Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-110

324 110. országos illés ínárezius 17. 1876 sérelmet nem látok a hitfelekezetekre nézve; de a népnevelés érdekében egy roppant előnyt látok elérve: mert ezen intézkedés folytán elérjük azt, hogy minden egyes felekezeti iskolai hatóság rendes systhematicus tantervek alapján fogja az oktatást vezetni, a tanulók pedig nem lesznek többé kitéve a tankönyvek megválasztását illetőleg többé-kevésbé az egyes tanítók önkényének s megóvatnak attól, hogy az oktatást ódon, a valóságnak meg nem felelő, sőt fájdalom gyakran botrányt szülő tankönyvekből nyerjék. Az által pedig, hogy a tanfelügyelő a felekezeti iskolák tanterveit megvizsgálhatja: mód nyujtatik neki meggyőződni arról, hogy vajon a felekezeti hatóságok is lelkiismeretesen és szakavatottan vezetik-e az oktatást. Midőn a tantervekről szólok, engedje meg a t. ház, hogy a jelen töryényjavaslat tárgyalásának tulajdonképi szoros keretéből néhány perezre kilépve bátorságot vegyek magamnak a közoktatásügyi minister urnák becses figyelmét nézetem szerint egy hiányra felhívni s ez az: Habáraz 1868: XXXVIII. törvónyezikk 11. §-a elrendeli, hogy hazánk összes iskoláiban minden különbség nélkül okvetlenül kell, hogy a tantárgyak köze felvétessék „a testgyakorlat, tekintettel a katonai gyakorlatokra," mind a mellett bár a testgyakorlatok érdekében, tudom ugyan, hogy igen sok törtónt az utóiibi években, mert hiszen néhány száz tanítót kun.ött a vallás és közoktatásügyi minister ur a tornászat! intézetekbe, de fájdalom a katonai oktatás érdekében népiskoláinkban semmi sem történt. Hogy ez mennyire kívánatos és fontos, azt nem is szükséges bővebben fejtegetni és csak egész rövidséggel hivatkozom más országokra, mint példáid Poroszországra, hol a földmiveléssel foglalkozó ifjú is a népiskolákban nyert katonai gyakorlatok oktatása folytán, már félig ki van képezve. Hallottam több izben azon ellenvetést, hogy ezt nálunk még nem lehetett életbe léptetni: mert hiányoznak rá a költségek és ehhez különféle eszközök szükségeltetnek. Méltóztassék elhinni, hogy semmi oktatás sem kerülne oly kevésbe, mint épen ez, mert nem hiszem, hogy hazánknak egy községe is lenne, ahol nem volna egy kiszolgált vagy szabadságolt katona, aki ezen oktatásra gyér fizetés mellett szívesen vállalkoznék. Az pedig, hogy ez a tanulók kedvencz foglalkozásává válnék, az nem szenved kétséget. Bátor vagyok kérni az igen t. közoktatásügyi minister urat, méltóztassék ez oktatást mielőbb életbe léptetni, erre súlyt fektetni és oda hatni, hogy ne csak a törvényben legyen, de meg is tartassák. Bocsánatot kérve kitérésemért, legyen még szabad Mocsáry Lajos képviselőtársamnak néhány nézeteire és óhajaira visszatérnem. 0 ugyan is azt mondja, hogy a népnevelés érdekében sokkal ozélszerübbiiek találta volna: h \% a tanfelügyelő többé nem a ministerium közege, de igenis a megye által választva lenne. Bocsánatot kérek, én e nézetben nem osztozhatom; mert tudom azt, hogy hazánkban mily szükség van épen a tanügyet illetőleg szakemberekre, én nagyon veszélyesnek találnám a közoktatásügyet a törvényhatóságnál tisztán csak a választás esélyeinek kitenni. Felemlíti továbbá, hogy ő ugy találja, hogy a közoktatás csaknem kiszakittatott a megyének keretéből. Bocsánatot kérek, még ha ez ugy volna is: hisz épen e törvényjavaslat által akarjuk mi ezen, ügyet öszhangzásba hozni a közigazgatással. En sem vallási, sem hitfelekezeti vitákat teljességgel nem akarok előidézni, legkevésbé pedig ezen törvényjavaslat tárgyalásánál; de nagyon veszedelmesnek és kétségbeejtőnek találnám, ha a t. ház többsége is ugy gondolkoznék, mint előttem szóló t. képviselőtársain Helfy, ki el akarja törülni hazánk összes hitfelekezeti iskoláit, ki el akarja még azt is tiltani, hogy az iskolákban egyátalában a vallás taníttassák. En igen is megszavazom e törvényjavaslatot azért, mert jónak látom és szükségesnek találom azt; megszavazom azért, mert semmi veszélyt a hitfelekezetek önkormányzati jogára nem látok. És megszavazom leginkább épen azért, mert meg vagyok győződve arról, hogy a jelenlegi igen t. kormánynak nincs teljességei szándékában a jó és a követelményeknek megfelelő felekezeti iskolákat azok kezeiből kivenni, — egyátalában nem szándékozik a hitfelekezetek belügyeibe avatkozni. Ugy hiszem, nem csalódom, hogy nem csupán a jelenlegi ' szomorú pénzügjd viszonyoknál fogva, de még, ha azok a Jegrendezettebbek volnának is, teljes lehetetlenség volna, hogy az állam saját erejéből még csak oly állapotban is fentarthatná hazánk összes iskoláit, mint a jelenlegi, mely pedig fájdalom még igen sok kívánni valót hagy hátra. S bár talán a modern, a nagyszerű eszmékkel nem egyezik mee az, mit most mondandó leszek : mégis legyen szabad befejezésül azon legbensőbb meggyőződésemnek kifejezést adni, hogy ón részemről egyforma jóminőségü állami és felekezeti iskolák közül—különösen az elemi iskolákat értve — mindenkor a felekezetiek fentartása mellett lennék; lennék pedig azért, mert az nem szenved kétséget, hogy az illető hitfelekezet legközelebb áll saját iskolájához; legmelegebben kell, hogy felkarolja annak ügyét, és emelje azt, nem csupán az állam, de saját hitfelekezete felvirágoztatásának érdekében is. Kell, hogy érezzék és érzik is a hitfelekezeti beleiét folytán különösen egyes hitfelekezetek azt, hogy épen ezen elemi iskolákban vettetik meg