Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-114

114 országos Ülés niárczius 22 1876. 15 melyeket az ily vidékek és kerületek a múltban, ugy a közművelődés, mint a 1 közigazgatás érde­keiért tettek; de a múltban szerzett szolgálatok, a múltban szerzett érdemek ezen elismerése nem tartoztathat engem vissza annak kijelentésétől : hogy a mai kor fejlettebb közigazgatási és állami igényei mellett, az ily különleges szabadalmakkal bíró közigazgatási testületeket ós hatóságokat, az állami közigazgatás közvetítésére teljesen alkalma­soknak nem találom, hogy tehát azoknak a vagyoni jogok, a culturális érdekek tiszteletben tartásánál való rendezését ón is óhajtom. Ezen rendezésnél pedig csak egy döntő és irányadó szempontot ismerek el, s ez az állam magasabb érdeke, a közigazgatás meltőzhetetlen követelménye, a mely szempontot az állam vala­mennyi polgáraira az állam valamennyi közigaz­gatási testületeire alkalmazandónak vélek; de a mely korláton belül, minden jogosult érdeknek, minden jogosult igénynek oltalmat törvényes tá­maszt kívánok nyújtani, faj, vallás és nemzeti­ségre való tekintet nélkül. Ezek után t. képviselőház kijelenthetem, hogy ón a királyföld rendezését igenis óhajtom és pár­tolom. Pártolom a rendezést ugyanazon szempon­tok, ugyanazon elvek alapján, a melyeket az állam összességének valamennyi polgárára, valamennyi törvényhatóságára helyesnek ismerek. De kivánom és pártolom a valóságos tényleges rendezést, az elvnek nem kimondását; de az elvnek kimondásá­val egyúttal az elvnek gyakorlati alkalmazását is. És ezen szempontból indulva ki, meg kell jegyez­nem, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat engem Id nem elégit, hogy azt a magam részéről hiányosnak találom. E törvényjavaslat ugyanis egyik részében a szász egyetem rendezése és az anyagi viszonyok szabályozása kérdésében tartalmaz ugyan részletes intézkedéseket, intézkedéseket, melyek mert tisz­teletben tartják a tulajdonjogokat, inert szabályoz­zák e jogokat, de nem sértik a jogosultak rendel­kezési szabadságát, mert a vagyoni jogokra nézve fentártják a teljes bírói competentiát, tartalmaz­nak intézkedéseket, melyeket a magam részéről is helyeseknek kell elismernem. De a másik fő­részében a Királyföld rendezéséről szóló részében, e törvényjavaslat már czéljában elhibázott. E törvényjavaslat ugyanis nem a rendezést tűzi ki, hanem csak a rendezés módját: nem az elv alkalmazását, csak magát az elvet; pedig ezen elvnek az alkalmazás adja meg'gyakorlati értékét. A törvényjavaslat első szakasza ugyanis azt mondja, hogy a Királyföld rendezéséről külön törvény fog intézkedni s hogy a rendezés alkal­mával a Királyföld a szomszédos területekkel ugyanazon tekintet alá fog esni. Ez magában véve helyes elv, kimondásával azonban a Király­föld rendezésének ügye egy lépéssel sem vitetik elé s én a magam részéről nem egy elvnek ab­stract felállítását, de az ily rendezések kérdésénél az elvnek alkalmazását tartom a törvényhozás föl adatának^. Az elvnek ily rideg felállítása csak a félreértésnek, csak az aggálynak keltésére al­kalmas ; mig az elvnek helyes igazságos és gyakor­lati alkalmazása, — ha ez netán egyik másik oldalon nem is fogadtatnék kellő .megnyugvással, — de az állam polgárainak összeségénól minden­esetre megnyugvást fog kelteni. Ép azért én he­lyesebbnek tartottam volna, ha a Királyföld köz­igazgatási területének rendezése már e törvény­javaslatban vitetett volna keresztül ; vagy ínég helyesebbnek tartottam volna: ha a Királyföld rendezése az erdélyi törvényhatóságok rendezésé­vel együttesen egy ós ugyanazon törvényjavaslat­ban vitetett volna keresztül {Helyeslések.) és csak a szász egyetem vagyoni kérdésének megoldása lett volna egy külön törvény tárgya. Mondom, helye­sebbnek, czélravezetöbbnek csakis a törvényhozás ez eljárását tartottam volna. Egyátaljában t. ház, nem tartom helyes tör­vényhozási eljárásnak, nem tartom helyes politi­kának a megoldásra váró kérdések gyakorlati megoldása végett előbb törvényt hozni, mely az elvet felállítja és azután egy másik uj törvényhez alkalmazni ez elvet. Eltekintve azon időveszteség­től, melylyel az ily törvényhozási eljárás jár, mint­hogy mondom az elv felállítása, nem az, a mi megnyugvást kelt; de az elv igazságos alkalmazása : önmagunk nehezítjük meg az ily eljárás által, törvényhozási tevékenységünket, iim rendezzük t. ház a Királyföldet, ha rendezésének szükségét látjuk — és én a rendezés szükségét elismerem ; — de rendezzük azt tényleg, gyakorlatilag, azon elvek szerint, a melyeket a haza minden polgárára nézve helyeseknek vélünk, vagy bocsánat. a t. többség helyeseknek vél; de rendezzük véglegesen e kérdéseket, mert a kérdéseknek ily módoni megoldása, mint már említem, oly törvényhozási eljárás, a melyet én a magam részéről helyesnek nem ismerek el. Minthogy azonban ezen törvényjavaslat az első és nézetem szerint már czéljában elhibázott §-án kivül, gyakorlati órtekü intézkedéseket is tartalmaz: ezen észrevételeimnek előadása után nem ellenzem azt, hogy ezen törvényjavaslat a részletes tárgyalás alapjául elfogadtassák, fentart­ván magamnak, hogy a részletes tárgyalás alkal­mával nézeteimet bővebben előadhassam, {He­lyeslések.) Zay Adolf: T. ház! A törvényhozásnak fel­adata minden működési ágában komoly, jelentékény és felelősséggel összekötött; de komolyabb jelen­tékenyebb, nagyobb felelősségei járó lesz a tör­vényhozás feladata és kötelezettsége, ha elhatáro­zása alá oly törvényjavaslat terjesztetik, a mely, mint a mostan tárgyalás alatt lévő íörvényjavas-

Next

/
Oldalképek
Tartalom