Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-110
gj>g 110. országos ülés márezius 17. 1876. zati reudszer a nevelésnél legfontossabb, mely tagadhatlanul szép sikert bizonyitott be; emlékezzék meg a kormány, Deák Ferencz intő-szavaira: „Kövessünk józanabb politikát!" A törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Zsilinszky Mihály: T. ház! Már maga azon egyszerű tény, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat nemcsak a szakbizottságban, nemcsak az egyes osztályokban és azok előadóiból alakult központi bizottságban, hanem itt a ház kebelében is ily élénk és beható tárgyalásra- adott alkalmat, — bizonyítja azt, hogy a szóban forgó tárgy igen fontos és hogy annak messze kiterjedő hatása lesz ügy látom, hogy mindnyájunk kebelében ól azon erős meggyőződés, hogy az államkormány közigazgatásának ezen része, mely a népnek úgyszólván szellemi igazgatását képezi : egy élni óhajtó nemzetnél, legalább is oly fontos tárgy, mint bármely más anyagi kérdés, vagy bármely nires financzialis operatio. Én részemről igy vagyok meggyőződve ; és midőn ezen örvendetes tényt tapasztalom, midőn látom a közérdekeltséget ezen törvényjavaslat iránt; indíttatva érzem magamat arra, hogy a t. ház kegyes engedelmével e részben szerény nézetemet, tapasztalataimhoz képest néhány rövid szóban előadhassam. (Halljuk!) Nem fogok visszaélni a t. ház türelmével, csak a legrövidebben akarom álláspontomat jelezni. (Halljuk!) Mit akarunk e törvényjavaslattal elérni? Nézetem szerint azt, hogy az állainkormány közvetlen felügyelete alatt a törvényhatóságok és községek, testületek és hitfelekezetek önkormányzati tevékenysége felóbresztessék és nagyobb mérvben biztosittassék, mint eddig. Hogy idáig sem a tanfelügyelők, sem a megyei iskola-tanácsok, sem községi iskolaszékek nem feleltek meg a közvárakozásnak, hogy az ő működésükhöz kötött szép remények, jó részben meghiúsultak ós hogy a reájok fordított költségek nem hozták meg azon kamatokat, melyeket méltán várhattunk volna: azt igen sokszor hallottuk kifejezni, magunk is tudjuk mindnyájan, sőt tudja — talán legjobban — maga a t. minister ur is ; mert hiszen épen azért nyújtotta be e törvényjavaslatot, hogy az eddig tapasztalt bajokon segítve legyen. Nekem agy látszik, hogy midőn itt Mocsáry Lajos és Helfy Ignátz t. képviselő urak, kiváltképen a tanfelügyelők ellen szólaltak fel különböző szempontból : nem igen méltányolták mindazon" nehézségeket és körülményeket, melyek az eddigi eredménytelenséget valósággal okozták. Nézetem szerint nem elég csak azt tudni, hogy valamely intézmény nem felelt meg a feladatnak, hanem, ha igazságos Ítéletet kívánunk hozni : akkor figyelemmel Kell venni mindazon okokat és körülményeket is, melyek miatt az, a különben jogosult várakozásnak nem felelhetett meg. Ha a tanfelügyelőségekről szólva komolyan figyelembe vesszük a tényleges állapotokat; ha meggondoljuk, hogy a törvény minden végrehajtóhatalom nélkül 400—600 iskola felügyeletét bizta az egyes felügyelőkre; ha meggondoljuk, hogy a legbuzgóbb tanfelügyelő is alig nyert támogatást az illető hatóságok részéről: akkor be kell ismernünk, hogy magában az intézmény szerkezetében, különösen pedig a tankerületek túlságos nagyságában volt az eredménytelenségnek egyik főoka. Igaz, beismerem, hogy az eddig kinevezett tanfelügyelők között igen sok gyenge hivatalnok van, a kik ellen a közvélemény és a sajtó méltán kikelt; de nem volnánk igazságosak, ha nem ismernénk be. hogy voltak ős vannak köztük oly kitűnő férfiak is, kik nemcsak a nevelés-oktatás terén, hanem a közadministratio terén is kiváló ügyességet és buzgóságot tanúsítottak. Hogy az intézmény maga élterevaló, azt bebizonyította eddig is a tapasztalás nálunk. És bebizonyította a külföldön is, hol — mint például Amerikában — eleintén ép oly nagy ellenszenv mutatkozott a tanfelügyelőség ellen, mint minálunk Magyarországon, mely ellenszenv következtében ezen intézményt ott el is törülték volt; de később belátva ennek káros következményeit, ismét visszaállították. Szerintem más körülményben kell keresni a baj okát. Kérésem a tényleges nehéz viszonyokban, melyek oly deprimáló hatással vannak erőnk kifejtésére és eszméink valósítására; keresem és találom egyrészt a nép indolentiájában és szegénységében és hatóságaink nehézkességében, olykorolykor a felekezetek merevségében is. De midőn a felekezeteket említem : egyátalában nem csatlakozhatom Mocsáry t képviselőtársam abbeli nézetéhez, hogy a törvényjavaslatnak ezen intézkedése által az autonómia bármi tekintetben is sértetnék. Tökéletesen igazsága van neki abban, hogy a protestáns iskolák századokon át mindig a demokratikus szabadság terjesztői és ápolói valának; tökéletesen igazsága van abban is, hogy a protestáns egyház autonómiája mentette meg sokszor a magyar alkotmányt s épen ez okon magam is tudok lelkesedni a protestáns egyház múltja és jelene iránt. De én azt hiszem, hogy e dolgoknak épen a jelen törvényjavaslatnál való emlegetése indokolatlan; mert az autonómia itt egyátalán meg nem támadtatik és a protestáns iskolák szabad fejlődése meg nem zavartatik, sőt inkább elómozdittatik. (Helyeslés a középről.)
