Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-112

362 ' ll2 országos Més Schvarcz Gyula: Hát kórházakra? Mocsáry Lajos: A mi a kórházakat illeti: a melyeket különösen figyelmembe ajárd a kép­viselő ur, elismerem, hogy ebben sokban elmarad­tak a megyék; de elmaradtak más egyebekben is, kárhoztatom is őket, hogy nem gondoskodtak job­ban tébolydákról is: mert tapasztaljuk, hogy való­ban számosan vannak, kik e részben nincsenek kellőleg elhelyezve. (Derültség.) Schwarcz Gyula: Nem szól közbe az elnök? Elnök: Fölteszem, hogy azt, amit a képvi­selő ur most legutóbb méltóztatott mondani: nem kívánja itt senkire sem alkalmaztatni ; különben nyilatkozata szigorú megrovásra hivna föl. (He­lyeslés.) Egyúttal bátor vagyok a t. képviselő urat kérni, mint hogy nagy- részben kiterjeszkedett oly észrevételekre is, melyek más alkalommal mon­dattak el: legyen szíves a tanácskozás alatt levő tárgyra térni át. (Helyeslés.) Mocsáry Lajos: T. ház! Igen-igen jól tu­dom, hogy nincs jogom észrevételeket tenni áz igen t. elnök ur figyelmeztetésére: mély tiszte­lettel fogadom azokat; hanem lehetetlen, hogy csudálkozásomnak kifejezést ne adjak a fölött, ha valaki azt véli, hogy bármiféle vonatkoztatás volt szándékomban. Honny sóit, qui mai y panse. A t. képviselő ur fölszólított bennünket — és itt már egyenesen magára a §. tárgyára térek át, — hogy nyújtsunk segédkezet ezen törvény­javaslat keresztülvitelére. Schvarcz Gyula: Végrehajtására! Mocsáry Lajos: Tehát végrehajtására. Mél­tóztassék megengedni; de ez nem méltányos kíván­ság ós különös kívánság is, hogy épen mi, a kiknek meggyőződésével ellenkezik, legalább az enyémmel ezen törvényjavaslat, hogy épen mi nyújtsunk se­gédkezet annak végrehajtására. Ha az méltóztatott volna mondani egész átalánosságban, hogy nyújt­sunk kezet a népoktatás előmozdítására : ez in­kább lett volna helyén; de még ez sem lett volna egészen helyén ; mert ha azt méltóztatik kívánni, hogy tegyünk meg mindent a népoktatás előmoz­pitására, ugy amint ezen önkormányzat terén a megyékben: akkor ne méltóztassék tőlünk elvenni az önkormányzatot. Mert ha nincs kezünkben a mód, a hatalom: akkor nem tehetünk semmit, de akkor nem is miénk a felelőség. Akkor a föladat és a felelőség azoké, a kik az önkormányzatot a maguk részére elfoglalták. Hasonló áll a feleke­zetekre nézve is. Ha méltóztatnak az önkormány­zatot, az autonómiát aláásni, megnyirbálni és ez által a felekezetnek minden kedvét elvenni attól, hogy önmaguk intézkedjenek:. akkor nem a mi feladatunk lesz azt tenni, a mi a népoktatás érdekében szükséges s a mit eddig tettünk ; ha­nem akkor nézni fogjuk, hogy mire fognak menni márczius 20. 1S76 azok, a kik maguknak tulajdonították el e tekin­tetben az intézkedés jogát. Hanem ezen felszólalás ellenében legyen sza­bad nekem egy kérdést intéznem a t. képviselő úrhoz. Méltóztatott a t. képviselő nr beszólni a felekezetességről, a felekezeti indulatoknak felszitá­sáról. Azt mondta, hogy mi, a kik mindig az ön­kormányzatról beszélünk, hogy mi voltaképen nem teszünk-e egyebet, mint szítjuk a felekezetességet. Schvarcz Gyula: Nem azt mondtam. Mocsáry Lajos: Itt van szórói-szóra a gyorsírói jegyzetekben. Azt mondotta, hogy mi nem teszünk mást, mint a vallásfelekezeteknek műveletlenebb részére appellálunk és gyűjtjük a gyuanyagot. Hasonlóképen Vécsey Tamás képvi­selő ur is beszélt arról, hogy az, a mit én mond­tam — különösen rám vonatkozólag méltóztatott ezt mondani, —' hogy ez igen alkalmas arr9i } hogy fölzaklassa 3 millió embernek lelkiismereti nyugalmát; azt mondta, hogy ez a nyugalom olyan, mint a lőpor, a melyet igen könnyű föl­lobbantani ; de nincs hatalom, mely lecsillapítsa,. Azt mondotta, megtudja bocsátani a képviselőnek, ha nézeteinek itt érvényt iparkodik szerezni ; de nem bocsáthatja meg azt, ha a házon kívüli em­berek lelkiismeretét igyekszik fölzaklatni. Méltóz­tassék megengedni, nogy arról, hogy a mai világ­ban az emberek vallásos lelkiismerete olyan lőpor­szerű volna, a mely olyan igen könnyen föllob­banjon : tudomásom nincs. A t. képviselő urak, ugy látszik, hogy ma­guk tartják olyannak e törvényt — én nem mond­tam ezt, — mint a mely igen alkalmas an ci, hogy az emberek lelkiismeretét lángra lobbantsa. Én csak elmondtam észrevételeimet ezen tör­vényjavaslatra vonatkozólag. Méltóztassanak né­zeteimet megczáfolni. Itt azt hiszem, igenis helye van annak, hogy felvilágosítsuk egymást mindkét részről; de ne méltóztassanak denunciálni azzal, hogy mi lázítjuk a népet, (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) mert ez oly modor, a mely sem a par­lamentalis fölfogással, sem a méltányossággal, a melylyel mi, mint képviselők egymás irányában tartozunk, össze nem tér. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) * Szívesen elismerem, hogy Molnár Aladár t képviselőtársam egészen más modorban méltóz­tatott e tárgyban ellenemben észrevételeit meg­tenni. Csak egyre nézve legyen szabad reflectál­nom, a mi valóságosan ezen 3-ik §. keretébe tartozik A t. képviselő arra, hogy én a megyék által kívánnám választatni e tanfelügyelőt, azt mon­dotta, hogyha már a központi kormány, a mely mégis inkább kiszemelheti az egész országban levő szakembereket, nem remél elegendő alkalmatos embert találhatni, — föltéve, hogy a képzettséget

Next

/
Oldalképek
Tartalom