Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-129

190 129. országos ölés május 12. 1876 200 000 frt különbséget mutat fel, s .miután a bizottság kétségkívül a számvevőség számításainak volt kénytelen igazat adni és azt ismerni el igaznak : felkérte a pénzügyminister képviselőjét a bizottságban, hogy azon eredményre nézve, mely a ministertanács leszármaztatásában foglaltatik, kérjen felvilágosítást s tegyen a bizottságnak jelentést. A pénzügyministerium képviselője, t. i. a mostani penzügyministernek egy osztály-tanácsosa utána nézvén, azt mondotta, hogy a számadási hibát a pénzügyministerium számvevősége követte el az által, hogy nem ugyanazon természetű dolgok vonattak össze, és ez idézte a különbözetet. En azt gondolom, hogy ez a dolog lényegéhez nem tartozván, a t. képviselő ur azzal, a mit mondottam, megnyugtatva érezheti magát. (Helyeslés.) Csávolszky Lajos: T. ház! A részletes jelentésnek van még egy pontja, melyet nem lehet észrevétel nélkül hagyni. Ez a letenyei Mura-hid kiépítésénél tett uj kiadás. Mielőtt néhány szóval arra áttérnék, megkell jegyeznem, hogy az. mit a ministerelnök ur mondott, mintha itt egyátalán ugy fogtuk volna fel a kérdést, hogy a ministereknek kötelességük mindig szigorúan a költségvetési törvényhez ragaszkodnit és attól soha semmi szin alatt eltérni nem szabad : — ezt nem állította senki, sem én, sem pedig pártunk részéről senki. Épen a ministeri felelősség feladata:, hogy mikor az állam elkerülhetetlen érdeke követeli: saját felelősségére oly kiadást is tehet, melyet a törvény megnem állapit; de csak két feltétel alatt: hogyha az állam érdeke oly sürgős, mely halasztá.st nem tűr és másodszor, ha a ministernek nincs alkalma sem előleges hitelt kérni, sem rögtön jelentést tenni a tulkiadásról s épen ez volt az, amit előbbi felszólalásomnál Kerkapoly képviselő ur ellenében felhoztam, hogy tudniillik a tulkiadás. a. mit az előirányzaton kívül tett: nem indokolható semmivel, sem a sürgősséggel, sem a fontossággal. Tökéletesen igaza van Zsedényi Ede képviselő urnák, hogy a minister urak eddig — lehet, hogy ezután máskép lesz. — semmiféle súlyt nem fektettek a költségvetési törvényre. Különösen az, a mi a pénzügyministerium és a közlekedésügyi ministerium körében a múlt években történt: valósággal meglepő adatokat állított elő a zárszámadási bizottságban. Ez a két ministerium exeellált abban, hogy semmiféle súlyt nem fektetett a költségvetési törvényre. Az a tiszteletlenség, melylyel ez a két ministerium a hozott költségvetési törvénynyel szemben viseltetett: bámulatos. Napokig eltanácskozott az országgyűlés egyes tények és tárgyak felett: mennyi és mi volna megszavazandó az ország érdekében. A ministerek egykedvűen tul tették magukat rajta. Oda. a hol a törvényhozás összegeket szavazott meg: nem fordított semmit: ellenkezőleg oly tárgyakra kiadtak százezreket, melyekre a törvényhozás semmit sem szavazott meg. Az átruházási jogot nemcsak ott gyakorolták, a hol meg volt engedve; hanem oly czimek és rovatok közt is, a hol nem volt megengedve, sőt többet tettek: évek közt is gyakoroltak. A törvény világosan kimondja, mely tárgyra szavaz meg valamit a törvényhozás s nem adja meg a minissernek azt a jogot, hogy a megtakarított összeget saját tetszése szerint felhasználja. Mégis legközelebb találtunk egy összeget a cultus-ministeriumnál, hogy bizonyos tárgyra 10,000 frtot szavaztak meg s a ministerium nem adta ki ezt az összeget, hanem a legutolsó perczben, a pótkezelés utolsó napjaiban mirczius 13-án kivette az összeget az állam-pénztárából és a takarékpénztárba tette, hogy a jövő évben majd kiadhassa ,ott. a hol neki tetszik. Azt mondja arra Széll Kálmán pénzügyminister ur, hogy ily visszaélés mellett, hogy lehet az. hogy mégis a zárszámadási bizottság megadja a felmentést minden tételre. Ezt magam is kérdeztem sokszor önmagamtól. Nem akarom a zárszámadási bizottság tagjait legtávolabbról sem sérteni, sem lelkiismeretöket vizsgálni, sem azon indokokat, mik tanácskozásaikban vezetik, kutatni: hanem tényt akarok constatálni, hogy nem egyszer, hanem többször történt, hogy a közlekedés- és a pénzügyminister körében az illető referensek előadván a tárgyakat: átalános megbotránkozás volt a bizottságban és a hangulat olyan volt, hogy nem lehetett egyebet következtetni, mint azt, hogy nem adatik meg a felmentés. Hanem hogy a minister ur az osztálytanácsosokkal megjelent és sikerült a capaczitatió : arról a képviselő urak nem tehetnek, valamint én nem tehetek róla, hogy engem nem tudtak capaczitálni. (Derültség.) Ebben rejlik az ok, hogy Plachy Tamás képviselő ur és a bizottsági előadóban is megszülemlett a gondolat, hogy erre a felmentést nem lehet megadni, hanem néhány napra a kapaczitatió sikerült innen is, onnan is, s azért a felmentést megadja. Igen zokon esik Kerkapoly Károly volt penzügyministernek. hogy a sok, legalább szerintem több visszaélés közül miért vettem ép ezeket, s azt mondja, hogy nem csak jogem, hanem kötelességem volna minden egyes esetet a törvényhozás elé hozni, jirre egyszerűen csak azt jegyzem meg, hogy nem vagyok az az ember, a ki lehetetlenségek ellen küzd. Arra, hogy tegyek valamit: az első. hogy meg legyen bennem a hit. hogy sikere lesz. Ismerve a viszonyokat, a körülményeket, a többség hangulatát és érzelmeit: nem tartottam szükségesnek ós czélszerünek minden egyes esetet a törvényhozás elé hozni; miután meg vagyok győződve, hogy annak eredménye