Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-93
44 93. országos ülés február 18. 1S7«. mondja: hogy az illető kiküldöttek titoktartásra köteleztetnek. Bocsánatot kérek, lehet-e valakit titoktartásra kötelezni'? Én azt hiszem, hogy absolute nem lehet, és a kereskedők részére ebben megnyugvást azért sem találok, miután az adókivetési bizottság más tagokból áll, mint azelőtt. Itt kiküldött, nem választott férfiak vannak. Ebben is különbség van, és abban sohasem találok megnyugvást, ha azt mondja az illető, hogy titoktartó lesz, és joga van betekinteni a könyvekbe s értesülni az üzlet menetéről s egész vagyoni állapotáról. Mi ennek a gyakorlati következménye? Az, hogy vagy fölöslegessé tétetik az 1875: 29. törvényczikk, mely igen részletesen szabályozza azon eseteket, midőn a bevallás egészben hiányos ; vagy pedig elégséges adatokat maga a bevalló nem nyújt. Méltóztassanak elolvasni az 1875 ; 29. törvény ezik 18 §-t; én nem látom be: miért volt szükség a minimális tételeket szabályozó intézkedésre, hogyha itt az adókezelésnél egészen másrészben ellentétes intézkedéseket akarunk életbe léptetni. Ott az mondatik: „Ha vallomás nem nyujtatik be, vagy a benyújtott vallomás feletti tárgyalások kielégitő eredményre nem vezetnek : az az adó alapját képező kereseti nyeremény, az üzletben álló és forgó tőkék nagyságára, az üzletben működő segédmunkások számára és az adóköteles által fizetett lak- és üzlet (iroda) helyiségbér menynyiségére való tekintette] hivatalból állapittatik meg." Azonkívül a 19. §. még inkább részletezi azon szempontokat, a melyekből az adókivetési bizottság ily esetekben kiindul. Már most kérdeni, hogyha ily óriási latitude adatik az adókivető bizottságnak, hogyha az uri lakbér VK,— S-szoros összeget, az üzlethelyiség bérének 25—100"í, r át veheti alapul : nem látom be, hogy azok, kik már becsületszóra beadták vallomásukat, miért lehessen ezeket kényszeriteni arra, hogy az üzletre nézve titkot képező adatokat közöljék S még egyet kell megjegyeznem. Az uj kereskedelmi törvény értelmében jó formán minden kereskedő és azon iparos, kinek üzlete a kis ipar körét tul haladja: tartozik rendes könyveket vezetni, tehát évi vagyonmérleget is kósziteni. Szeretném, ha ezen könyvvezetés igaz és becsületes volna, és nagyon szeretném, ha a mérleg megfelelne a valóságnak. Méltóztassanak elhinni, hogy, ha, a mérleget és a könyveket a megadóztatás alapjául fogják venni: Tamás vagyok benne, hogy a mérleg csak részben is megfog-e felelni a valóságnak; mert ha például csak árukészlete fejében nagyobb hányadot hoz levonásba a kereskedő, mindjárt jelentékenyen csökken a nyeremény kimutatás ; pedig az ily eljárás csak solidnak, nem pedig kijátszásnak tekintetik kereskedelmi szempontból. Mindezeknél fogva bátor vagyok a szőnyegen levő §-hoz módositványt benyújtani. Én a szakaszban foglalt rendelkezéstől nem várok gyakorlati eredményt: mert felforgatja a fennálló legreálisabb kereskedelmi szokásokat is és csökkenti az annyira szükséges jogérzetet. Módositványom a következő: „A 25. §. b) pontja ekképen módosítandó: azon esetekben, midőn a bevallás adatai oly hiányosak, hogy tárgyalás alapjául nem szolgálhatnak: az illető adózókat bevételeik és kiadásaik részletezésére felhívni. A 4-ik bekezdésbon: „Ha az adóköteles a felhívás kézbesítésétől számított 3 nap alatt a tőle megkívánt részletezést be nem adja : az adóösszeg a lrir. adófelügyelőiiek vagy helyettesének meghallgatása után és a rendelkezésre álló egyéb adatok alapján az adókivető bizottság által állapittatik meg." (Helyeslés.) Elnök: Méltóztassanak meghallgatni ezen módositványt. Gulner Gyula jegyző: {Újra felolvassa Ráth Károly módositványát.) Széll Kálmán pénzügyminister: T. képviselőház! (Halljuk!) Az adózók azon részénél, a kik nem ingatlan birtok után adóznak', hanem keresetűk, üzletük, szellemi vagy egyéb foglalkozásuk után nyert jövedelmek szerint adóztatnak meg : nem szenved kétséget, az adót igazságosan egyenlően, aránylagosan megállapítani mindig igen nehéz. Egyik vagy másik országban a törvényhozás az adók ezen nemének kipuhatolásánál különböző utakat követett. A törvényhozásnak ez iránt két irányban lehet intézkedni. Vagy az úgynevezett osztályadó megállapítása által, vagy legalább is oly adórendszer megállapítása által, mely az osztályadóhoz közel áll, hol bizonyos külső körülmények, az életmód, a kereset, üzlet és egyéb ily külső adatok ^alapján bizonyos categoriák állíttatnak fel az adózókra nézve, és az adózók ezen bizonyos mértókig mindig a theoriákból és a theoriák szerint kiindult adatok alapján felállított osztályokba soroztainak — sokszor a tényleges, valóságos körülmények figyelembevétele nélkül. Ezt sok törvényhozás követte; de a mi törvényhozásunk ezen irányt nem fogadta el. A-mi törvényhozásunk az adózók ezen osztályánál az adóalap kiszámításánál és kivetésénél az adóbevallásokat vette alapul és ezen törvényjavaslat is ezen alapot tartja fon. Azt hiszem, nem fogja senki tagadni, hogy akkor, midőn az adóbevallás képezi alapját azon adónak, melyet az illető üzletemberre kikeli róni: ezen adóbevallás igazságának, helyességének, valódiságának kipuhatolásáról a törvényhozásnak intézkedni kell; ( Ügy van ! Ugy van !) mert az adóbevallásokat, mint alapot oda állítani és nem gondoskodni arról, hogy azon adóbevallások helyesek, igázok legyenek: ez annyit jelent,
