Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-129

Igg 120. országos ülés május 12 1876. hanem az egy Károly-kaszárnyát kivéve, mely senkinek sem volt útjában , minden pesti katonai épületről volt szó ? Ezek közti! pedig a lőportorony eltávolítását méltán szorgalmazta Pest városa. Mindezeknek aequivalenst kellett kijelölni és sikerült is ugy vinni a tárgyalást a hadügyi kormánynyal, hogy az — ez egyetlenen kívül — nem kívánt más telket, mint a mely vagy az ország, vagy a város birtokában ne lett volna, a melylyel meg szintén sikerült nagyon előnyös szerzerződést kötni a szükség beálltának esetére. Csak ezen egy telek volt magán kézen. Ha tehát áll is azon feltevés, hogy egy üzletért a ministernek saját felelősségre ennyit venni nem helyes; mert hiszen, ha a telek túlfizetése nélkül az meg nem ejthető: nohát akkor nem lesz meg azon üzlet — isten nevében; nem föltétlenül szükséges; nem áll az egy okvetlenül szükséges igen nagy rendszabály keresztülvitelének egy kis izét illetőleg, a melyen az egész lánoz megszakadna, a mely miatta szemekből nem lehetne láncz. Ily esetben talán méltó koczkáztatni kis veszteséget, mely azon rendkívül olcsó teleknek netalán még olcsóbbá váltából beállhat, szemben azon. nagy veszteséggel, hogy az egész cornbinatió megdől; vagy tuldrágává lesz, ha a tulajdonos annak tudatára jön: mi minden függ ezen egy telken és attól, hogy azt az ország birtokába vehesse ; csak egy kaszárnyáról lett volna szó, akkor ily esetre isten nevében nem épült volna. De midőn azon egész vállalatnál, minek értéke vagy 30 millió forintot repraesentált, egy 800,000 forintnál, ezen vételnél utóbb netalán beállható veszteségről volt szó: akkor azt gondolom, hogy tahin a kormány mégis mondhatta magának, hogy hiszen mikor az egyik lapon ez, a másikon meg az áll, egyiken ennyi minimalis veszteség lehetősége, másikon meg annyi kilátásban levő nyereség elszalasztása: talán meg fogja érteni az ország azon intentiót, mely csak az ország részére kínálkozó előny el nem szalasztására volt irányulva. Ez a felfogás vezetett engem. És ínég sem tartottam magamat illetékesnek, egyedül a magam felfogására alapitani eljárásomat s azért szükségesnek tartottam a ministertanács beleegyezését, belenyugvását kinyerni, nehogy a magam, talán téves belátására építsek valami olyast, a mit utóbb nehéz lenne befelelnem ; kerestem megnyugvást abban, hogy mások is. illetékes férfiak, kiket az ország olyanoknak ismert, mert különben nem állottak volna a kormány élén : ugy fogják-e fel a dolgot, mint én ; és midőn egyhangúlag azt mondották, hogy vétek lenne a dolgot elszalasztani, mikor egy oldalról csak egy minimális veszteség lehetősége, másikon meg egy 80 milliónyi üzlet előnyös inegejthetéscnek elszalasztása áll: azt gondolom, megnyugodhattam. Meglehet tévedtem, tévedni emberi dolog: de az intentió integritásában, a felfogás plausibilitásában kétkedni nem lehetett. Engem e pillanatban sem az egyéni érdekeltség, de a közügyekre való tekintet vezet. Ha Osávolszky képviselő ur tanait a t. ház elfogadná és egy erélyes tényt statuál a miuisterek spontán kezdeményezésével szemben, melyet azok a törvényen kívül, de nem a törvény ellen tesznek: nem lenne szabad elfeledni, hogy megnehezítenék a ministernek merni valamit az ország érdekében a maga felelősségére; pedig ez épen annyi, ha nem több kárral jár mint az ellenkező. Könnyű uiinisterkedni, ha csak azt szabad tenni a mi a törvény betűiben van és semmit sem, a mi ott nincs. Ez nem azon felfogás, a melyből kiindulva, például a gabonavám felfüggesztetett, hogy az élelmi szerek, megdrágításával bekövetkezhető bajnak eleje vétessék. Ez esetben felfüggesztette a kormány magát a törvényt saját felelősségére. Én azt gondolom, ezt nemcsak joga, hanem kötelessége is volt tenni; az ellenkező felfogás nem volna igazolható : — ón részemről nem merném érte magamra venni a felelősséget. És a törvényhozás mégis jóváhagyta. Pedig a törvényen kívül mozogni és az ellen tenni még sem ugyanazon dolog. E kettő közt nagy különbség van. Ezt legyen szabad egyszersmind válaszul mondani Zsedényi képviselő urnák, a ki ugy látszik, ugy fogja fel a dolgot, hogy a mi a törvényben nincs, a mi azonkívül történik: az a törvény ellen történik. Ez esetre minden előirányzaton kívüli kiadás, járjon az bár kárral vagy biztosítson hasznot: törvényellenes. Akkor nem lett volna szabad 1872-ben a Marmaros-Szigeten leégett épületeket felépíteni: míg az országgyűlés össze nem jön és erre a póthitelt meg nem szavazza ; akkor meg kellett volna várnom, míg a falak is mind ledőltek volna az esők miatt: inert az ellenkező eljárás törvényellenes lett volna. Ámde a dolog természete, a helyzet parancsolta ez intézkedést és azt meg is kellett tenni. Azt mondja továbbá Osávolszky képviselő ur, hogy én a bizottságban szokott rövidségemmel azt feleltem: megvettem a telket, gondoltam, vagy szükség lesz rá vagy ha nem, nohát akkor olcsó. Én igen lekötelezettje vagyok e nyilatkozatért a t. képviselő urnák, mert sokszor hallottam már ellenemben azon szemrehányást, hogy nem vagyok elég rövid beszédemben, hogy nagyon is hosszan szeretek beszólni és fájdalom már most is sokkal hosszasabban szólok, mint a rövidség engedné. Engedelmet kérek a t. képviselő úrtól, én nem azt feleltem; hanem azt, hogy akkor azon telek megvétele szükséges volt: mert a combinatiókat annak megszerzése nélkül felállítani sem lehetett volna s azt mondtam, hogy ha a terv tettleges keresztülvitelére nem kerül a sor: a lehető veszteség f

csak minimalis lesz. És most méltóztassék megengedni, hogy rámutassak azon körülményre, hogy ezen telekkel épen