Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-94
66 94. országos illés ebruár 19. 1876. len nem volna kifogásom ; azonban az igazságügyi bizottság nem foglalta be azt jelentésébe, miután a t. ház kimondotta, hogy csak a leszármazó egyenes örökösökre nézve történik kivétel: azért nem vette fel. Elnök: Talán nem lesz fölösleges még egyszer felolvasni a módositványt. (Halljuk!) Molnár Aladár jegyző: (ismét felolvassa a •módositványt.') Elnök: Ezen módositvány ellenében először is azon kérdést teszem fel: vajon a t ház az igazságügyi bizottság által javaslóit ujabb 3'L g-t méltóztatik-e elfogadni ? A kik elfogadják, méltóztassanak felállani! (Megtörténik.) A szakasz elfogadtatván, a módositvány mellőzve van. Ennek folytán t. ház, a végrendeletek, öröklési szerződések és halálozási esetekre tett ajándékozások alaki kellékeiről szóló törvényjavaslat már most részleteiben is tárgyalva lévén, harmadszori felolvasása a hétfőn tartandó ülés napirendjére fog kitüzetni. Következik már most a napirend további tárgya a közadókról szóló törvényjavaslat tárgyalása. A 46. szakasznál maradt függőben a tárgyalás. Madarász József: T. ház! Bocsánatot kérek a háztól, én a 3. a) pontjában foglalt 47. szakasz után még a b) pont előtt egy ujabb szakaszt kívánok a 47. é.s 48. szakaszok közé a máitárgyalt első vagyis a) fejezet végére beigtatni. Azért kérem a t. ház engedelmét, hogy miután a 47. szakasz elfogadtatott: az a) fejezet alá még egy ujabb szakaszt indítványozzak. A 47. szakaszban kifejezést adott a ház azon óhajtásnak, mit az 1868. XXL törvényezikkben is kifejezett, hogy azon polgároknak, kik adójukat a községeknél vagy városoknál fizetik le és netán a községi elöljáróság hanyagsága vagy vétsége miatt elvész azon adóösszegből valami : azt a község megtéríteni köteles. De nem gondoskodott a törvényhozás arról: vajon ha a királyi adóhivatalokban már tényleg befizetett összeg elvész, megtéritteíik-c az mi módon és ki által? Ezen kérdés volt az, a mit én tegnap a 47. §-nál felszólalván, a t. pénzügyminister úrhoz intéztem: azonban roszul fejezhettem ki magamat, vagy a í. pónzügyminister nr nem méltóztatott egészen megérteni, mint én azt óhajtottam, inert mindig másra felelt, mint a mit magam részéről kérdésként felállítani kívántam : ón ugyan is határozottan másodszori felszólalásomnál is azt kérdeztem a t. pénzügymini ster úrtól : vajon a királyi adóhivatalokban befizetett összegre, ha ott a hivatalnokoknak hanyagsága, vagy vétsége miatt elvesz egy bizonyos öszszeg: megtérittetik-e ki által és mennyiben? Erre kértein a, feleletet a pénzügyminister úrtól. Nem kapván meg a választ, természetesen ezen felelet nélkül is most már kötelességem ezen uj §-t indítványozni részemről. Ezen uj §-ban óhajtom, hogy rendelkezés tétessék e törvénybe a királyi adóhivatalokba befizetett összegeknek megtérítése iránt hanyagság vagy vétség következtében, vagy sikkasztás esetében. En tegnap is nyilvánítottam, hogy igazságtalannak tartom azt, hogy ha egyszer valami a polgárok által befizettetik és az véletlenségből elvész, hogy azt újból meg kell téríteni. De ha már a t. képviselőház többsége azt igazságosnak tartja, hogy a községnek azon polgárai, a kik az elöljárókat választják, ha az elöljárók által elveszíttetik egy összeg, az megtéríttessék : igazságosnak tartom, hogy a kir. adóhivatalba befizetett összegek, ha akár hanyagság, akár vétség miatt elvesznek, nemcsak részben, hanem ugy, mint a községekre nézve meg van állapítva, egészben megtéríttessenek, hogy kik által, az a t. ház többségétől függ. Ha önök netalán igazságtalannak, vagy még e szót is használom: képtelenségnek tartanák is, hogy utolsó sorban a minister fizesse meg — Széll Kálmán pénzügyminister (Közbeszól :) Most már értem! Madarász József: akkor azt vagyok. bátor mondani, ha ez igazságtalanság vagy képtelenség : ép oly igazságtalanság és képtelenség az, hogy az elöljárók helyett, kiket a községek választanak, fizesse a község. Ha pedig igazságos és nem képtelenség, hogy az elöljárókért, kiket a község választ, sőt nem is minden adózó választja: ép oly igazság, hogy első sorban azon adóhivatalnok térítse meg; ha pedig azon adóhivatalnoknak nincs vagyona, a pénzügyminister. T. képviselőház! En előre meg vagyok győződve arról, hogy a t. képviselőház többsége nem fogja elfogadni indítványomat; azonban kötelességemnek tartottam előadni azért, hogy én igen szívesen hozzájárulnék, ha maga a pénzügyminister ur netalán azt indítványozná, vagy a ház többsége kivárnia, hogy utasittassék e kérdés a pénzügyi bizottsághoz azon czélból, hogy gondoskodjék módokról az iránt, hogy ha az egyszer befizetett összeg az adóhivataloknál elvész, az országnak egy részben megtéríttessék. Mivel azonban ehhez sincs reményem : természetes, hogy én csak azért is, hogy ha el nem fogadja a t. ház többsége, kimutassam azon különbséget, hogy a képviselőház akkor, midőn az állampolgárait sújtani kész azzal, hogy az előljáró által netalán hanyagság vagy vétség által elveszett összeget a község tartozik megtéríteni: akkor azon állani közegei, részéről, a mely államnak önök mindent felakarnak áldoztatni, azon államközeg által bármi vesszen el, ugyanazon mérvben
