Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-130
130. országos ülés május 13. 1876. 209 kormányzat egy oly kölcsön felvételére, mely által 22,125,000 ezüst forint folyjék be minden levonás nélkül az államkincstárba és e czélból felhatalmaztatoít" az akkori pénzügyminister 30 millió nyi névértékű kötvények kihocsájtására, melyek után az állam a névérték szerint 5 0 | 0 kamatot fizetend o. é. ezüstben és melyeket az állam 32 év alatt visszaváltand és pedig névértékük szerint. Méltóztatnak tehát látni, hogy csak a kibocsátandó kötvények mennyiségén, a beveendő összeg magasságára, az azért fizetendő kamatra ós a törlesztési időre nézve kötötte meg a törvényhozás a pénzügyminister kezeit; különben pedig ezen korlátokon belül, a beszerzési s a törleszdési módokra nézve tökéletesen szabad kezet engedett neki, mi által a jelentésünk elején felemlített kétféle szerződésekre nézve, melyeket a pénzügyi minister kötött: meg van adva a felelet. Az 1872. és 1873. évi zárszámadások tanúsága szerint befolyt ezen kölcsönből valóságos ezüst értékben 22,575,000 frt, tehát 450.0Ü0 írttal több, mint mennyit a kölcsönről szóló és rendelkező törvény miatt minimalis összegei beszerezni rendelt. A kötvényeken látható törlesztési és kamatozási tervezet szerint pedig tudjuk, hogy a kölcsön 32 év alatt törlesztetik és 5°|»-ot kamatozik. így tehát a bizottságnak a kölcsön beszerzésére semmi észrevétele sincs. Én azonban nem hagyhatok egy körülményt ez alkalommal szó nélkül, mely már több ízben foglalkoztatta a közvéleményt és magát a képviselőházat is, s ez abban áll, hogy daczára annak, hogy az emiitett törvény csak osztrák értékű ezüst forintról szól ; a kötvényeken mégis találkozunk az angol font sterlinggel tehát arany valutával, miáltal ma, miután az arany és ezüst közt oly tetemes árkülönbség létezik: az államra nagyobb teher háramlik, mint báromlott volna, ha az osztrák ezüst értékben köttetett volna a kölcsön. lesztését és kamatozását is saját valutájában követelte. Fizettük eddig is mindig annak kamatait és törlesztési részleteit, aranyban: csakhogy az eddig fel nem tűnt. Az 1873-iki zárszámadásokban találkozunk először egy csekély összeggel arany beszerzési költségekre. A t. ház emlékezni fog, hogy a múlt költségvetés tárgyalása alkalmával már egy tetemes összeg vétetett igénybe a e czélra. Az akkori pénzügyminister különben a kölcsönről szóló törvényben az ezüst valutát csak azért tette ki s épen azért tette ki, hogy különbsége legyen a nálunk divó két valuta t. i. a papir és ezüst valuta közt, mely utóbbi az akkori időben ós viszonyokhoz képest egyenértékű volt az arany valutával s akkor senki fel nem tételezhette s előre nem láthatta, hogy valaha ezen tetemes árkülönbség fog beállani, mely csak most, midőn a német birodalomban az aranyvaluta hozatott be: tűnik elő De végre indokoltnak s felmenthetőnek találja a bizottság az akkori minister eljárását azért s ez talán fő in dóka annak, a mi végett a bizottság felmenthetőnek találta az akkori ministert eljárásáért; hogy a dolog praetikumara nézve, miután már egyszer a kölcsönt meg kellett kötni, miután a pénzre a szűkség beállott s miután egy oly országban, hol az osztrák értékű ezüst volt a divó valuta, elhelyezni nem lehetett s miután az egy külföldi piaczon kellett felvenni; mondom a dolog praetikumara semmi lefolyással sem bírt volna s az eredményben semmi változást nem idézne elő'.: ha az akkori pénzügyminister a kölcsönről szóló törvényben magában kitette volna is, hogy 10 osztrák értékű forint egy font sterlinggel, vagy 25 frankkal, mert az által az illető pénznemek törvényes értékének adott volna kifejezést, mely azonban nem egyenlő ugyanazon pénznemek nierkantilis értékével s látjuk, hogy daczára annak, hogy vasúti kölcsönről szóló törvényben kitétetett ezen összehasonlítás: még sem vagyunk képesek 10 osztrák értékű ezüst forinton 1 font sterlinget beszerezni, hanem meg kell adni annak merkantilis árát, ezen okoknál fogva a zárszámadási bizottság a kérdések elsejére nézve semmi észrevételt nem tesz. A mi a másik kérdést illeti, hogy t. i. hogy vajon a kölcsönből befolyt összegek, hová fordíttattak? és szem előtt tartattak-e azon czélok. melyek szem előtt tartását a költségvetésről szóló törvények rendelték? e tekintetben a bizottság a zárszámadások nyomán megvizsgálták a költségből befolyt összegek hová fordítását s e tekintetben a bizottság tótelről-tételre összehasonlította ezen kiadásokat, az azokról szóló 1872. VII, és 1873. XXI. törvényezikk rendeleteivel s ennek alapján jelenthette azt, a mit jelentésünk 2-ik része részletesen előad, hogy t. i. az idézett törvények szigorúan megtartattak. A bizottság e körülményt fontolóra vévén, az akkori pénzügyminister eljárását mégis indokolliatónak s neki a felmentést megadhaíónak találta több indokból, nevezetesen az akkori időben ós viszonyok közt, mikor ezen kölcsönt létesíteni kellett: annak elhelyezése oly országban, hol az osztrák értékű ezüst forint a divó valuta, tehát itt a monarchiában magában már a kölcsön magassága folytán is lehetetlen volt; kénytelen volt tehát az akkori pénzügyi kormányzat ezen kölcsönnek egy idegen külföldi piaezot biztosítani ós a mint tudjuk, ezen kölcsön 1872. évi január 2-án Londonban nyilvános aláírás utján, Eafael & Son londoni bankárok közbenjárása mellett ki is bocsáttatott; az pedig igen természetes, hogy egy külföldi piacz csak a maga saját valutájában nyújtotta a kölcsönt, ép oly természetes, hogy annak visszafizetését, törEÉF'V. H. NAPLÓ 1875-78 VI. KÖTET, v
