Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-112
112. országos ülés márczius 20. 1876. 361 gát mint egy barlangba, ugy, hogy ha abból kilép a concret viszonyok, a practikus térre, — bocsásson meg, — igen gyakran lehet észrevenni, hogy o az, a ki mint szaktudós nem számit a világ folyásával, nem számit a tényleges viszonyokkal. Ennek bebizonyítására bátor leszek pár adatot citálni saját múltkori beszédéből (Halljuk!), A t. képviselő ur a mi népoktatásügyünk legfőbb hiányairól szólva, hogy nincs jó karban a népnevelés : első sorban ezt a hiányos községi törvénynek tulajdonítja és hogy mik épen kellene ezen segíteni, miképen kellene másképen rendezni a mi községeinket? egy példáért elmegy, nem mondom a világ végére, de Európa legszélsőbb végére, elmegy Portugalliába; de bár e szerint igen messziről akarja összekeresni e tekintetben a mintákat az iskolákra nézve s ismeri a világ minden institutióját, melyek ide vonatkoznak ; de nincs tudomása azokról, melyek e tekintetben nálunk megvannak, mint concret dolgok. Azt méltóztatott mondani, hogy nálunk az egyszerű falusi iskola 14—15,000 forintba kerül (Schwarcz Gyula tagadólag int.) Itt van a gyorsírói jegyzetekben. Nem akarom a t. házat annak fölolvasásával untatni. Ha a népnevelésre vonatkozólag méltóztatik kritikát mondani: akkor méltóztassék inkább felhozni azokat az obligát pavillonokat, azokat a vaskos faragott kőből készült geniusokat, melyeket a költségvetés tárgyalása alkalmával Simonyi Ernő az egyetemi épületről felhozott. De hogy az egyszerű falusi iskola nálunk 14—15,000 forintba kerüljön ós ebben a minister volna hibás: méltóztassék megengedni, ez nem áll. Abban is méltóztatott tévedni, hogy az valami oly igen nagy dolog, miből majdnem kabinet-crisist kellene csinálni, hogy egy ministeri kimutatásban a könyvek köteteinek száma a könyv számaival cseréltetett fel. Ez oly csekély dolog, oly egyszerű hiba, hogy ezt valóban nem érdemes azon nagy akadályok sorában felhozni, melyek nópoktatásügyünk elé gördülnek. A t. képviselő ur azt méltóztatott mondani, hogy nálunk az ingyenes oktatást be lehetne hozni, ugy az állam részéről, mint a felekezet részéről, csak akarni kell; és azt mondják, hogy ez a költekezést nem is fogja növelni, mert ez csak költekezés áthelyezés. Mellőzte itt a • t. képviselő urnák figyelmét az, hogy azt a pénzt, amellyel föltartatnak az iskolák, bekell szedni, fölvinni a központi pénztárba, onnan leküldeni, szóval meg kell tenni ezen pénznek egy egész nagy utat, mig az állampénztárba s onnan a tanítók markába jön. Méltóztassék megengedni; de nagyon tartok, hogy e pénznek egy tetemes része e hosszú utón elvész ós nem fog majd a népnevelés érdekére fordíttatni. KEPV. H. NAPLÓ 1876-78. V. KÖTET. De hogy mily kevéssé számit a tisztelt képviselő ur a concret viszonyokkal a saját szakmájában, az iskolai szakma körében is: nézetem szerint a legjobban illustrálja az, hogy azt méltóztatott mondani, hogy a köznép még nem viseltetik valami nagy érdekeltséggel a népnevelés iránt; mert nem látja a népoktatásnak gyakorlati hasznát, mert a népiskolákban a gazdaság nem taníttatik. Én ebből ugy látom, mintha a képviselő urnák az volna a nézete, mintha a népiskola ideáját akkép fogná fel, hogy minden falusi iskola egy Georgicon legyen, hogy a falusi iskola arra való, hogy ott vetni, szántani, szőlőt kapálni tanuljanak. {Derültség.) Engedelmet kérek, aki saját szakmájában, miben el van ismerve, hogy kitűnő szakember, abban is oly keveset számol a világ folyásával és a concret viszonyokkal: annak nincs oka másnak" szemére vetni, hogy nem számol a világ folyásával. A t. képviselő ur azon incidensből, mert én a megye autonómiát emeltem ki, s ezt kívántam alkalmaztatni a népnevelés körül is: a megyéknek hosszú bünlajstromát mondotta el a múltból. íme — így szólott — ott volt az önkormányzat a legkiterjedtebb hatáskörfel és mit tudnak fölmutatni mivelődós tekintetében? hol vannak azon jó utak, melyeket más mivelt országok fentartanak? hol van a rendezett szegény-ügy? azután miért nem csináltak kórházakat? Ami különösen az utakat illeti: méltóztassék megengedni, de Magyarországon mindenütt csinált jó utak voltak, a hol kő és kavics volt; de hogy az alföldön is legyen jó kőut: erre sokkal civilizáltabb más országok sem lettek volna egyhamar képesek. A képviselő ur valóságos panaegirist mondott a központosítás rendszere mellett: és ugyan mit tapasztaltunk a központosítás idején az utak tekintetében? Azt, hogy mihelyt elkezdődött a központosítás rendezése 1850-ben: mindjárt járhatatlanokká váltak azok az utak, oly annyira, hogy daczára annak, hogy mióta a megyék vették kezükbe ez ügyet, az utakat folyton javítják: alig voltak képesek helyrehozni azon hibákat, melyek a centralizatió idejében elkövettettek. Ami a szegónyügyet illeti, azt hiszem, hogy a t. képviselő ur nmeimét az angol szegónyügy ragadta meg ós miután látja, hogy Angliában mily szépen van rendezve a szegónyügy : a képviselő úrra ez azt a benyomást tette, hogy nagyon szomorú, hogy Magyarországnak nincs hasonlóul rendezett szegényügye. Ki méltóztatott azonban felejteni azt, azaz nem méltóztatott számítani a világ folyásával, hogy nálunk — hála isten — pauperismus nem volt mindaddig: mig az adó executió nem ment odáig, mint megy most; hogy nálunk alig találkozott oly szegény ember, kinek ne lett volna betevő falatja s igy nem volt szükség oly annyira a szegénvek ügyének rendezésére 40
