Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-92
30 92. országos ölés febru&r (7, 1876 ez ügy: nem fog azon pontossággal történni, minővel történnie kell. Nincs az elöljáróság kezéből kivéve a kivetés: mert a községi jegyző is az elöljáróság tagja. És én azért választottam a községi jegyzőt, inert sok esetben az az egyedül alkalmas orgánum. A kis községbeli előljáró, ki igen sokszor irni sem tud: hogyan teljesítse az adókivetést'? Mit fél a t. képviselő ur a szóban levő rendelkezéstől ? nem tudom belátni. A községi jegyző ép oly elöljárója a községnek, mint az esküdt, a falu bírája; de továbbá ellenőrzése alatt áll az egész közönségnek, a felsőbb tisztviselőknek, s minden kivetése ellen lehet fölebbezni és a központi bizottságnál orvoslást keresni. De egyébiránt is mi történik ma? Ha a t. képviselő ur körülnéz az országban, higyjen szavamnak, hogy 100 eset közül 99-ben, de talán 100-ban mindenütt a községi jegyző veti ki az adót, a mi a dolog természetében is van: mert egyedül ő képes erre, egyedül ő van erre hivatva. Én tehát azért választani őt; mert ő teszi ezt eddig is, mert ő erre a legalkalmasabb, s mert egy közeg határozott kijelölése azért szükséges, hogy a törvény súlya alatt a felelősség érje azon közeget, s ő érezze magát kötelezve reá kiszabott teendők végrehajtására. Ha azt mondanók, hogy ez ügy az elöljárókra bizatik : az egyik a másikra tolná a dolgot, s nem lőhetne oly egyöntetűen, oly gyorsan kivetni az adót. Az adó egyénenkénti kivetése, a feleknek van első sorban érdekében. A kincstár az egyénenkénti adókivetésnél nincsen annyira érdekelve, mint a fél maga: mert például utóvégre is a községre sommásan kivetett földadót megveszik rajta ; de, hogy az helyesen repartiálva legyen: az az adófizetőknek első sorban érdeke. Kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslat ezen §-át módosítás nélkül elfogadni. (Helyeslés a középen.) Elnök: A 11. §. ellen Vidovics képviselő ur a következő módosítást adta be. Molnár Aladár jegyző: (Újra felolvassa Vidovics Ferencz módositványát.) Elnök : Felteszem a kérdést. (Halljuk!) Méltóztatik-e a t. ház a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatnak 11. §-át a beadott módositvány ellenében a pénzügyi bizottság szövegezése szerint elfogadni? (Elfogadjukl) A kik elfogadják ezen §-t a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, azokat kérem, hogy méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A 11. §. a pénzügyi bizottság szövegezése szerint elfogadtatván, a módosítás mellőzve van. W ächter Frigyes jegyző: (Olvassa a 12. g-í.) Elnök: Ha nincs észrevétel, ezen §. elfogadtatík. W ächter Frigyes jegyző: (Olvassa a 13. §-*.) Szontagh Pál (gömöri): T. képviselőház! Nekem ezen §. ellen van észrevételem. (Halljukty mely a második bekezdés 4-ik sorában 1875. évi 27. törvényczikk 10. §-ának kihagyására vonatkozik. Ezen 27. törvény szól a bányaadóról és annak 10. §-a intézkedik arról, miként állapittassék meg hivatalból a bányaadó, midőn valaki a bevallást vagy be nem adja, vagy hiányosan adja be. Én azt hiszem, ezen §. most már fölösleges, miután ezen tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat intézkedik alaposan és kímeritőleg minden esetekre nézve, hogy mi történjék, ha valaki be nem adja a bevallást, vagy hiányosan adja be és miként vettessék ki az illetőre az adó. Ennélfogva nem tartom szükségesnek, hogy ezen átalános és kimerítő intézkedés után még a bányaadóra nézve speciális intézkedés tartassák fenn. De van egy nagyobb indokom is, mely arra indít, hogy az idézett szakasznak kihagyását kívánjam. Nem tartanám ugyanis helyesnek, hogy az 1875. XXVII. törvényczikk 10. §-ának megemlítésével ezen %-t újra megerősítsük, miután az a végrehajtásban valóságos erkölcsi lehetetlenséget kivan. (Halljuk!) Azt mondja ugyanis, hogy a bányaadó az általam már említett esetekben akként és oly összegben állapittassék meg, a mely a bányavállalat álló és forgó tőkéjének 10°j 0-jét teszi. Egy példával igen könnyű azt megvilágosítani, hogy ez mennyi lehet. Egy vaskohó, a mely évenként 40—50000 mázsa vasat képes termelni, és normális időben 20000 forint jövedelmet hozhat, ámbár tavaly és harmadévvel ezelőtt ugyanannyi veszteséget szenvedett : ennek az álló tőkéje mérsékelt számítás szerint 100000 forint, forgó tőkéje 150000, összesen 250000 forint. Ha ennek bányaadója 10°j ()-el, tudniillik 25000 forintban állapittatik meg: én azt hiszem, hogy ez lehetetlenség. De hogy ez igy van: azt bizonyítja a szakasznak még a második része is, a mely arról intézkedik, hogyha nem lehet ezen álló és forgó tőkét megállapítani : mi történik akkor? A §. elmondja, hogy akkor a bányaadó megszabatik a bányaműveknél a telekdijak 50-szeres összegében. En ismerek Gömörben két ilyen vaskohó bányabirtokot, a mely részint valóságos eladásban, részint eladási ajánlatban 30, legfeljebb 40000 forintra becsültetett, és állott 20—25 telekből, melyek után 4 forintjával a telekadó 80, illetőleg 100 forintot tesz. Ha ennek bányaadója 50-szeresen szabatnék meg: ez tenne 4060—5000 forintot és pedig oly érték után, melynek jövedelme igen problematicus és normális időkben is alig lehet egy két ezer forint.
