Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-93
40 SIS. országos 1iiís február IS. í*;7G. vizsgálása veszedelmes Tudjuk azt, hogy az üzlet természeténél fogva annak titokszerünek kell lennie ; ez az üzletnek magának fokelléke. Mihelyt üzletének titokszerűsége elenyészik: megszűnik üzlet-ember lenni, nem birja magát védeni mások irányában, a kik azon helyzetben vannak, hogy üzlet-könyveik fel nem kutattatnak. Én nem azt óhajtom, hogy az illetők vagyonukat eltitkolhassák ; hanem pártolom Helffy t, képviselőtársam azon indítványát, hogy ozélszerü intézkedés behozatala iránti szövegezés végett, hogy a nélkül, hogy az illetők vagyonukat eltitkolhatnák, mind a melleit kárt ne szenvedjenek üzletükben : utasittassék vissza ezen szakasz. A t. pénzügyminister ur azt mondja, hogy vannak egyének, a kik szem betű női eg hiányos bevallást tesznek; én meg azt mondom, hogy némely ember kevés jövedelem mellett nagy luxust üz; mig mások sokkal nagyobb jövedelem mellett takarékosan élnek. Tudok módot, a mely szerint az üzle'embereknek eltitkolt vagyonát kipuhatolni lehet és ennek alapján a dolgon könnyen lehetne segíteni. Tudjuk, hogy nincs üzletember, a ki hitelét igénybe ne venné egyik vagy másik banknál, a hol ő vagyoni állását nem kisebbnek, sőt inkább többnek szokta feltüntetni, mint valóban van. Tehát ha többet tüntet ki: akkor hitelezőjét akarja megcsalni és akkor méltán bűnhődik érte, ha ezen banknál tett bevallása vétetik az adókivetés alapjául. Én tehát azt indítványozom, hogy nézessék meg ezen üzletemberek vagyoni állása azon bankoknál, a hol ők hitelöket igénybe veszik és vagyoni állásukat bevallják. Én azt hiszem, hogy ez a leghelyesebb mód arra, hogy kipuhatoltassék, hogy mennyi vagyona van az illetőnek. Ez iránt módositványt nem adok be ; mert sokkal komolyabb a dolog, minthogy én azt. praecis szövegezni képes volnék; de minden esetre el fogja ismerni a t. ház, hogy ezen üzletemberek vagyonának kipuhatolására leghelyesebb mód a bankoknál, saját maguk által megállapított vagyoni állásukat alapul venni. Ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék Helfy t. képviselőtársam indítványa értelmében ezen szakaszt ujabb szövegezés végett a pénzügyi bizottsághoz visszautasítani. Wahrmann Mór: T. ház ! Én részemről az előttünk fekvő törvényjavaslatnak ezen §-át elfogadom; elfogadom az elvet, a mely benne rejlik; de nem épen azon érveknél és ind okoknál fogva, a melyek védelmére itt felhozottak; hanem főleg azért, mert én ebben nemcsak a kincstár érdekének megvédését látom, hanem látom egyszersmind ebben az illető feleknek védelmét. (Helyeslés.) Igen gv r akraii előfordult azon eset és fog előfordulni ezután is, hogy egyesek irányában az adó kivetése körül követett eljárás némileg zaklató ; hogy valamely egyénről az állíttatik, hogy erről tudjuk, hogy ennyit vagy annyit keres, ennyit vagy annyit szerez, hogy sokkal nagyobb jövedelme vau, mint a mennyit bevall, és, az illető daczára annak, hogy évek óta roszul megy üzlete, daczára annak, hogy felszólal: nem képes az ellenkezőt bebizonyítani és magát a nagyobb megadóztatás alól felmentetni. Erre csak akkor lesz képes, ha üzleti mérlegének bemutatása által üzlete valódi állását föltünteíheti. Ebben tehát én épen a becsületes egyének védelmét látom. Ne tessék e szakaszt agy tekinteni, mint óvszert az ellen, hogy azok, kik igazán meg akarják csalni a kincstárt, s kik ezt eddig évek hosszú során át tették : ezentúl is ki ne játszszák a törvényt. Síz ellen e szakaszban panacea nincs ; de igenis megadja az a lehetőséget, hogy oly esetekben, midőn valakinek életmódja és bevallása közt feltűnő különbség mutatkozik: mind az adókivető bizottság, mind az adópolgárok a valót megtudják, s az illető adózónak magának is módjában álljon magát igazolni. Hogy a törvényjavaslat ezen §-a nem minden perezben és nem mindenkivel szemben fog használni: az iránt megnyugtat bennünket azon körülmény is. hogy ellenkező esetben az adókivető bizottság teendői annyira felhalmozódnának, hogy ellátásukra képes nem volna. Itt csak az egyes esetekről s egyes körülmények közt követendő ilynemű eljárásról lehet szó. De midőn tekintettel vagyunk arra, hogy mind a kincstár érdekeit megóvjuk, mind az egyes adózóknak megadjuk a lehetőséget, hogy az adókivetési bizottság előtt üzletök tényleges eredményeit bemutassák: egyúttal azon kell lennünk, hogy zaklatásnak helye ne legyen, s itt czélzok arra, a mi Eáth képviselő ur által felemiittetett, hogy gyakran az illető adózónak nem állhat érdekében az, hogy vagyonát, üzleti összeköttetéseit, üzleti forgalmát idegen szemek előtt feltárja és kimutassa. Nem csak azért áll ez sok emberek érdekében, mert az illető talán szédelgő ; vagy most jobb hitelben részesül, mint a minőt élvezne: ha viszonyai tudva volnának ; hanem gyakran azért is, mert vannak sokan kik olyan családi viszonyban élnek, hogy nagyobb vagyonukat nem akarják kimutatni. Igen gyakran fordul az elő kereskedőknél és iparosoknál, hogy szerényen akarják folytatni életüket, bár nagyobb a vagyonuk es már egyszer megadóztatott papírokba helyezték el vagyonuk egyrészét, és kik vagyonuk állapotának kimutatását, habár titoktartás mellett is veszedelmesnek tartják; valamint veszedelmesnek azt is, ha arra köteleztetnek, hogy azon mérleget mutas-
