Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-93
93. országos ülés felwnár 18. 1816 43 buktak. Méltóztassék megtekinteni, mily óriási öszszegeket vallottak be, s utólagosan kitűnt, hogy nekik nem volt jövedelmük, sőt mindig deűczittel dolgoztak. (Közbeszólás: Ez az <") dolgiék volt.) Engedelmet kérek, ez nem csak az ő dolguk volt; mert ez a közönséget érdekelte. Á lelkiismeretlen üzletember fog módot találni mindig, hogy mégkönyveivel is megcsalja a kincstárt. Hiszen nem nehéz dolog a könyvben külön tarlozási rovatot nyitni ; sőt két könyvet tartani, ez nem nj dolog. Leginkább a becsületes kereskedő lesz az által sújtva, aki folytonosan ki van téve annak, hogy az ő benső viszonyai köztudomásra juttassanak és ez által hitele megcsonkittassék, talán tönkretétessék azok előtt, kiknél arra talán szüksége van. Előre is látta ezt a t. pénzügyminister ur, és azért hozzátette: hogy ezen mérlegek bemutatása titoktartás alatt történik. Már engedelmet kérek, a titoktartás éppen nem fekszik egészen a magyar ember természetében; eddig éppen csak a t. kormány tett e téren kivételt. Legkevésbbé lehet pedig reményleni azt akkor, a mikor az egész ország tudja, a mikor az illető az érdekeltek tudják, hogy kik vannak ezen titok birtokában. Ha egy kereskedő vetélytársa mellékes utakon akarja a társát megbuktatni, tudván hogy ki van ezen titok birtokában: méltóztassanak elhinni, hogy nagyon gyakran fog kínálkozni alkalom, midőn az ilyen titokért nagy ár fog ajánltatni és fognak akadni, kik nem lesznek képesek ily kísértésnek ellenállani. Én megvallom, hogy mindezen intézkedéseket roszaknak tartom ; de miután nem lehet kilátásom arra, hogy az én érveim befolyással bírjanak az igen t. pénzügyminister úrra: talán kedvezőbb sorsban fog részesülni egy Bécsből jövő példa. Bécsben hasonló intézkedést akart elfogadtatni a pénzügyminister ur, és épen a minap hosszú beható vita után az ottani kereskedelmi bizottság épen a szabad. kereskedelemnek szabad mozgása tekintetéből visszavetette. Én reménylem, hogy legalább ezen példa fog hatni az igen t. pénzügyminister úrra, annyiban legalább, hogyha nem is fogja ez intézkedést egészen kihagyni: legalább meg fogja tenni azt. hogy egyezzek bele abba, hogy a ház időt engedvén neki a gondolkozásra, találjon módot a kincstár érdekében arra, mikép lehetne annak elejét venni, hogy az üzletemberek ne tagadják el valódi, jövedelmöket. Ennélfogva bátor vagyok a következő módosítást ajánlani elfogadás végett: „A közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat 25. §-a ujabb szövegezés végett visszaküldetik a pénzügyi bizottsághoz." Gulner Gyula jegyző': (Újra fölolvassa a H"lfy Ignácz módosítványát.) Ráth Károly: T. képviselőház! En a 25. §-t ugy, a mint van, szintén nem fogadhatom el. Több pontot, melyek ellen kifogásom van, már ti el fy Ignácz t. képviselőtársam elmondott; én részemről azt hiszem, hogy talán a jó ízlés ellen vétenék akkor, ha indokolásomban hangsúlyoznám, hogy én is mindenekelőtt az állam érdekeit kívánom szem előtt tartani és a kincstár érdekeit lehető szigorral érvényesíteni; de nem szabad azt tenni akkor, mikor gyakorlati eredményeket nem várhatunk ezen eszköz alkalmazásától ; másrészről szükséges, hogy azon eszközök bizonyos erkölcsi niveaun álljanak. És éu azt állítom, hogy ezen intézkedés, melyet e szakasz b) pontja tartalmaz, sok tekintetben demoralisátióra ad alkalmat, ós azon gyakorlati eredményt nem képes felmutatni, a melyre a pénzügyminister ur czéloz. itt például mindjárt az mondatik, hogyha a bevallási adatok hiányosak: az illető adózókat bevételeik és kiadásaik részletezésére lehet kötelezni; ugy másrészről az üzlettulajdonosokra nézve nem az mondatik, hogy köteleztetnek mórlegeik bemutatására: hanem, hogy felhivatnak. Kérdem a t. házat, hogy itt, a hol egyenlő a sanctió, mint a következő kérdésben is áll: miért tétetik megkülönböztetés a felhívás és a kötelezés közt? Én azt hiszem, hogy valakit arra kötelezni, hogy kimutatást adjon, lehet; de arra, hogy igaz, becsületes kimutatást adjon: nem lehet. És ha sanctiót akarunk a kötelezésre nézve megállapítani : meg kell bírságolni azt, a ki nem nyújtja be a kimutatást: holott itt más következtetést von maga után az: mert az mondatik ki. hogy vonakodás esetében hozzájárulása nélkül állapittatik meg az adó. Én tehát gyakorlati eredményt ezen intézkedéstől sem várok. De elfogadom, miután az 18G8. XXVI. törvényezikkben ezen b) pontnak első része meg van, elfogadom azon módosítással, hogy a bevételek és kiadások részletezésére az illető adózók „felhivandók," nem pedig ..kötelezendők." De az utánna következő intézkedést t. ház. az üzlet mérlegére nézve átalában nem fogadhatom el. Helfy t. képviselőtársain már említette, hogy ez unicum a törvényhozásban, és sehol gyakorlatilag keresztülvihető nem volt. Kérem a t. házat, méltóztassék a kereskedelmi viszonyok, a kereskedelmi élet legvitalisabb igényeit tekintetbe venni. Nem az van itt, hogy a 3 évi mérleg kimutatandó, hiszen a mérleg nemcsak a nyereség és veszteség kimutatását, hanem magában foglalja az üzletember egész vagyoni állását, követeléseit, adósságait, a íegtitkosabbakat, — becsületes titkot, nem eltagadást ériek, — hanem az üzletember v:igvoni állásának legfontosabb, legtitkosabb részléteit. Érzi ezt a törvényjavaslat maga, midőn, azt 6*
