Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-110
110. országos ülés insírczius 17. 1876. 325 alapja a hitűek és minden egyéb ismereteknek. Itt hintetik el azon mag, mely ha jó és termékenynyé válik : a legnagyobb kincs ugy az állam mint a hitfelekezetek, valamint az egyesekre nézve; ez épen azon egyedüli kincs, melyet sem rósz kormányzat, sem ínséges évek, sem elemi csapások nem vehetnek el senkitől. A törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Ostfy István: T. ház! Magyarország szebb jövőjének alapja a népnevelés. Midőn a nemzet napról-napra nagyobb igényeket támaszt a néptanítók irányában, szükséges, hogy gondoskodjunk arról is, hogy jó néptanítók képeztessenek. íme a t. képviselőházban ma ismét egy uj eszme merült fel, a melyet Eáday képviselőtársam pendített meg, s melyet szivemből üdvözlök. Ez az eszme oly magasztos, hogy ez a nemzetnek, ha felkarol tátik, nagy üdvére lehet ezen eszme a testgyakorlatoknál a katonai tanulmányok fejlesztését és idővel a hadsereg átalakítását czélozza. íme ismét egy uj eszme, mely eszmének valósítása által uj teher rovatik a néptanitókra. Midőn a nemzet napról-napra többet igényel a néptanítóktól: szükségesnek látom felemlíteni, hogy midőn ujabb terheket rovunk rajok, anyagi díjazásukról is méltányosan gondoskodjunk. Mert a törvény által megszabott 300 frtnyi évi fizetés oly csekély, hogy abból családos ember meg nem élhet. Az anyagi küzdelmek elvonják a néptanítót azon hivatástól, hogy a szaktudományok tanulására fordítsa üres idejét. Azonban mindaddig, inig az átalános lefegyverzés eszméje Európában diadalt nem ül: az államoknak sok pénze a népnevelésre nem lehet; mert az emberiség gyilkoló gépekre és nagyszámú hadseregek tartására sokkal többet költenek, mint az iskolákra, és a tanitó-képezdékre. Sajnos, hogy ez így van. Helfy t. képviselőtársamnak érveléseire azt kívánom felelni, hogy ennek az állapotnak a hibás politikai rendszer az oka. Ha Helfy t. képviselőtársam felemlíti azt, hogy Magyarországban épen a népnevelésre nincsen pénz: nem látom akkor helyesnek azon érvelését, hogy épen képviselőtársam támadja meg az önkormányzatot és a felekezeti iskolákat, midőn tudjuk, hogy a protestánsok önkormányzatuknál fogva évek hosszú során át tetemes anyagi áldozatokat fordítottak az iskolákra ós átalában a népnevelésre. De ha nézzük azon hatást, a melylyel az önkormányzat az iskolákra volt: látjuk, hogy a protestáns felekezeteknél mindig a szabadság és nevelés erős vára volt. Ebből az indokból kiindulva én az önkormányzatot nem csak hogy a protestáns hitfelekezetnél fentartani óhajtom; hanem kívánom, hogy a kath. egyháznak szintén önkormányzata legyen, melynek csak üdvös hatását reménylem a népnevelésre. Plachy Bertalan t. képviselő ur azt állítja, hogy az államhatalomnak szüksége van tevékenységre és ezért a 1 örvényjavaslatot, mely a tanfelügyelőket mint tevékeny eszközöket életbe lépteti, üdvözli. Én mint az önkormányzat védelmezője, miután maga a kormány által kinevezett tanfelügyelő eszköze a kormányi centralisatiónak; miután maga az a kinevezés nincs összhangzásban a felekezetek szabadválasztás jogával; miután a tanfelügyelő mellőzve a felekezeti, hatóságokat, minden nyilvános ellenőrködés nélkül a népnevelésről a kormányhoz terjeszti fel jelentéseit ós egyszersmind rendelkezési joga van az iskolák anyagi ügyeire nézve: e tekintetben nem látom az előttünk fekvő törvényjavaslatot az önkormányzattal összhangzásban, melyről a t. közoktatásügyi, minister ur oly szépen mondotta, hogy „törvényjavaslata nem történik a felekezetek autonómiája ellen!" Elismerem azt, hogy jó népiskolai törvény által ki lehet, jelölni az irányt, melyen a siker felé haladni kell; de nagyon helyesen jegyezte meg Mocsáry Lajos t. képviselőtársam, hogy az ország kisebb tankerületekre nincs felosztva és hogy a járási tanfelügyelők nincsenek életbe léptetve, ezért magától a tanfelügyelőtől nem vár oly üdvös sikert és hatást, mintha a nevelés ügye a megye kezébe tétetnék le. Szükség volna:, hogy az ország kisebb tankerületekre felosztassék; de miután én nem reményiem azt, hogy a mostani pénzügyi viszonyok közt oly erőket lehessen alkalmazni, melyek a nevelés ügyeinek, mint szakférfiak a kisebb kerületekben megfelelni képesek volnának, miután Magyarország pénzügyi viszonyai nem oly rendezettek, hogy segéd-tanfelügyelőket díjazhasson, ebből az indokból egyes tanfelügyelőtől nem várom azt a hatást ós sikert, a melyet a tanfelügyelői intézmény a megyei bizottmány erélyes és lelkes iskolatanács befolyásával előhozhatna. De a tanfelügyelő, tagja lévén a közigazgatási bizottságnak, kettős hivatalának sem lesz képes megfelelni. Vagy az egyiket, vagy a másikat nem lesz képes teljesíteni. Kénytelen lesz szakférfiakat, vagy helyettes tanfelügyelőket az iskolák látogatásával megbízni. Ez az államnak uj költség-szaporodását fogja okozni. A mostani rósz pénzügyi viszonyok közt nem azon kell gondolkozni, hogy ujabb hivatalokat és ujabb kiadásokat teremtsünk, nem a felett kell gondolkozni, mi szükséges; hanem azon, mit lehet nélkülözni, mert féltein a nemzetet, hogy a költséges kormányzati rendszer által az adósságok örvényébe sülyed Ne feledje el a t. kormány és maga a t, ininisterelnök ur, hogy ő, ki az önkormányzatnak oly tehetséges régi zászlóvivője, most kezében a hatalom, hogy azt valósítsa; mert az önkormány-
