassága 24 lábat meghaladott és több ideig 23—24 közt ingadozott.E mellett pedig kitűnt az is, hogy Budapest csakis azon részei maradtak vízmentesek, a melyek már az 1838-ban bekövetkezett catastropha után ugy a boldog emlékezetű József nádor, mind a főváros gondoskodása következtében vódmüvekkel vétetett körül. Az úgynevezett nádortöltés, a Tüköry-gát, Buda és Pest partjainak feltöltése ós több ily mű, mind ez már a megkezdett szabályozási munkálatok előtt létezett és valóban a mennyire ezen régi véclmüvek terjednek, a mögöttük fekvő városrészek mentek maradtak az ártól; a túlsó oldalon pedig a viz mindent ugy elöntött, mintha szabályozási munkálat nem is törtónt volna. Nem akarom felemlíteni a soroksári Dunaágnak már úgyis sok izgatottságot szült elzárását, sem azt: vajon ezen elzárás czélszerüen vagy ezélszerütlenül vitetett-e véghez ? nem akarok utalni például a Margitsziget elpusztítására, sem arra, hogy a szabályozási munkálatok, különösen a Duna jobb partján igen késedelmesen történtek: az emiitett tények azt már bebizonyítják, hogy az eddigi szabályozás által a főváros az árviz veszélyétől meg nem mentetett s ezért egyebet fel nem tehetünk, minthogy azon szabályozási terv vagy hibás számítási elveken alapszik és igy már eredeti alakjában elhibázott volt; vagy pedig, ha az elv helyes, hogy a kivitelben történtek oly hibák, melyek daczára a megfelelő tervnek egy meg nem felelő müvet hoztak létre és ezért természetes, hogy az egész közvélemény sürgetőleg követeli azt, hogy felderittessenek azon okok, melyek következtében a szabályozási mű czéljának meg nem felel. Jól tudom én azt, hogy e hibákért és mulasztásokért, ha ugyan ilyesmi forogna szóban, nem a jelenlegi közlekedésügyminister urat illeti a felelősség. Hisz ezen munkálatok jó részt már bevégeztettek akkor, midőn ő tárczáját átvette. Kívánatos lett volna ugyan, hogy a t közlekedési minister ur egy évi működése alatt személyes tanulmányozás által magának meggyőző-' dóst szerzett volna ezen munkálatok miben létéről és czólszerüségétől és akkor talán őt sem lepte volna meg oly nagyon a Dunának e rendkívüli nagy áradása, mint a hogy az valóban meglepte ; azonban igaztalan lenne, ha a jelenlegi közlekedési minister urat akarnám okozni azért, hogy a főváros ezen szabályozási mű által nem mentetett meg az árvíztől. Én ép ellenkezőleg azt várom a közlekedési minister úrtól, hogy ő teljesen elfogatatlanul és lelkiismeretesen mindent el fog követni arra nézve, hogy felderítessenek azon hibák és tévedések, ha léteznek és egyátalában mindazon okok, a melyeknek következtében a szabályozási mű a kitűzött czóloknak meg nem felel; mert csakis ily valóban pártatlan, szigorú, de egyszersmind szakértelemmel párosult vizsgálat nyugtathatná, vagy legalább világosithatná fel a méltán és jogosan aggódó közvéleményt.
