Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-130

206 ISO, országos ülés május 13. 1876. tóztattak volna azt hinni, hogy a mi vállaink megbírnak minden néven nevezendő terhet; ne méltóztattak volna elhinni, hogy az évről évre 10—20 millióval szaparodó költségvetést megbírjuk, a mi a tényeknek meg nem felel és akkor méltóztassanak meghinni : nem igy történt volna sok és akKor ma meghúzva magunkat azon viszonyok között a meddig tehetségeink terjednek, egészen másként állanánk. Azon észrevételre, melyet Simonyi Ernő és Zsedényi t. képviselő urak méltóztattak hangoztatni, hogy feltűnik nekik, hogy az előző ministeriumok eljárását takargatjuk és bizonyos melegséggel védelmezzük : kénytelen vagyok, — nem beszélek társaimról, de a magam eljárásának motívumát nyíltan megmondani. Én nem takargatom senki eljárását; mert véleményem szerint a tagargatásra szükség nincs, én azonban azt a szerepet sem fognám soha elvállalni, hogy a tárczámat ezelőtt vezetett ministerek rovására magamnak itt valami dicsőséget szerezzek. Sem az egyik, sem a másik nem tartozik véleményem szerint szerepemhez. (Helyedét.) Én azt hiszem, hogy fátyolt vetni a multakra kár. vétek, hiba volna; a ki hibázott a múltban és ezen hibája felderittetik: azért megbüntetendő ; de csak akkor, ha e hibák már felderittettek, nem pedig oly vélemények alapján, a melyek megvizsgálva és bebizonyítva nincsenek. Én, méltóztassanak elhinni, a hibákat nem mentegetem: de azt hiszem, az én minister-elődeim egyike sem szorul a mentegetésre. En azon tárczát. melyet vezetni szerencsém van: azelőtt is figyelemmel kisértem; tudom, hol történtek a hibák; de azok nem ott vannak, a hol a képviselő urak keresik: a rendszerben voltak a hibák. .Ott, hogy méltóztattak oly utat elfogadni, különösen a vasut-épitéseknél, a hol az állam fedezett minden kiadást, hol az állam rovására admimstráltatott a vasút ós mégis a tulajdönképeni kezelés az állam kezében nem maradt. Így természetesen nagy teher hárult az államra a nélkül, hogy az állani e tekintetben a kellő felügyeletet érvényesítette volna. Ilyen hibák okozták azon nagy kiadásokat ós azon vállalkozók igy lettek gazdagok a rendszer következtében a nélkül, hogy a kik azután a dolgokat vezették: megfelelő munkát is kaptak volna viszonértékül. Én részemről azt is kijelentem, hogy a mi engemet illet, a vezetésem alatt lévő ministerium személyzetét a vizsgálat alá vonatás alól elvonni nem fogom soha és nem tagadom a ház jogát, hogy bármely tagja ellen e ministeriumnak a vizsgálatot elrendelje ; mert azt hiszem, hogy a háznak ez joga és azt hiszem, hogy a.ministerium eljárását ugy kell vezetni, hogy azt a nyilvánosság elől elzárni szükség ne legyen. (Helyeslés.) Ezek után oda kell nyilatkoznom, hogy a zárszámadási bizottság véleményét elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Helyeslés.) Nagy György: T. ház! Hogy Simonyi igen t. képviselő ur mit tart ós mit hisz a mostani kormányról és többségről, nem hiszem, hogy e tárgy megítélésénél tekintetbe jöhessen. (Helyeslés a középen.) 0 azt mondja, azt hiszi, hogy Magyarország pénzügyi rendezését, a melyre vállalkozott, nem lesz képes teljesíteni: mi azt hisszük, hogy igen ; — és épen ez közöttünk a különbség; mert ha egyek volnánk: Simonyi képviselő ur fényes tehetségét bizonyára soraink között tisztelnénk, közreműködvén velünk azon czélra, melyet az általunk választott és nézetünk szerint egyedül helyesnek vélt utón elérhetni. (Egy hang a szélső balról: Majd az uj fusiónál!) Az is megtörténhetik. A mi azt illeti, hogy nem lehet czólja a képviselőháznak fátyolt vetni a multakra: tökéletes igazsága van ebben is. De hogy nem is ez a czélja : mutatja azon komoly, beható és a tárgy fontosságához méltó tanácskozás, mely e tárgy felett foly. Megvallom, hogy én már e hangulatot a javulás első jeléiiek tartom s igen-igen szükségesnek vélem azért, mert mindnyájunknak bűne, hogy a zárszámadásokra eddig nem volt a t. ház azon figyelemmel, melyet e nagyfontosságú tárgy érdemel. Mert hiszen ez a mérték, melylyel a ministerek eljárását mindig mérni kell. Azt mondják, hogy a zárszámadások utólagos dolgokról szólanak, mit használhatnak? Nagyon sokat. Az a főhasznuk, hogy azon előterjesztéseknél, melyeket a minister, — mint sokan mondják, kénye-kedve szerint, én azt mondom bona fide, — tesz : ez a mérték, mely szerint e bona fides mérhető. Én a kérdést igen egyszerűen fogom fel, melylyel mint a zárszámadási bizottság tagjának volt alkalmam foglalkozni. Az a kérdés: volt-e szükség e hid építésére vagy nem"? Hogy szükség volt: ezt bizonyítja a képviselőház azon határozata, melynek folytán felhatalmazta a ministert, hogy oda hidat építtessen. Tehát azon ténye által, hogy a hidat oda építtette, törvénysértést nem követett el, mert eljárása épen a törvényben gyökerezett. Most mi történik ? A hid ki lett építve, a minister a törvényben kiszabott kötelességének megfelelt ; de nem annyiért lett kiépítve, a mennyit ő szakközegének előterjesztése folytán, miután mindentudó nem lehet, ultra posse nemo obligatur, — a ház elé terjesztett, melyből azt hitte, fedezhetni fogja a hid költségét. Ez azonban nem volt elég. Mi a következés ? Tulkiadás. Már most azt kérdem a t. háztól és Osávolszky t. képviselőtársamtól : vajon hajlandó volna-e azon számtalan esetben előfordult fulköltségekre vonatkozólag azt