Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-112

366 112. országos Illés márezlus 20. 1878. Hegyessy Márton: Előre bocsátom, hogy ón is egész szivemből pártolom Mocsáry Lajos t. barátom indítványát, különösen azért: mert csak azon az utón vélem elérhetőnek, hogy a népnevelés a közönség körében is minél nagyobb hódításokat tegyen. Ha a népnevelés ily módon teljesen decentralisáltatik: sokkal élénkebb lesz a visszahatás a közönség körében a népnevelés előrevitelére vonatkozólag. Mindamellett azonban, miután nagyon tartok a következmények után attól, hogy Mocsáry Lajos indítványa nem fogadtatik el, azon esetre egy indítványt vagyok bátor a t. háznak ajánlani, mely szerint azt kívánom, hogy a vallás és közoktatási minister tanfelügyelőket csak olyan szakértők közül nevezzen ki, kik a nevelés terén már gyakorolatilag kitűntek. Sajnálom, hogy ezen indítvány ómmal összeütközésbe jövök t. barátommal és elvtársammal Simonyi Ernővel. Én azon meggyőződésben vagyok, hogy különösen a népnevelés az, a melynek vezetése kizárólag szakértőket igényel. (Helyeslés.) A mai korban minden szak csak szakértelem által tölthető be. Az ügyvédet nem lehet alkalmazni szakértőül, tanácsadóul az útépítésnél, a mérnököt nem lehet megbízni betegnek gyógyításával és viszont oly egyént, ki bár a legszebb képzettséggel bir, de soha népiskolába el nem járt s kinek e szerint nem lehet fogalma a tanmódszer előhaladásairól: a tanfelügyelet vezetésével megbízni- nem lehet. Azt, hogy majd megismerkedik vele: nem lehet várni. Ily eventualitásnak a népnevelésnek ügyét kitenni nem szabad. Annálfogva ismétlem, azon esetre, ha Mocsáry indítványa nagy sajnálatomra el nem fogadtatnék : a §-nak első bekezdését ekkint ajánlanám szövegeztetni, hogy csakis kizárólag szakértők alkalmaztathassanak a tanfelügyelet vezetésével. Módositványom így szól: „a tanfelügyelőket az oktatás és igazgatás terén magokat gyakorlatilag kitüntetett egyének közül a vallás- és közoktatási minister nevezze ki." Elnök: Fel fog olvastatni a módosítás, melyet Hegyessy Márton képviselő ur azon esetre adott be, hogyha Mocsáry képviselő ur indítványa nem fogadtatnék el. Wáchter Frigyes jegyző : (olvassa a Hegyessy Márton által beadott módositványt.) Madarász József: Szívesen elfogadom azon eszmét, melyet a központi bizottság előadója legközelebb itt hangoztatott: az amerikai népnevelés eszméjét; mert ott létemben is azt tapasztaltam, hogy ha valamit irigyelhetünk Amerikától: ez a népnevelés és népoktatás ügye. Legalább azon nyugati államokban, melyekben megfordultam, azt tapasztaltam, hogy az állam részéről kerületi tanfelügyelők vannak alkalmazva. Ezen kerületi tanfelügyelők alatt azonban több megyék állanak és ezekben a megyékben ismét több községi tankerület van. A megyei tanfelügyelőket a nyugati államokban maguk a megyék és megyei tanfelügj^elők kerületéhez tartozó községekben a községieket maguk a községek választják. Az ily felügyeletet hazánkra nézve is üdvösnek tartanám ; mert a mellett, hogy az állam főfelügyeleti jogát gyakorolhatja : egyúttal az érdekeltek is önmaguk választottjai által folynak be a nevelés felügyeletébe. Azért én csatlakozva Mocsáry Lajos indítványához, az ő javaslatát fogadom el. Elismerem azonban, hogy a jelen törvényjavaslat az 1868-diki törvényhez képest előrehaladást fog eszközölni a tanügyre nézve annyiban; mert itt nem csak a segédeknek alkalmazása, hanem egyúttal azon erőknek ideiglenes alkalmazása is törvény által biztosíttatik, kik a nevelésre nézve önkényt fognak ajánlkozni. S én azt hiszem, hogy ez fogja némileg pótolni az Amerikában, a községek által képezett kerületekben választottaknak helyét. Azonban azon nagy hiányt e törvényjavaslat nem orvosolja, mely megvan az 1868-diki törvényben, a mely majdnem lehetetlent kívánt a tanfelügyelőktől: a mennyiben azt követelte, hogy egyszerre minden évben minden községben a tanodákat meglátogassák. E részben most sem fogjuk elérni azon üdvös czélt, melyet a tanügynél el akarunk érni, hogy ha a t. ház nem fordítja arra figyelmét — és itt kérem a t. előadó urnák is figyelmét, — hogy nem elég az, hogy a tanodát a tanfelügyelő^ és segédjei egyszer egy évben látogassák még. Én erre nézve ajánlok egy módositványt és igen kérem a t. házat és a t. előadó urat is, járuljon azon módositványomhoz, mely szerint nem elégednénk meg most már azzal az egyszeri látogatással; hanem követeljük, hogy legalább évnegyedenként egyszer, vagyis egy évben legalább négyszer legyen kötelességévé téve a tanfelügyelőknek, hogy vagy maguk vagy alkalmazott segédjeik: vagy azon egyének, kik erre önkényt jelentkeznek, látogassák meg a tanodákat. Higyjék meg, hogyha egyszer egy évben látogattatik meg a tanoda, ez annyi, mint majdnem semmi. Tapasztalásból tudom, hogy elment valamely iskolába a tanfelügyelő, belátta a létező hiányokat; de mivel egy évben csak egyszer látta meg s a mire a második év bekövetkezett: nem volt senki aki szorgolja a hiány orvoslását: 8 az a hiba a következő évben is ott volt még. Nem is áll semmi ellene annak, hogy módositványomat a t. ház el ne fogadhassa. Módjában lesz a ministeriiek e törvény által minden megyei tankerületben, 10, s ha kell 20 kisebb részletekre