Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-129
J29. országos ülés május 12. 1876. 185 indult a hadügyi kormányzat, hogy azt eladja. Ez ellen épen a túloldal szólalt fel annak idejében és mi a felszólalás jogosultságát nem tagadhattuk meg. Ekkor azt kellett mondani, hogy a mi feltétlenül fölösleges: visszabocsátandó azon ország rendelkezésére, a melynek tulajdona, mely neki használatra adta, mig reája szükség van. Ez is hamar el lett volna intézve. De jött a harmadik kérdés, azon kérdés, a mikor bizonyos objectumok szükségesek ugyan, de nem épen azon egyedüliségóben. Például kell ugyan Pesten egy laktanya 5000 emberre ; de nincs semmi ok, hogy ép ott legyen a laktanya, a hol eddig volt. Ha már most más közérdek annak eltávolítását kívánja, a katonai érdek pedig ezt megengedi: hát ez iránt semmi stípulatió, semmi gondoskodás nem szükséges *? jó lesz e kérdést örök időkre megoldatlanul hagyni? Hogy ha előnynyel lehet egy ily objectumot mással kicserélni: abba ne ártsa magát senki? Ez nem gondja az administratió vitelével megbizottaknak? Mi azt gondoltak, hogy az ellenkező igaz, és az alkudozások és tárgyalásokba belebocsátkoztunk; nem csak az uj épület iránt, ez csak egyetlen ize a nagy kérdésnek, melyet a t. képviselő ur ugy tudott tegnap, mint a bogy tud ezen előadásom után; mert azt a zárszámadási bizottságban kötelességszerüleg előadtam, — igenis tárgyalásokba bocsátkoztunk nem csak az uj épület kérdése iránt; hanem azon nagy kérdés felett: mi történjék a katonai kormányzat kezén levő oly ingatlanokkal, a melyeket az nem épen azon individualitásban szükségei, de kárpótlás, helyettesitós nélkül meg sem nélkülözhet. Ezek voltak a nehéz kérdések, mert itt az országnak esetleg nagy megrövidítése is következhetett volna be : inert ha a hadügyi kormánynak a. pótlandó objectumokat csak ugy tetszése szerint ki lehetne bocsátani egyik másik ország birtokából és azután a pótlást szorgalmazni: megtörténhetnék, hogy a monarchia egyik államának sokkal többet adna birtokába, a minek pótlását a közös költségekből kívánná, mint a másiknak, és közel fekszik a veszedelem, hogy igen jelentékeny objectumot, például túlról átbocsáttatván, a közös költségekből pótoltatnának s ezt igen megkeserülne Magyarország, vagy megfordítva. Ez tehát igen komoly tárgyalást igénylő kérdés volt: és azt gondolom, hogy ha eldöntetett, még pedig akkor, a mikor itt e vétel bekövetkezett, eldöntetett pedig ugy, hogy kimondva lón, hogy ha például férhelyről van a szó, a hadügyi kormány rendesen csak hason terjedelmű más torhelyet követelhet, föltéve, hogy azt a czélnak egyenlően megfelelő, de kevésbbé értékes helyén kapja, a telek kevésbbé és ékes volta kárpótlásra, vagy több követelésre a hadügyi kormányzatnak igényt nem ad : ismétlem, ha megoldatott, és igy ÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. VI. KÖTET. oldatott meg: ez talán mégis jelentékeny előny az országnak. Ha például egy laktanya oly telken fekszik, melynek • öle 300 frtot ér, és mi azt kicserelhetővé tettük olyanokkal, melyek egyike 50 írtjával tettleg megvásárlóit, másika 20 írtjával megvásásolható teíken fekszik: ama különbözet, mely ama 300 és emez 50, illetőleg 20 és 30 r frt közt van, talán mégis előny az országnak ? Es ezek a stipulatiók irva vannak és ma is talán megérnek 300,000 frtot. • Hogy az ilyen kérdéseket theoretice felvetni és eldönteni alkalmi ok ós szükség nélkül menynyire gyakorlati: azt ítélje meg a t. képviselő ur. Azok, a kik az ilyen kérdésekkel vesződnek, tudják, hogy ez esetre kapják válaszul: „mire való az ilyen dolgok feszegetése és a dolog elodáztatik." De ha az alkalmi ok és szükség felmutatható : akkor kénytelen a másik fél is bemenni a tárgyalásba, a mint itt is bele ment. Ez az elvi észrevétel arra, hogy senki sem bízta meg a kormányt e tárgyban. Azt hiszem, hogy a telek netáni eladatása által felmerülhető kár elhárítására és a kínálkozó haszon a 300 s a 20 és 50 frtos telek ár közti különbség előnyének megszerzésére való kötelezettség felhatalmazta, sőt egyenesen kötelezte a kormányt ezen eljárásra. Ennyit az elvi részre. A mi már most különösen ezen objectumot illeti, a t. képviselő ur azt mondja, bogy a kérdéses telek megvétele a közvéleménynyel és az újságok óhajtásával igazoltatott. Én részemről erre nem hivatkoztam ; hogy ki mondotta, nem tudom: hanem én részemről azt mondtam, hogy — a mint a pénzügyminister ur is előadta nem egyszer, de majd minden költségvetés tárgyalásakor nehezteltetett, hogy a kincstár a hivatalok elhelyezésére drága béreket tízet, hogy bérlőnek áll be, meg nem felelő helyekbe teszi be a hivatalokat; nehezteltetett, 'hogy a magánosoknak a szállásbért felveri, a mi nem lehet feladata a kormánynak, hogy megdrágítsa a lakást itt a fővárosban. Egyik költségvetés tárgyalása alkalmával, talán épen az 1872-ikinól Nagy György képviselő ur hibáztatólag emelt szót a kormány ellen ezen mulasztásaért és akkor szerencsém volt megnyugtatásul mondani a t. képviselő urnák, bogy vele az érdemben egyetértek; de azt mondottam, hogy méltóztassék türelemmel lenni addig: inig az általain említett tárgyalások sikerre fognak vezetni, a mikor is azon szükségnek talán uj épületek emelése nélkül eleget fogok tenni. Itt ezen házban történt ez, és a képviselőház a kérdést ennek folytán ejtette el. Lehet-e tehát mondani, hogy a minister önkényesen járt el, kivált akkor, a midőn nem csak ezen egy épületről, 24
