Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-93

ÍI3. országos ülés február ]S. 1HH\. 47 sák ki, melyből kitűnik, kivel állanak üzleti összeköttetésben; vagy hogy ennek ennyivel, és annak annyival tartoznak. Ez is néha veszedelmes lehet az iparosra és kereskedőre nézve. A titoktartás maga a most érintett baj elhárítására nem elég: mert az itt helyesen lett felemlítve, hogy ez az ember természetében nem létezik; és ezenfelül van igen sok egyén, ki a titkot ki nem súgja, de azért magatartása, kimondott Ítélete, s eljárása által fogja azt elárulni. Vegyük azon esetet, hogy például én kiküldettem az adókivető bizottság által, hogy vizsgáljam meg valakinek a mérlegét ós ebből a mérlegből határozottan az tűnik ki, hogy az illető becsületes ember ugyan ; de hogyan tévedhetünk akkor, mikor azt hittük, hogy ő óvenkint tíz ezer forintot keres, mert ellenkezőleg ő évek óta veszt, s most azon helyzetben van. hogy vagyona, mely az előtt — teszem — 200 ezer forint volt: 20 ezerre csökkent. Meglehet győződve a t. ház, hogy én ezt nem fogom senkinek sem elmondani; de vegyük azon esetet, hogy én egy banknál vagyok alkalmazva arra, hogy a benyújtott váltókat megbíráljam. Már most előfordul ott az illetőnek váltója és én mint becsületes ember, egy szót sem fogok senkinek sem szólni arról, hogy az illető roszabbul áll, mint átalában gondolják ; hanem azért a váltót mégis oda fogom nyújtani szomszédomnak, mondván, hogy ezt ne fogadjuk el. Ez történik egyszer, történik ismételve a jövő héten, s újra két hét múlva. A világ azt fogja mondani: Wahrmann, mint a kivető bizottság tagja, ez ember üzleti kön)'veit megvizsgálta, ő nem szól ugyan egy szót sem vagyoni állapotáról; hanem, minthogy határozottan vonakodik ez embernek pénzt kölcsönözni, a mit ok nélkül nem tenne: ő valószínűleg arról győződött meg, hogy azon egyén kereskedői állása meg van ingatva, hogy tehát hitelt nem érdemel. S igy anélkül, hogy a valót elárultam volna, hogy a törvény szellemét megsértettem volna: az illetőnek mégis nevezetes kárt okoztam. Ennek elhárítása tekintetéből módositványt vagyok bátor benyújtani, arra kérvén fel a t. házat, hogy e módosítást elfogadva, a baj egy részének bekövetkezését tegye lehetetlenné; míg másrészt mindazon előnyök meg lesznek mentve, melyeket a t. pénzügyminister ur ezen javaslatával elérni szándékozik. Itt t. i. az van kimondva, hogy az illető köteles három évi mérlegének felmutatására. Tudvalevő dolog, hogy két különböző mérleg létezik: a vagyon-mérleg és a nyereség- és veszteség-mérleg. A vagyon-mérleg azon mérleg, mely kimutatja valakinek vagyonát, t. i. minden tartozását s minden követelését, hogy hol van pénze elhelyezve s kinek tartozik; s a végeredménye ennek a mérlegnek az, hogy az illetőnek a vagyona ennyiből áll. ennyiben activ és passiv. Erre az adókivető bizottságnak tulajdonkép semmi szüksége sincs,, minthogy az adókivető bizottság nem azt akarja megtudni, hogy az illető mennyi vagyonnal bír, kivel áll üzleti öszszeköttetésben; nem azt, hogy kinek tartozik : mert hisz itt nem tőkeadóról, hanem jövedelmi adóról van- a szó. Az adókivető bizottság csak az utolsó három év üzleti eredményének kimutatását akarja látni; ezt pedig a nyereség és veszteség mérlegében megtalálja. Itt van kimutatva, hogy az utolsó évben ezen, meg ezen nyereség tételek voltak, ebben ennyi, abban annyi, ezen vagy azon az utón meg ennyi. A másik oldalon pedig ki van téve, hogy minő veszteségi tótelei voltak az illetőnek s ezen mérleg eredménye : vagy veszteség vagy nyereség. Ennek kipuhatolása ós megtudása áll érdekében az adókivető bizottságnak, ezt akarja elérni ezen törvényjavaslat és ennélfogva én csak ezeu utóbbi mérleg felmutatására akarom kényszeríttetni és köteleztetni az illetőket, a mi által el van hárítva tőlük azon baj, hogy egész vagyonuk felmutatására, üzleti összeköttetéseiknek kiderítésére is köteleztessenek. Módosításom ebből áll: A 25. §. hatodik sorában előforduló „3 évi mérlegének" szavak helyébe tétessék: „3 évi nyereség és veszteség mérlegének." Ajánlom e módosítást a t. háznak elfogadás végett. Gulner Gyula jegyző: OJ>«.Í felolvassa a Wahrmann Mór viódositványát.) Ragályi Nándor: Én azon okból kívánnám ezen §-t uj szövegezés végett a pénzügyi bizottsághoz visszautasítani: mert a jelenlegi szövegezésben csakugyan nem látom, hogy a kívánt czél eléretnék. A földbirtokosok méltán megkívánhatják, hogy azok is kellő arányban járuljanak az állam szükségleteinek fedezéséhez, kik ezt eddig teljességgel nem tették. (Helyeslés.) A földbirtokos az ő birtokát nem titkolhatja el, ós bár az előttem szóló t. képviselő ur azt monda, hogy lehetnek olyanok, kik készakarva nem ; akarják az államot megcsalni; de ez a kivétel. Én megfordítva azt merem állítani : nem tudom, van-e az országban csak egy is, ki vagyona állásához képest hozzájárulna az állam terheinek viseléséhez ? Erre nézve csakugyan kell valamit tenni. Vannak orvosok, kik 20—30,000 frtnyi évi jövedelemmel bírnak és bevallanak 3000-et, sőt néha 5—G00 frtot; van ügyvéd, aki 20—25,000 frtnyi évi keresetét 1— 200Ó frttal vallja be. Erre nézve méltóztassék valamit tenni, mert az a legnagyobb igazságtalanság a földbirtokosok irányában, kik vagyonukat nem dughatják zsebre, mert ott van a telekkönyv, azt mindenki látja, s a szerint adózzák meg a földbirtokost. (Helyeslés) Széll Kálmán pénzügyminister: T. ház! Ragályi Nándor t. képviselő úrhoz csak az az egy