Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-134

134. országos ülés május 19. 1876. 249 ben, a mely kiváló culturális, ipar- és kereske­delmi színvonalon áll és pedig sokkal magasabb színvonalon, mint a melyre egyik előttem szólott t. képviselőtársain hivatkozott. Ott van például Segesvár, Medgyes, alig másfél órai távolságra a hivatkozott Erzsébetvárostól és inig az egyiket két vagy három századon át terjedő privilégiuma védte: addig a két város, Segesvár és Medgyes vidékével összeolvadva nemcsak hogy magasabb ipar-, kereskedelmi és culturális niveaura emel­kedett, hanem egyszersmind magasabb niveaura emelte azon vidéket is, a melynek központját képezi. De méltóztassék megnézni gazdasági és iskolai tekintetben való behatását ezen vidékre, és méltóztassanak számba venni Medgyesen az irni és olvasni tudók számát és mindnyájan meg fo­gunk győződni arról, hogy nem a privilégium adja meg a városnak azon hatást, a melyet üd­vösen gyakorolhat a vidékre ; hanem egyszerűen azon összeköttetés adja meg, melyben a város a vidékkel áll. A hol a városok érdekeiket össze tudják egyeztetni a vidék érdekeivel: ott a vidék és a város egyesülve emelik a várost; de a hol ez nem történik ós nem történt: ott azt látjuk, hogy 200 év múlva is ugyanannyi a lakosság száma ; mig az előbb emiitettem városok ezen idő alatt az egyik is, másik is megkétszerezte, meghárom­szorozta lakosai számát. Én t. ház, miután igen szeretek őszinte lenni, bevallom teljes őszinteséggel, hogy ezen apró törvényhatóságok a helyett, hogy a magyar érde­keknek szolgálatot tettek volna, a mire szoktak hivatkozni, hogy tettek, Erdélyben például, — megvallom az igazat: ellenkezőleg áll. Méltóztassanak megtekinteni Erdélyben némely úgynevezett királyi várost: mit látunk? Alsó-Fe­hérmegye területén több kiváltságolt város van s ezek között egyetlen város Nagy-Enyed az, mely nem volt kiváltságolt város, melynek nem volt privilégiuma, hogy megőrizze és ez nemcsak ma­gát tudta fentartani, hanem magát egész Alsó­Fehérmegyót magyarrá tudta tenni; ott van Er­dély másik részében Torda és Egerbegy városa. Ezeket nem őrzötte és nem fenyegette a privilé­gium abban, hogy különös szolgálatot tegyenek magyar szempontból; hanem igen is tették azt, hogy daczára annak, hogy azon vidéken tulnyo­mólag a nem magyar nemzetiséghez tartozik a lakosság : ezen vidéken határozottan biztositotta a magyarságot. Számtalan ilyen példára lehet akadni, és meglehet mutatni azt, hogy azon vá­rosok, melyeket csakugyan a privilégiumok falai választottak el a vidéktől, a helyett, hogy azon missiót, melyben eljárniok kellett volna, teljesítet­ték, épen ellenkezőleg hatottak. Erzsébet város körül másfélszázaddal ezelőtt csupa magyar községek voltak; a várost meg­KBPV. H. NAPLÓ 1875-78 VI. KÖTET. védte ugyan a privilégium abban, hogy magyar maradjon: nem tudta azonban kivinni, hogy azon községek, melyek azelőtt magyarok voltak, ma­gyarok maradjanak; holott Megyés, Segesvár ós Brassó mindenütt fészkei ós gyupontjai voltak azon culturális és nemzetiségi iránynak, melyet ma is képviselnek, ugy azon vidékeken mint azon városokban. S ha fel tudjuk fogni, a mi saját érdekeinket és a viszonyokat a magunk hasznára tudjuk fordítani, úgymint Erdélyben szász-testvéreink teszik: bizonyára nagyobb szolgálatot teszünk ugy a magyarságnak mint az államnak, mint tesznek azon urak, kik egyes kis privilégiumok védelme alá akarnak helyezni oly érdekeket, melyeket a XIX. században megvédeni igen bajos. Mindezek engem arra vezetnek, hogy ezen törvényjavaslatot, habár Hegyessy képviselőtársam­mal egyet értek abban, hogy a fővároson kivül minden város bele olvasztandó volna az illető megyébe s habár ezen törvényjavaslat nem felel is meg teljesen ezen követelménynek, de mint olyant, mely az állam, valamint a magyar érdek szempontjának megfelel, elfogadom, (Helyeslés.) Bujanovich Sándor: Nekem sincs észre­vételem az ellen, hogy a kisebb városi törvény­hatóságok közül azok, melyek a törvényhatósági jogok gyakorlására megkívántató szellemi és anyagi kellékekkel nem bírnak : az administratió egysze­rűsítése szempontjából megszüntettessenek. De nem tartom helyesnek és elfogadhatónak a tárgyalás alatt levő törvényjavaslathoz csatolt ministeri in­dokolásban kifejtett azon alapelvet, mely ezen törvény alkotásánál irányul szolgált, mely szerint egy város törvényhatósági jogainak gyakorlására döntő kellékül a lakosság száma vétetik fel, mely szerint 12,000 lakossal nem biró város nincs ké­pesítve törvényhatósági jogok gyakorlására. Nézetem szerint annak megítélésénél: vajon egy város képes-e törvényhatósági jogok gyakor­lására '? vajon méltó-e arra, hogy a politikai élet­ben továbbra is mint tényező szerepeljen ? a lélek­szám döntő hatással nem bírhat; de a lélekszá­mot mint szintén egyik tényezőt, mely befolyást a városnak szellemi erejére anyagi viszonyaira és az ipar-, kereskedelem- és culturája állásá­nál fogva gyakorol és azon hatást, melyet a köz­érdek szempontjából kifejt: kell mérlegelni, kell figyelembe vennünk. Szóval nem egy és pedig nem is a legfontosabb tényezők egyoldalú chablon­szerü alkalmazása, de valamennyi jogosult ténye­zőnek és pedig minden egyes városra nézve külön­külön megbirálása által lehet méltányosan és igaz­ságosan eldönteni a kérdést. Igaz, hogy egy ily eljárás mindenesetre ne­hezebb egy chablon felállításánál; de az eredmény helyesebb és megnyugtatóbb leend. Nem lehet pedig t. ház, ily általános szabályt fölállítani főleg hazánkban, hol az ország külön­32

Next

/
Oldalképek
Tartalom