Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-134

234 134. országos ülés májns 19. 1876. eszközlője, támogaltatik ; hazánkban annak politikai nyomatékának ápolgatását épen a szabadelvüség képviselői, a mint látszik, feladatuknak uem tartják. Nagyon tartok attól, hogy e törvényjavaslat nem fog békét és boldogságot készíteni, általa nem fog a nemzeti egység nyerni. Ezeknek nyomán a következő közvetítő indítványt elfogadásul ajánlom. (Halljuk] Halljuk!) Indítvány a kisebb városi törvényhatóságok megszüntetéséről szóló törvényjavaslat iránt. Tekintve hogy a városi lakosok száma nem az egyedüli, s nem legfontosabb tényezője az önkormányzati képességnek. Tekintve hogy a jelen törvényjavaslat által oly városok is a megyékbe kebeleztetnek, melyek önkormányzatuk költségeit saját vagyonukkal fedezték és jobban igazgattattak, mint több nagyobb város vagy megye. Tekintve hogy a törlendő 47 városi hatóságoknak 227,r>00 lakosai után fedezendő felügyeleti, rendőri és útkezelési költségek legalább fél millió forinttal fogják szaporítani az adózók terheit, alulirt a következő határozatot indítványozza: Válaszsza ki a ministerium, a meghallgatandók meghallgatása után, a kissebb városi hatóságok közül azokat, melyek vagy nem képesek állásukkal járó kötelezettségeket teljesíteni; vagy azoknak csak a községi pótadó tetemes felemelése mellett képesek megfelelni és ezekről szóló ujabb bekebelezési törvényjavaslatát a jövő ülésszak alatt terjessze az országgyűlés elé. Beőthy Algernon jegyző: (olvassa az inditváfiyt.) Molnár Antal: T. képviselőház! Midőn a szőnyegen forgó fontos kérdésben én is bátor leszek a t. ház elé egy indítványt terjeszteni, mindenek előtt köteleségemnek tartom megjegyezni, hogy én azon eszmét, hogy a városi törvényhatóságok egy része megszüntettessék, és az illető városok a megyékbe bekebeleztessenek: elfogadom, sőt helyeslem ; helyeslem és elfogadom azon irányelveket is, melyekkel ezen rendszabályt a múlt országgyűlésnek 2l-es bizottságában, honnan ezen eszme először kiindult, valamint maga a t. belügyminister ur által is többször indokoltatni hallottam azon irányelveket t i., hogy a városi municipiirmok egy részének megszüntetése az állam financiális megkönnyítésének, az administratió javításának ós az illető városok polgárságának érdekében viendő keresztül. S ha még is felszólalok a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat ellen : ezt nem azért teszem, mintha magát a városi niunieipiumok reducti ójának elvét helyteleníteném; de teszem t. ház azért, mert meggyőződésem szerint a rideg szám azon kizárólagos mértéke, a melyre ezen törvényjavaslat fektetve van, nemcsak nem egyezik meg azon irányelvekkel, melyek alapján a városi municipiumok reduktiója igazságosan és méltányosan keresztülvihető: de meggyőződésem szerint egyenesen kizárja azt, hogy * a városi municipiumok reduetiója az administratió javításának, az állam financiális megkönnyítésének ós a polgárság zömének jól felfogott érdekében történhessék. Érzem, t. ház ! hogy nagy szót mondtam ki, és hogy kötelességem nem maradni adósnak ezen állítás igénytelen erőmtől kitelhető indokolásával. Mielőtt azonban erre áttérnék: kötelességemnek tartom még megjegyezni, hogy bármily jogosak, bármennyire figyelmet érdemlők legyenek is az egyes helyi érdekek akkor, midőn azok az állam átalános érdekével jönnek ellentétbe: a törvényhozásnak az utóbbiaknak magasabb színvonalára kell emelkednie. Én is t. ház, ezen szempontból fogok szólani és kérem a t. házat, hogy azokat, a miket elmondandó leszek, csak is a közérdek szempontjából méltóztassék Ítélete alá venni. Helyesen jegyzé meg, t. ház, az ezen törvényjavaslathoz mellékelt indokolásban a belügyminister ur, hogy az élvezett jogok korlátozásában nem kell az okvetlen szükség mértékén tul menni. A kérdés csak az, hogy mi ezen okvetlen szükség mértéke ? A kérdés csak az. lehet-e egy chablonszerü, ridegen oda vetett számot ezen okvetlen szükség mértékéül elfogadni ? Hogy vajon okvetlen szükség-e mind azon városok önállóságát megszüntetni, melyeknek lakossága kevesebb mint 12,000 lélek; ós viszont az okvetlen szükség megkivánja-e, hogy mindazon városok önállósága meghagyassák, a melyek lakosságának száma 12,000-nél több? Nézetem szerint az okvetlen szükségnek ezen számokhoz semmi köze nincsen. Az okvetlen szükségnek mértékét nézetem szerint nem, képezheti a városok nagysága ; de képezheti igenis az. hogy akarják-e, képesek-e, s a városi lakosság tulterheltetése nélkül, tudják-e az önálló municipium kötelezettségeit teljesiteni'? Azon városok, a melyek erre képesek: önállásukban meghagyandók, a melyek pedig erre nem képesek, azoknak önállósága megszüntetendő. Nem uj. t. ház, az eszme, a melyet itt kifejteni bátor voltam. Elfogadta azt alig egy óv előtt maga a törvényhozás és beillesztette egy törvénybe, mely a jelen évnek számát viseli homlokán. Ezen törvény — a községi törvénynek novellája — kimondja 46. §-ában, hogy: rendezett tanácsú városok nagy-községgé, nagy községek kis-községgé alakíthatók: ha az eddigi állásukkal járó kötelezettségeiknek meg nem felelnek s azokat negyedévi időközben háromszor hozzájuk iníésett figyelmeztetés után sem teljesitik; ha elvesztik azon szellemi vagy anyagi kellékeket, a melyekhez eddigi szer-