Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-93

03. országos illés február IS. 1S76. A méter-mérték ügyében 1875. május 20-án Parisban kötött nemzetközi egyezmény beczikko­lyezésérő! szóló törvényjavaslat hódoló tisztelettel kihirdettetvén, hasonló kihirdetés végett a fő­rendiházhoz fog átküldetni. Következik a napirend : a közadók kezelésé­rői szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. W ächter Frigyes jegyző: (olvassa a 25.§-t,) Hell'y Ignácz: T. ház a jelen szakasz oly intézkedéseket tartalmaz, melyek komoly megfon­tolást érdemelnek, különösen azok. melyek a §. b) pontjában foglaltatnak. Ezen intézkedés szerint, ha a bevallás adatai oly hiányosak, hogy tárgyalás alapjául nem szolgálhatnak: az illető adózókat be­vételeik és kiadásaik részletezésére kell, lehet kö­telezni. Először is megjegyzem, hogy ezen adatok mindenesetre; hiányosak lesznek; inert hisz eddigelé ezen bevallás annyiból állott, hogy az illető kije­lentette, hogy az ő tiszta évi jövedelme ennyi. Arra természetesen az adófelügyelő rögtön azt mondhatja, ott a hol az neki tetszeni fog. hogy az nem adat, ő ezt nem tartozik elhinni, követ­kezéskép minden egyes polgárt arra lehet köte­lezni, hogy bevételeit és kiadásait részletezve ter­jessze elő. Én érteném t. ház, ha hazánkban oly bevett szokás lenne, mint Angliában, a mi valóban igen szép szokás, hogy ott mindegyik család, rendes könyvelést vezet bevételeiről és kiadásairól. De nem vagyunk Angliában. Kérdem a t. minister úrtól, hány ember van nem a hazában, de itt a házban, aki képes lenne három nap alatt benyújtani könyveit, melyekből kiderüljön, mennyi az évi bevétel és kiadása. Ez tehát oly intézkedés, melyet én mindenekelőtt kivihetetlennek tartok. De tegyük fel, hogy ez ki­vihető volna s hogy utólagosan minden család megtenné ezt azon czélból, hogy az adóügyi hiva­taloknak megfelelni birjon : akkor mit ért vele a pénzügyminister ur'? Ha becsületes emberről van szó, ki nem akarja a kincstárt károsítani: az ugy is őszinte bevallást fog tenni: ha pedig az illető meg akarja csalni a kincstárt: az nem kerül nagy fáradságba, mert a kiadás és bevétel közt egy rovatba beleszúr egy tartozást, mclylyel sógorá­nak, vagy bármely más rokonának adósa s eltün­teti összes jövedelmét. E tekintetben tehát én ebben a kincstárra nézve valóban semminemű garantiát nem látok ; de •igenis ez intézkedés oly boszantást tartalmaz, hogy minden polgár ki van téve annak, hogy egy na­pon rá jő a parancsolat, hogy 3 nap alatt mutassa be bevételeinek és kiadásainak részletezését, mit ha nem tesz: az adóösszeg hivatalból állapitta tik meg. I Méltóztassanak egyszerűen eltörölni a beval­lást: azt értein; hanem bevallásra alapítani az adó­kivetést, ós mégis csaknem lehetetlenné tenni a kivitelt: ezt ezólszerü intézkedésnek nem tekinthe­tem. Az eredeti szövegben ez nem is volt, hanem ez a pénzügyi bizottság kebelébon változtatott meg eként s bizonyos tekintetben az én hozzájárulá­sommal is,- a mennyiben az eredeti szövegben eskü letétele által volt bizonyitandó a bevallás helyessége. Ez ellen magam is szavaztam, s mert megvallom, hogy az eskünek politikai s pénzügyi kérdésekben barátja nem vagyok ; s miután a pénz­ügyi bizottság az esküt mellőzni óhajtotta: a t. pónzügyminister ur ott rögtön ezen módozatot hozta javaslatba, hogy a részletezés követelésére meg legyen a jog;. Az mindig baj, t. ház, mikor az országgyűlés­ben, vagy bizottságban fontos dolgok, oly rögtön egy minister vagy bár kinek felszólalására meg­változtatnak ; mert hideg megfontolás után a tör­vényhozó mindég belátja, hogy az elhamarkodott dolog volt. Én nem mondom, hogy mit kellene ennek helyébe tenni : de hogy ez helytelen, ugy hiszem eléggé bebizonyítottam azokkal, a miket mondottam. Fontosabb t. ház, ugyan ezen pont második része, mely azon intézkedést tartalmazza, hogy azokat, kik üzleti könyvet vezetnek, kötelezni lehet, hogy 3 évi mérlegüket bemutassák. T. ház! ez oly in­tézkedés, a melyre én más törvényhozásban pél­dát nem tudok és ily kísérlet ellen, a hányszor felmerült, mindig tiltakoztak: inert ez nem egyébb mint a kereskedelem szabad mozgásának megaka­dályozása ; nem egyébb mint visszariasztása azok­nak, kik kereskedést akarnak űzni, — nem is szólok a mai rendkívüli időkről hazánkban, de rendes időkben is, ki az a kereskedő, a ki minden évben oly helyzetben van, hogy mérlege teljes rendben legyen, hogy jövedelmei megfeleljenek a kiadá­soknak, hogy képes legyen mérlegét bárkinek meg­mutatni a nélkül, hogy egész kereskedését, mely­nek alapja a hitel: tönkre ne tegye; de különösen a mai viszonyok közt azt hiszem, hogy nagyon könnyen el lehet injainkon számlálni azon keres­kedőket, kiknek hitele tönkre nem menne: ha meg­mutatnák, miképen áll mérlegük. Hisz az az üzlet fő előnye, hogy a kereskedő becsületesen törekszik előre menni s néhány éven át veszteséő'S'el dol­gozik egy jobb jövő reményében. Igaz, hogy sok • üzletember eltagadja jövedelmének egy részét : de előre is megjegyzem hogy ezzel szemben van sok oly üzletember is. aki sokkal többet vall be, mint a mennyivel éppen bír. S teszi ezt éppen üzlete érdekében; mert a közönség megtudván ezen be­vallott jövedelmét, nem sejti igazi állapotát. Hisz tényekre hivatkozhatni t. ház. Itt vannak a szá­mos részvénytársulatok, melyek egymásután meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom