Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-114

14 114. országos ülés mái ezi(is 22 1876. magyarok által, azon nyilatkozatot, hogy hisz a szászok létele, institutiója nem ellenkezik az szabadsággal, mert ők már a középkorban oly szabadságokat élveztek Magyarországon, minőket az akkori időben Európában fellelni nem is lehetett. Jó lesz ezt megjegyezni és a lelkiismeretre azon részen is hallgatni, midőn ezzel ellenkezőleg valótlanságok dobatnak a világba, (Helyeslés.) Az azonban, hogy azon institutiok akkor a szabadság institutiói voltak: épen ügy nem igazolja, hogy ma is a szabadságnak és a ma már szükségessé vált jogegyenlőségnek megfelelő institutiok, a mint azon körülmény, — a mit hasonlag nem fog senki sem tagadhatni, — hogy a középkori századokban a magyar nemesség szervezete és jogköre szabadsági intézmény volt: nem igazolná azt, hogy ma a magyar nemességet régi alakjába visszaállítani helyes lenne. (Elénk helyeslés) Midőn ezen törvényjavaslatot készíttettem, azon óhajtás által vezéreltettem, hogy legyen egyenlő viszonya közigazgatási szempontból is az ország minden területének és minden lakójának, tehát a jogegyenlőség elveinek tétessék elég. S határozottan merem nyilvánítani, hogy soha eszembe se jutott, hazánk bármely nyelvű polgári ellenében ellenséges indulat által vezéreltetni magamat, és megvallom, hogy nem éreztem volna magamat hivatva arra, hogy oly végtelen szegénységi bizonyítványt állítsak ki hazánk Erdélyben lakó szász polgárai irányában, mint a minőt a képviselő urak kiállítanak, midőn azt mondják, hogy ezen népfaj anynyira gyenge, annyira életképtelen, hogy meg kell halnia, el kell pusztulnia, ha az ország többi polgáraival egyenlő jogalapra helyeztetik. (Élénk hosszas helyeslés, éljenzés.) Én t. ház azt, hogy ez így legyen : azt nem hiszem ; sőt azt hiszem, hogy Magyarország erdélyi részének szász polgárai nemcsak élni fognak az átalános törvény oltalma alatt, hanem prosperálni és haladni fognak. A mi — remélem — meg fog halni, a minek meg kell halnia : az az egyes elique érdekek uralma; ezt pedig sajnálni senki sem fogja. (Élénk hosszas helyeslés.) Midőn ez volt egyik szempontom, a másik szempontom az volt, hogy még csak kétség se férhessen ahhoz, hogy csakugyan teljesen alaptalanok mindazon vádak, melyek éveken át terjesztettek s melyeket minduntalan olvashattunk, hogy a magyar nemzet a szászok vagyonára kívánja tenni kezét, hogy mint kétszer kettő négy, kitűnjék ezen vádak teljes alaptalansága; s azt gondolom, midőn a szász nemzeti egyetemet azon czélból, hogy azon vagyonokat kezelje, meghagytam, midőn azon vagyonok jogi természetéhez szólni nem akartam ; hanem azt mondtam, hogy ha ez iránt van kétely, ítéljen a törvényszék: ezen szempontnak is teljesen és tökéletesen megfeleltem. (Élénk helyeslés.) Én t. ház! nem csudálkozom azon, ha némelyeknek ezen törvényjavaslat roszul esik, ha némelyeknek számítását megzavarja, mert csakugyan nem esik az jól senkinek, ha a mellett, hogy eddig kedvesen ápolgatott speciális érdekei sérelmet szenvednek : még napfénynél is világosabbá lesz az is,"*"' hogy a nemzetet, melynek kebelében élt, éveken keresztül rágalmazta, inert annak soha eszébe sem jutott, senkinek vagyonából egy fillért is elvonni akarni. (Élénk helyeslés.) És higyjék meg a képviselő urak, különösen az előttem szólott képviselő ur, nem követjük mi azon jelszót, a melyre ő hivatkozott: hogy a hatalom több a jognál. — A történelem ugyan — fájdalom — azt mutatja, hogy ez gyakran így volt; mi azonban a hatalmunkat a joggal akarjuk párosítani (helyeslés); de aztán ne essék nekik nehezen, hogy az ország azon kis zugában élvezett azon speciális hatalom, a mely kezökben volt, de a mely csakugyan ellenkezik a joggal: az ő kezdőkből az átalános jog szempontjából kivétetik. (Élénk helyeslés.) Ajánlom a törvényjavaslatot a t. háznak. (Élénk hosszas helyeslés és éljenzés). Bujanovics Sándor: T. képviselőház! A Királyföldről s a szász egyetem rendezéséről szóló s most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak a javaslathoz csatolt mínisteri indokolás szerint kettős czélja van. Az egyik az indokolás saját szavai szerint: megállapítani a Királyföld jövendő rendezésének módját, a második: rendezni a szász egyetemet, különösen a szász egyetem vagyoni viszonyait. A Királyföld rendezésének szükségét elismeri már az 1868. XLIII. törvényczikk, mely Erdély egyesítéséről szól. Nemcsak elismerte; de a rendezést kilátásba is helyezte. E rendezés szükségét elismerem én is, ós pedig mindkét irányban, ugy a Királyföld területi és közigazgatási rendezése, valamint a szász egyetem szervezése és vagyoni kérdéseinek szabályozása szempontjából. Nincs tehát és nem is lehet kifogásom és észrevételem az ellen, hogy a törvényhozás a Királyföld rendezésének kérdésével foglalkozzék. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatra nézve a kérdés előttem csak az: helyes-e a czél, melyet a törvényjavaslat maga elé kitűzött, és helyesek-e a czél elérésére a törvényjavaslatban foglalt intézkedések. Mielőtt a törvényjavaslatra észrevételeimet előadnám: szükségesnek látom kijelenteni, hogy én a magyar állam területén különleges szabadalmakkal biró közigazgatási testületeknek, kiváltságolt közigazgatási hatóságoknak fennállását és fentartását nem pártolom (helyeslés) ; nem pártolom pedig sem a jogegyenlőség, sem az állam érdeke, sem a közigazgatás igényeinek szempontjából. Készséggel elismerem azon szolgálatokat,