Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-120
114 120. országos ülés márczius 29. 18"6. de ezek felkéretvón a ministerium által, megvizsgálták o müvet és helyesnek találták azt; de ezzel a ministerium — szintén nagyon helyesen — nem elégedett meg; hanem a franczia kormányhoz fordult és az kiküldte egyik első szaktekintélyét, a ki az 1872. év nyarán szintén megvizsgálta a dunaszabályozási művet ós a lehető legkielógitőbb véleményt adta róla. Minthogy a ministerium jelentésében is, melyet az országgyűlés elé terjesztett, igen nagy súlyt fektet ezen szakértő véleményére és minthogy én némileg ismerem az épen Franciaországban az ilynemű építkezések körül kifejtett nagy szaktudományt és a tapasztalati ismereteket és magam is hajlandó vagyok ennélfogva nagy súlyt fektetni ezen véleményre: legyen szabad csak egy párt idéznem azon nézetekből és azon kivánatokból, melyeket Jules Ooumes franczia szakértő felállított és legyen szabad kiemelnem, hogy mi történt a ministeri jelentés szerint ezekkel szemben? így például Ooumes azt mondja, hogy: „igen szükséges egy nagy sugárral húzott szabályozási vonal a soroksári ág torkánál épített vódmüveknél." Ám azt hiszem, hogy ez oly egyszerű állítás, melynek helyességét mindenki felismerheti és mindenki beláthatja annak igazságát, mert a folyamnak sodra a soroksári ág féle irányulván, hogy ha azt elzárjuk és ott egy éles kanyarulatott képeztetünk : természetes, hogy oda a viz és jég bele ütődvén, eltérittetik, sőt még oly jelenségek is előfordulhatnak, mint a milyent most láttunk, hogy t. i. ott örvény támad és visszafelé foly a viz. És mi történt? Előbb nagyobb sugár volt megállapítva, a ministeriumi tervezet azonban azt kisebbre vette. Ooumesnek szavaiból és a dolog természetéből azt lehetne következtetni, hogy ezen sugárt a lehető legnagyobbra kellene venni és a ministerium még is kisebbre vette azt. Ez az egyik. A második pedig, hogy Ooumes Gyula .ezt mondja: ,, A torkolatnál levő fenék-magaslatok s nagyszemü kavicsból képződött zátonyok azon mélységre kikotrandók, a hol már mozgékonyabb s a vizerő által elhordható homok-réteg van." 0 t. i. abból indul ki — és igen helyesen, — hogy a soroksári ágnak elzáratása nem elégséges, hanem a viz medrét mélyíteni kell egy külön mü által, metytől szintén azonnal szólani fogok; de egyszersmind nagymérvű kotrás által is elősegíteni, elvitetvén a folyam medréből azon nagyobb szemű kavicsot, melyet a viz el nem vihet és ott hagyván a porondot, melyet a viz maga is képes elvinni. És mi tűnik ki a ministerium jelentéséből? abban szóról szóra ez áll: E porondok 4—5 1 mélységre oly nagy szemű kavicsokból állanak, melyeket maga a viz ereje nem képes eltávolítani, a folyam medrét tehát felette költséges és sok időt igénylő kotrások által kellett volna előállítani. Mégis van szükség medernyerés végett kotrásokra, csakhogy a kotrások kisebb mérvűek levén, csekélyebb költséget okoznak. Tehát ismét azon nagy franczia szaktekintély nézetével ellenkezőleg a dunaszabályozási bizottság jónak látta annak éppen ellenkezőjét tenni. És harmadszor Ooumes szelvényeket vévén, a melyeknek adatait a ministerium szolgáltatta át neki a promontori ágra nézve, ő csak is ezen adatok alapján számította ki azon vizduzzadást, mely a soroksári ágnak elzárása által származni fog, és ezen vizduzzadást néhány hüvelykre mutatja ki. A ministerium pedig kimutat 25 hüvelyknyi vizduzzadást ugyanazon időben. Én nem teszem föl, hogy Ooumes Gyula nem tud számítani és igy nem marad más hátra, mint a mi már nyilvánosan mondatott épen az építészek és mérnökök egyletében, hogy azon adatok, melyeket a ministerium Coumesnak átszolgáltatott, nem voltak pontosak. De ez talán még fontosabb, a mit most fogok olvasni. (olvas.) Elengedhetlen föltétel, hogy a jobb part egész hosszában tervelt töltósvonal az uj vámház átellenében eső ponttól a szinte el nem odázható balparti töltésekkel szemben a promontori ág torkáig haladéktalanul felépíttessék. E töltéseket 0 felett 12' helyett néhány lábbal magasabbra kell emelni. Ez mondatott 1872. június havában és mi történt? Az, hogy ezen jobb oldali párhuzammü elkezdetett 18?3-ban ós bevégeztetett 1875-ben s emeltetett épen 12 lábra, tehát nem néhány lábbal magasabbra. S fCfi volt ennek az eredménye? az, hogy igy a Duna* medre, a soroksári ág elzáratván: egyszersmind a párhuzammü által nem szoríttatott keskenyebbre, inert ez csak később történt és nagy mérvű kotrások által, — mint Ooumes ajánlotta — a túlságos kavics el nem hordatván, a meder nem mélyittetett ki kellőleg. Két láb duzzadás, meglehet, elég volt arra, hogy jégtorlódás ne történjék; de nem arra, hogy egyébb akadályok elhárittassanak. A viz tehát ismét a kopaszi zátony felé vette irányát s ott két oldalra leszoríttatván s a soroksári gát által visszatereltetvén, valósággal oly gátat, barrieret képezett, mely Pesten 23', 24' duzzadást okozott. A vízszabályozási mü kivitelében tehát már a szaktudomány szempontjából is hibák találhatók; de hibák találhatók abban is, ha a Ooumes-féle nézeteket és véleményeket egybe vetjük azzal, mi ezekkel szemben történt. Az igen t. minister ur szíves volt elismerni, hogy ő is hibákat lát ezen munkálatokban s egyik, íohibának tartja igen luxuriosus voltukat, hogy ennek következtében nem terjeszthetők ki tovább. E dolgon — elismerem — sem ő, sem más nem segíthet, ez régi idő müve, ezt nem akarom feszegetni. Hibának tekinti a minister ur továbbá azt, hogy baggerezett kavicscsal készültek a töltések. Én is hibának tartom azt. De e tényt elismerte azon ministeri jelentés is, mely midőn azt mondja a Ooumes véleményével ellenkezőleg,