Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-112
112. országos Illés márezius 20. 1876. 867 oly egyéneket felkérni, kik önmaguk fognak ajánlkozni, hogy a tanodákat meglátogassák. Ezen egyének bizonyára, ha maguk ajánlkoznak: erkölcsileg fogják magukat kötelezetteknek érezni arra, hogy minden évnegyedben legalább egyszer meglátogassák az iskolákat. Részemről kimondom, hogyha nem volnék képviselő, azon megyében, melyben lakom s azon vidéken: szívesen vállalkoznám magam arra, hogy minden hóban egyszer a kerületben fekvő tanodákat meglátogatom. Ha azt akarjuk, hogy e törvénynek ne legyen sikertelenség a következménye, mint volt a múltban : vegyük be a törvénybe legalább is azt. hogy nem egyszer, hanem egy évben legalább 4-szer látogattassanak meg a tanodák. E részben kérem módositványom elfogadását. Ezen kivül csalakozonr Mocsáry Lajos képviselőtársam indítványához (Helyeslés a szélső baloldalon.) B. Orbán Balázs jegyző: (olvas:) A második sor végén e szó helyett „egyszer" kérem ezt tétetni „négyszer." Molnár Aladár előadó: T. ház! Engedelmet kérek, hogy másodszor is felszóllalok e szakasznál; de a felhozottak és különösen a Madarász József képviselő ur által elmondottak annyira érdemleges és lényeges észrevételek, hogy azokat reflexió nélkül hagyni nem lehet. (Halljuk!) Előbb azonban legyen szabad az előbbi felszólalásokhoz szólnom. Simonyi Ernő képviselő ur azon szempontból támadta meg a tanfelügyelőnek állami kinevezését, hogy nem fogadta el abbeli érvünket, hogy oda szakértők kellenek s azt mondta, hogy a tanításhoz nem kell egyéb, mint átalános tanultság vagy miveltség. Simonyi Ernő: (közbeszól.-) Kell az, hogy vagy tanult, vagy tanított legyen. Molnár Aladár előadó: Azt hiszem, hogy a magyar parlamentet sérteném, ha itt védelmezni akarnám azt az állítást, mely — merem mondani az összes civilizált világ közmeggyőződése, — hogy a tanításhoz és a tanításra való felügyelethez szakértelem kell. (Helyeslés.) Ezzel a váddal tehát nem foglalkozom s amint a t. képviselő ur azon szempontból támadta meg a tanfelügyelők állami kinevezését, hogy nem fogadta el abbeli érvünket, hogy ahoz szakértelem kell: ezzel elismerte, hogy mihelyt elfogadjuk azt, hogy ehhez szakértelem kell, csakugyan a minister jobbban eszközölheti a kinevezést. De van a választás és kinevezés közt még egy különbség. Ha a minister tévesztett kinevezéseket eszközöl : van kit felelősségre vonni vagy sajtó utján megróni; de ha a vármegye közgyűlése eszközli a választást: nincs kit felelősségre vonni. És ez is lényeges különbség. Azután azt méltóztatott kívánni, hogy az állam csak a legfőbb felügyeletet gyakorolja; de a községek ügyeibe ne avatkozzék be s azt mondja a képviselő ur, hogy a világon sehol sem látott a községekre ily részletesen kiterjedő felügyeletet. Én megfordítva azt állítom, hogy az összes civilizált világon nem ismerek oly tanfelügyeletet, ahol az állam és annak közegei oly kevéssé avatkoznának a községek és felekezetek iskolai ügyeibe, mint Magyarországon. Erre példát hoztam fel Észak-Amerikából, hol állami közegek teljesitik a felügyeletet. A központosított szervezésű Francziaországról nem is szólok. Midőn Francziaországban a század elején rendezni akarták ezen ügyet, Noelt ós Oousint kiküldték a szomszéd Németalföld. Holland ós Belgium iskola ügyeinek tanulmányozására s azok azon meggyőződésre jutottak, hogy azon roppant haladás, mely Hollandban ós Belgiumban látható: köszönhető a jól rendezett s erélyesen kezelt tanfelügyeletnek s iskolaügyi administratiónak. Belgiumban 11 provinciális és 55 cantonalis tanfelügyelő van az állam által kinevezve ; pedig Belgiumnak nincs centralizált alkotmánya. Hollandban szintén minden provinciának és minden kerületnek, — mely a mi szolgabírói járásainknak felel meg — egy, az államhatalom által kinevezett felügyelője van. Ezek száma körülbelül 45. Azt merem állítani, hogy minden civilisált országban az iskolaügy sarkpontjának a tanfelügyelet czélszerü szervezését tekintik ós a hol reformot akarnak: mindenütt ezen kezdik. Azonban az is igen természetes, hogy az oktatás-ügyek állami rendezésének és a szabadabb oktatásnak ellenei mindenütt ezt támadják meg legerősebben, mint Németországban is láttuk a legutóbbi időkben. Hegyessy Márton képviselőtársam elismerte, hogy ide szakszerű felügyelet szükséges, s ezért a szakszerűség feltételeit kívánja érvényesíteni. Magam is, mint tegnapelőtt szerencsém volt kijelenteni, határozottabban szerettem volna megállapítani a tanfelügyelők képzettségét; de általam le nem győzhetett akadályok miatt ez nem volt kivihető. Mind a mellett ha hasonló indítvány tétetik : szívesen hozzájárulok; de az ő indítványához nem járulhatok azért: mert csak a tanítókra kivan szorítkozni. A ki tanfelügyelő akar lenni, kell értenie a paedagogiához, de bizonyos mértékig az administratióhoz is: ezt megtanulhatja a tanitó és a nem tanitó, s a fő csak az, hogy tudja. Nagyon lényegesnek tartom azt, a mit Madarász '#ózsef képviselő ur mond az iskolák látogatására nézve. Tökéletesen igaza van, hogy egyszeri látogatás nem elegendő, hogy legalább 4-szeri látogatás kellene; de másfelől méltóztassék nekem megengedni, hogy ez meg csakugyan létszám
