Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-136

136. országo ülés május 22. 1876. 285 utolsó népszámlálás szerint a 12,000-nél több lakost számláló városok ezen törvényjavaslatban nem foglaltatnak. Minthogy azonban szabad királyi Breznóbánya város az 1870. évi népszámlálás szerint 12,228 lakost számlál, a mint ez hiteles kimutatásokból látható: ennélfogva a törvényjavaslatnak indokolása ezen városra nem vonatkozik ; egyszersmind ezen város jövedelme több százezret tesz ki, pótadót nem fizet és igy jövedelmeiből fedezi költségeit. A legnagyobb érvül használom fel t. ház azt, hogy ezen város az által, hogy megszűnnék önálló törvényhatósági város lenni: legfontosabb jogaitól lesz megfosztva, távol lóvén a székhelytől Liptó, Grömör, Hont és Nógrádmegye határain alig vehetne részt a tárgyalásokban és polgári jogait nem gyakorolhatná. Ezen okoknál fogva kérem a t. házat, méltóztassék módositványomat elfogadni, Beőthy Algernon jegyző: (Olvassa a módosítást): Az 1. §. 6-ik sorában e szó „Breznóbánya" hagyassák ki. Ugron Ákos: T. ház! (Derültség.) Van szerencsém a törvényjavaslat 1. §-ához módositványt benyújtani. Minthogy több előttem szólott t. képviselő a saját választóhelye érdekében szólalt fel s minthogy azt tapasztaltam, hogy a t. ház indokolásoknál nem igen kedvező hangulatot tanúsított: egyszerűen kérem a t. házat, hogy ezen módositványt elfogadni méltóztassék. Wáchter Frigyes jegyző: (Olvassa az Ugron Ákos által beadott módositványt): A törvényjavaslat 1. §-ának 6. sorában ezen szó „Oláhfalu" hagyassák ki. (Hosszas derültség.) Almássy Sándor: Azon elvből indulván ki, hogy mindazon városok, melyek magukat fentartani képesek: ugy szellemi, mint anyagi tekintetben önkormányzatuktól meg ne fosztassanak ; sajnálatommal tapasztalom most, hogy azon képviselő urak, kik ma itten szétoszolva, mindegyik egyenként a maga városa mellett kötelességszerűlég felszólaltak, hogy otthon elmondhassák: megtettem a magamét, nem szólaltak fel tegnap a szavazásnál, inert akkor — ugy hiszem — mindenkinek a kívánsága teljesedett volna. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Igenis sajnálkozással és megütközéssel kell látnom, hogy 8 képviselő, ki tegnap igennel szavazott, ma az ő modositványát akarja beigtatni. Azt hiszem, hogy ezen felszólalás a saját városa érdeke mellett nem komoly, hanem csak félrevezetése ama város választóinak, melylyel a t. képviselő urak azt akarják elhitetni, hogy megtették kötelességöket. (Helyeslés a szélső baloldalon) Igenis megtették ; de megtették rosszul, mert hit tegnapelőtt nemmel szavaztak volna: okvetetlenül megtörtént volna az, hogy az illető városnak joga fenmaradt volna. (Igaz • a szélső baloldalon.) Ezt akartam megjegyezni s miután minden városnak önkormányzatát szélesbiteniakarom, hozzá fogok járulni minden indítványhoz; habár a mint előbb megjegyeztem, igen kevés reményem van ahhoz, hogy az elfogadtassák. Miklós Gyula: T. ház! Engem mint képviselőt nem egyes vidék város érdeke, hanem a haza érdeke vezet. A t. belügyminister ur törvényjavaslatát elfogadtam, megszavaztam azért: mert azt hittem, hogy a t. képviselő urak is jelenleg ezen első lépésnél, ezen városok bekebelezésénél nem fognak megállapodni és ezen városok bekebelezésének következménye az lesz, hogy a többi városok is be fognak kebeleztetni. Az indokolás engem tökéletesen meggyőzött arról, hogy a jó közigazgatás, a haza érdeke s a jelenlegi elszegényedés legfőbb okának elhárítása követeli azt, hogy minél nagyobb testté tömörítsük a törvényhatóságokat és igy, ha azon városokat bekebelezzük, ép azokat, ahol az anyagi és szellemi erő megvan, ahol ez tömörítve van: azt hiszem, akkor a haza üdve előmozdításának felelnénk meg leginkább és akkor tennők meg kötelességöket. Én tehát, t. ház! nem a magam és egyes kerület érdekében, hanem a haza érdekében, a következő módositványt ajánlom elfogadásra: „Budapest főváros kivételével az eddig önálló törvényhatósági joggal biró városok, mint olyanok megszüntetnek és azon vármegyékbe bekebeleztetnek. melyeknek területén fekszenek." Wáchter Frigyes jegyző: (olvassa a módositványt.) Szlupa György: T. ház! Azon hangulat után, melyet ma volt szerencsém tapasztalni, igen bajos felszólalnom, annyival is inkább, mert épen magam is hazai szempontból akarok e tárgyhoz szólni és nem egyes város érdekében. Igen balul fogta fel az igen t. előttem szólott képviselő ur, hogyha azt hiszi, hogy a városok bekebelezése által hazánknak nagy szolgálatot teszünk; én ellenkezőleg vagyok meggyőződve. Tudjuk, hogy a szomorú időkben az egyes városok tartották fel az ellenséget, hogy tovább nem mehetett. Tudjuk az 1848. évből, hogy több város magát e tekintetben kitüntetve, nagy hasznára volt hazánknak. Ennek következtében én nem akarva a tisztelt házat untatni, jóllehet , hogy azon város érdekében, mely mellett fel akarok szólani, annyi indokot tudnék felhozni, amennyivel talán 20— 30,000 lakossal biró város sem dicsekedhetik, ugy az értelmiség, mint a kereskedelem és ipar szempontjából: én azon szolgálatokért, melyeket Fehértemplom e hazának tett és most is helyzeténél fogva — beleékelve oly népek közé, melyeket kénytelen vagyok kimondani, még nem lehet tel-