Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-134

134. országos ülés májns Itt. 1876. 235 vezetükben való fenállásuk kötve van ; végre ha bebizonyittatik, hogy kötelezettségeiknek csak a szomszédos községekét tetemesen felülmúló községi adó kivetése által képesek megfelni. Nem keresi t. ház, ezen törvény az illető rendezett tanácsú városok, nagy és kis községek lélek számát; de keresi azt, hogy akarják-e. képesek-e és a lakosság túlterhelése nélkül tudják-e teljesíteni az önálló municipiuuimal járó kötelességeket ? és ha valamelyik ezen igényeknek nem felel meg, ha az a törvényben fennállitott mórtéket nem üti meg : annak communalis degradalására az államkorm ány felhatalmaztatik. Ez t. ház, az okvetlen szükségnek a belügyministeri indokolásban is hangsúlyozott mértéke. Ennek a városi municipiumokra való alkalmazását kívánja a méltányosság és az igazság. Ezt kívánja ugy az administratió javításának, mint az állani hnancziális megkönnyítésének, ós a polgároknak jól felfogott érdeke is. Ezt kívánja t. ház, az igazság és a méltányosság. Mert én valóban nem vagyok képes igazságosnak találni azt, hogy egy város, mely lakosságának számarányához képest nagy" vagyonnal, nagy intelligentiával és kifejlett városi elemmel bir, egyszerűen megszüntettessék csak azért: mert kisebb, míg egy másik, mely lakosságának számarányához képest nem bir elegendő vagyonnal és intelligentiával, nem kifejlett városi elemmel, egyszerűen azért, mert egy pár száz lélekkel nagyobb a népessége, megtartsa önállóságát? Nem vagyok képes méltányosnak találni azt, hogy egy város, mely lakóinak tulterhéltetése, sőt néhol minden pótadó nélkül a legjobb administratiót képes fentartani, egy város, mely az állami igazgatás igényeinek minden tekintetben megfelel s az államadókat pontosan beszolgáltatja : megszüntettessék csak azért, mert kicsiny ; mig a másiknak meghagyassák önállósága, daczára annak, hogy adniinistratióját még a legnagyobb pótadók árán sem képes a legszerényebb igények mértékéig felemelni ; daczára annak, hogy hanyagul teljesiti az állami igazgatás követelményeit és daczára annak, hogy nyakig úszik az adóhátralékokban. De t. ház, rideg és önkényesen odavetett szám kizárólagos mértékének alkalmazása nem elégíti ki a jó administratió igényeit sem. Köztudomású dolog, t. ház, hogy hazánkban azon városok egy része, melyekben a lélekszám nem üti meg a 12,000 ezret: a legjobb administratiónak örvend ; mig viszont vannak ugy a kisebb mint a nagyobb városok közt olyanok, melyek administratiója a legszerényebb igényeket sem képes kielégíteni. Azt teljesen értem t. ház, — miután meg vagyok róla győződve, hogy egy roszul administrált városnak bajait a külön közigazgatási bizottság sem fogja orvosolni. — azt mondom, teljesen értem, hogy a roszul administrált városok az administratió javítása érdekében beolvasztassanak a megyékbe; de annak jogosultságát nem vagyok képes belátni, hogy egy jól administrált várossal tétessék ezen experimentum. De t. ház, a rideg szám chablonszerü alkalmazása magának az állam pénzügyeinek sem áll érdekében. El is tekintve attól t. ház, hogy egy jól administrált város, mely pontosan megfelel az államigazgatás igényeinek, bőven kárpótolja az államot a központi költségekből rá eső és épen az administratió jóságánál fogva fölötte csekély részért, inig egy másik város, melynek administratiója rósz, köztudomásilag a legtöbb költséget és munkát okozza az állam kormányának. De ha ezen törvény életbe lép, minden városi niunieiphunnak, mely a megyébe beolvasztatik, államadójából bizonyos részt, és pedig meglehetősen magasságban százalék le lesz ütendő a megyei közigazgatási költségek fedezésére. Eddig a városi mnnicipiumok a magok erején tartották fenn az önkormányzatot; mig most ha ezen törvényjavaslat keresztül megy : akkor ezen városok miatt az egyenes adókból meglehetősen magas százalékot fog az állam elveszteni. És ha igazolható is az, hogy a jó administratió jogos igényeinek érdekében az állam áldozatokat hozzon, oly városokért, melyeknek adniinistratiója a legkifogástalanabb, ezen áldozatok meghozatala a mai pénzügyi viszonyok közt semmi jogosultsággal sem bir. Végül t. ház, a rideg számú alkalmazása nem egyezik meg a városok polgárságának jól felfogott érdekeivel sem. El is tekintve attól t. ház, mily jótékony hatást gyakorol a városi elem megerősítésére és megizmositására a külön városi municipium ; ha csak azt vesszük figyelembe, hogy a városok polgársága a megyei központi kiadásokhoz kénytelen lesz még pedig a megyékben már is jelentkező irányt tekintve meglehetősen magas százalékkal járulni: be fogja mindenki látni, hogy az állam polgárságának érdeke nem követelheti a beolvasztást, csakis ott. hol az administratió rósz és a pótadó túlságosan terhelő. De én t. h az, az ily városok beolvasztása ellen a magam részéről nem is tudok egyetlen egy jogos érvet felhozni; mig ellenben oly városok beolvasztása, melyek a saját erejükből a polgárság tulterheltetése nélkül, kellő intellectualis és culturalis erővel rendelkezve tarthatják fenn municjpalis önállásukat: mind az államnak, mind a jó administratiónak, mind pedig a városi polgárságnak érdekeivel homlokegyenest ellenkezik. Nem is terjeszkedem ki, t. ház, a nemzetiségi és politikai tekinteteknek, valamint a történelmi fejlődésnek is hangsúlyozására. Pedig t. ház igen sokat felemlíthetnék e tekintetben is. 30*