Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-94

, 94. országos üléi nem kívánta a t. ház, hogy azok az ország kárát megtérítsék •— és óhajtottam azért is, hogy ha netalán idővel bármikor e kérdés ismét előjő, önök a t. ház többsége, most elvetvén ezen indítványomat : annál inkább megtámadhassam igazságtalanságát és képtelenségét az elfogadott 47. §-nak, mely a polgárokat, midőn bármiből, a mit befizettek, akár csekélyebb, akár nagyobb összeg elvész, annak isméti megfizetésére kötelezi. Azért ajánlom a kővetkező uj szakasz elfogadását, mely a 47. §. után következnék. B. Orbán Balázs jegyző {olvassa Madarász József indítványát:) „az adóknak és egyéb tartozásoknak a királyi adóhivatalokba beszolgáltatott összegre nézve első sorban az illető adóhivatalnok, második sorban a, pénzügyminister felelős, a vétkes vagy hanyag közeg visszkereseti jogának fenmarad t.i Síi mellett". Széll Kálmán pénzügyminister: T. képviselőház ! Azt hiszem, nem fogja nekem rósz néven venni a t. ház, ha daczára annak, hogy első tekintetre talán ugy látszik, mintha pro domo mea beszélnék, ámbár azt hiszem, elviintézkedésről lévén szó, saját személyein nem jő tekintetbe, hanem egyedül azon elv, melyet a t. ház ezen §-ba be ?kar venni : egészen őszintén szólok tehát a benyújtott indítványról. Most, miután a t. képviselő ur indítványát hallottam, teljesen értem hová lyukad ki a képviselő ur okoskodása, melyet tegnap nem értettem meg; meglehet, talán bennem volt a hiba ; de ugy, a mint tegnap a kérdést felállította, előttem nem volt egészen érthető és tegnap azt hittem, hogy a képviselő ur azt kérdi, hogy ha az adóhivatalnál valami pénz elvész : kell-e azt az illetőnek újra befizetnie. Erre azt feleltem, hogy nem. Most azonban már ériem a képviselő ur kérdését és arra feleletem az, hogy én a dolog természetéből folyónak azt tartom, hogy ha adóhivatalnál, vagy bármely más, pénzkezeléssel megbízott állami hivatalnál pénz elvész: akkor az elveszett pénzt az azon orgánum tartozik megteríteni, mely azon pénz elveszéseért felelős; ha azonbni azon orgánumok, kik felelősek a. kezelésért, kiknek esetleges mulasztása, hanyagsága vagy vétke okozta az elveszést és ha ezek a vétségben részes közegekkel együtt nem képesek a kárt megtéríteni: természetes, hogy ekkor ez az állam kárával jár. Így van ez mindenütt a világon. így van ez minden czivilizált országban s én sem tartottam szükségesnek ezt a törvényjavaslatba fölvenni azért, mert hogy az állam tisztviselőinek az általa kezelt pénzekről felelősségre vonatása hogyan történjék és milyen legyen az eljárás és ha nem birja megtéríteni a kárt, ez esetben mi történjék: ez nem tartozik az adókezelési törvénybe, hanem a szolgálati pragmatikába; és ha ez törvénybe fog foglaltatni : akkor ez a dolog is ott rendezve lesz. február 19. 18Í6 (j? En ebben az analógiát nem látom megszüntetve és nem látok ellentmondást abban : ha e §. meg is marad, a mit tegnap elfogadtunk és ha még ellene szólok is annak, a mit a képviselő ur indítványoz. Mert ha a községi tisztviselő veszti el a pénzt, miután az állam pénzéről van szó. és ennek kezelésével községi orgánum van megbízva, és a melynek kezelésébe befolyni a pénzügyministernek nem áll módjában; mert a községi tisztviselő nem az állam által kinevezett közeg és igy közvetlenül nem controllirozza: akkor a dolog természetében rejlik, hogy az, a kinek nevében azon közeg az állam pénzét kezelte, vagyis a község térítse meg az államnak az elveszett pénzt. Epugy az adóhivatalnok nem a pénzügyminister nevében, hanem az állam nevében kezeli a pénzt csak ugy, mint a hogy nem kezeli az egyes községi bíró nevében a községi tisztviselő a pénzt, hanem a községnek mint erkölcsi személynek nevében. A dolog természetéből folyik, hogy az állampénztáraknál elveszett, vagy elsikkasztott pénzért első sorban az állami pénzkezelő hivatalnok felelős és mindazok, kiket vele együtt a felelősség terhel. Ha ezek megfizetni nem képesek: akkor e miatt a pénzügyministert felelőssé tenni: előttem annyira tulvitt dolognak látszik, a melynek én megvallom őszintén, nem bírnám prineipialis értelmét megmagyarázni. En azt egyszerűen igazságtalanságnak tartom : mert az a pénzügyi minister végtére hogyan legyen felelős azért, ami a tőle 100 mértföldre eső adóhivatalban történik? A pénzügyminister a dolog természeténél fogva megtesz mindent arra nézve, hogy a hibás hivatalnokok feleletre vonassanak, és ha azok nem képesek az államnak a kárt megtéríteni : nagyon természetes, hogyha mindazok során keresztül menve, a kik felelősek, feleletre vonattak, és a kár meg nem térül: az államkincstárt éri végre a veszteség. Én tehát nem tartom a benyújtott indítványt elfogadhatónak ós kérem, méltóztassanak megnyugodni abban, hogy mindezen dolgok szabályozva lesznek a szolgálati pragmatikában. (Helyeslés.) Móricz Pál: T. ház! En magam is azon véleményben vagyok, hogyha valaki már egyszer a községben megfizette adóját, a községi tisztviselők hibája miatt az illetőnek másodszor az adót megfizetni nem lehet. Azon tisztviselőt meg lehet büntetni : ha van vagyona az illető hibás hivatalnoknak, lehet kárpótlást keresni; ha nincs: mint sikkasztót, csalót kell megbüntetni. De ennél tovább a törvények hatálya nem mehet. Az igazságtalan lenne, ha adómat bona fide megfizettem, hogy azt újra megfizessem, azt újra reám vessék. A mit Madarász képviselő ur mondott, az valódi képtelenség, mert a pénzügyminister nem kezeli a pénzt. Kezeli az adóhivatalnok, a kontro-