Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-114

114. országos ülés márezius 22. 1876. 13 Megvallom t. ház, nehezemre esik, hogy ezen tárgyban elnöki jogommal talán nem ugy élek, mint a házszabályok rendelete értelmében élnem kellene. De méltóztassék a t. háznak' megengedni, én azt hiszem, helyesen cselekszem, hogy azon, habár helytelen szemrehányásra nem adok okot, hogy a t ház a felszólalók érveit, — habár méltatlan kifejezésekkel voltak is fűszerezve, higgadtan nem halgatta meg: a t. ház azután bölcsessége szerint fog határozni, (Fölkiáltások: Halljak!) Tessék tehát a képviselő urnák beszédét folytatni. Bausznern Guido : Bevégzem beszédemet, kijelentvén, hogy Kapp Gusztáv t. barátom határozati javaslatát pártolom. Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk!) Mindenekelőtt meg kívánom jegyezni, hogy követve a t. elnök ur által is hangoztatott azon higgadtságot, melyet a t. háznak tagjai az imént hallott beszéd folyamán tanúsítottak, a magam részéről nem fogok a beszédre oly feleletet adni, a mely felelet ahhoz méltó volna ; de fogok adni olyat, mely ezen házhoz méltó. (Helyeslés.) Legelőször is meg megkívánom jegyezni azt, hogy én azt hiszem, hogy a magyar nemzet, valamint nem hazudtolta meg sem lovagiasságát, sem becsületszavát soha: ugy meg nem fogja hazudtolni ezentúl sem ; hanem megtanult egyet és reménylem, hogy ezt értékesíteni fogja, hogy midőn lovagiasságára és becsületszavára hivatkoznak, a helyett, hogy ezáltal megfogni engedné magát: nézze meg, mi rejlik az alatt, a mire hivatkoznak (Helyeslés.) S midőn — mondom — mellőzni akarok mindent, a mi ingerültségre vezethetne: megkívánom jegyezni azt is, hogy a történelem folyamán szerzett érdemekre és azon jutalomra, melyet a magyar nemzet a képviselő ur szerint 1848-ban tanúsított lovagiasságaért és becsületszaváért nyert a szászoktól: nem fogok kiterjeszkedni. (Elénk tetszés) De utójára is uraim, hová mennénk, ha állna az, a mit az egyik képviselő ur mondott, hogy egy létező törvényt megváltoztatni akarni, anynyi mint nem becsülni a törvény szentségét, megsérteni a törvény iránt tartozó tiszteletet, vagy épp anynyi volna, mint megszegni a becsületszót ? Akkor minden fejlődő nemzetnek élete nem volna egyéb , mint folytonos törvényellenes tiszteletlenség és a becsületszó folytonos megszegése; mert haladni nemzetnek a nélkül, hogy törvényeit változtassa, perabsolute nem lehet, (Igaz! Ugy va-'i.) Egyátalában hogyan áll hát a dolog? A t. képviselő ur beszél magyar nemzetről és szász nemzetről, még pedig ez utóbbiról is, mint politikai nemzetről, kapcsolatba hozván ezáltal a terület feloszthatlanságát. Én nem tudom t, ház, de ón legalább a nemzetiségek egyenjogúságáról szóló törvényben azt olvasom, hogy Szent István birodalmában, illetőleg Magyarországon, — mert Horvátország itt némileg kivételt képez, — nincs más politikai nemzet, csak a magyar. (Ugy van S) Hogy hogyan állithatni tehát velünk szemben azt a "szász politikai nemzetet, a melynek területét nem szabad bolygatni: azt én megvallom, szeretném valaki által kimagyaráztatni egyébből, mini egyoldalú elfogultságból és valósággal a törvény elleni tiszteletlenségből. (Élénk helyeslés) Mit mond még maga az 1868-iki törvény is, melyre anynyiszor szeretnek hivatkozni? Hisz mindjárt legelején megmondja, épen ugy mint megmondták a magyar országgyűlés ez előtt tett nyilatkozatai, hogy mennyiben respektálhatok és tarthatók fen Erdély különleges jogai. Az 1848. törvény, — hogy erről szóljak előbb — talán nem ugyan azon szavakkal, mint mondani fogom; de azt mondja, hogy Erdélynek mindazon külön törvényei, melyek a szabadságnak ós jogegyenlőségnek kedveznek: respectaltatnak. (Ugy vnnl) Ugyan kérdem, ezen szabályok alá esnek e azok, mik az eddigi királyföldön a szászoknak kiváltságos helyzetet adtak ? Nem hiszem, hogy valaki bebizonyíthatná, hogy ezen terület lakosságának nagy többsége ezeket a jogegyenlőséggel megegyeztethetőknek tartja. (Elénk helyeslés.) Ezen különleges helyzetet tehát elitélik magának az idézett 1848. évi törvénynek épen azon szavai, melyekben az ígéret tétetett. Az 1868-ik évi 43-ik törvény pedig azt mondja Erdélyt illetőleg, hogy az eddig létezett politikai nemzetek szerinti területek felosztások, elnevezések ós az azokkal összekötött előjogok ós kiváltságok, a mennyiben valamely nemzetiséget mások kizárásával illettek volna, megszüntetnek" : tehát határozottan kimondja, hogy szász föld, szász politikai nemzet szász politikai terület nincsen. (Élénk helyeslés.) E szerint az elvet magát már az 1868. évi törvény kimondja, a mely azonban az applicatiot — nem vitatom, hogy miért, miért nem : — későbbi időnek hagyta fenn. így tehát még maguk ezen törvények is a képviselő urak igényei ellen bizonyítanak. De ismétlem, ha egyben-másban az ujabb törvény mást czéloz is, mint a régibb törvény; azon tant, hogy ez a törvény iránti tiszteletlenség vagy szószegés lenne: el nem ismerem ; el nem ismerhetem ós épen azok, kiknek a müveit nemzetekről, kiknek cultur missioról nem csak szóval, de lélekben is fogalmuk van, ezen tant föl nem is állithatják. (Zajos tetszés nyilvánít ások.) Az igaz, egy nekem nagy örömet szolgáltató nyilatkozatot hallottam és ez az volt, melyet kár, hogy régebben sokan szívökre nem vettek, kik mindig ós folyvást annyira panaszkodnak, hogy az Erdélyben lakó szászok, mennyire elnyomattak a