Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-110

110. országos Ülés márczius 11. 1876. 323 módon tanítsa vallását: az nem felel meg a kor szellemének. Lesznek, a kik azt mondják, hogy vallás nél­kül nincs erkölcs. Ám legyen, de azt csak nem tagadhatják, hogy az erkölcs egy abstract fogalom, a mely nincs szoros összefüggésben egy bizonyos vallással; hanem hogy az létezik, minden vallás szerint ós talán vallás nélkül is kell hogy legyen. Az olyan erkölcs, a mely változik vallások szerint: az nem olyan erkölcs, a melyhez az ál­lamnak köze lehessen. Én tehát azt mondom, hogy 7 mindaddig, mig Magyarországon lesz felekezeti iskola : Magyaror­szágon a közművelődés nem fog virágozni soha. Itt hiába minden fáradozás, minden költség, kell tehát az oskolát megfosztani a felekezeti jellegé­től és azért, hogy ezt tehessük : szükséges a val­lásoktatást az iskolából kizárni, azt átengedni a családnak. Minden felekezet gondoskodik arról, hogy tagjai a vallásban oktattassaoak, de éhez az államnak semmi köze. így van ez külföldön csaknem mindenütt; nem látok rá okot: mért legyen nálunk máskép ? Ez meggyőződésem. De addig, mig fennállanak a felekezeti iskolák: nem állhatnék rá arra, hogy a kormány egyik felekezet iskolái fölött fölügyeletet gyakoroljon, a másikéi fölött ne. A többi érvekre, miket egyrészről Mocsáry, másrészről Vécsey t. képviselőtársaim felhoztak, nem reflektálok. De én azt hiszem, hogy jaj azon nemzetnek, melynek hazaszeretete a vallásfeleke­zethez van fűzve. Én azon meggyőződésben vagyok, hogy a hazaszeretet minden felekezet nélkül mindenkinek szivében van. Hogy ez igy legyen, iparkodjunk Ma­gyarországon az iskolákat a felekezetiségtől meg­tisztítani. Miután én nem hunyhatok szemet a törvény­javaslatban két dolog előtt, melynek egyike az, hogy a tanfelügyelői intézményt, melynek én ba­rátja nem vagyok, annyiban alkalmassabbá teszi, mint volt, a mennyiben kötelességévé teszi a ininisternek, hogy szakértők közül válassza őket, mi eddig nem történt; tehát az intézmény nem lesz annyira haszontalan mint eddig volt; másik az, hogy abban, hogy a felügyelet valamennyi felekezetre kiterjesztetik, az osztó igazság és a jogegyenlőség elvének alkalmaztatását látom: azért ón a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Ifju gr. Ráday Gedeon: T. ház! A tár­gyalás alatt levő törvényjavaslat nézetem szerint a népnevelés érdekében nagy lépést tesz előre a tökéletesedés felé. Habár az 1868. közoktatási törvény nem is módosíttatott és alakíttatott át oly mérvben, hogy minden kívánalmaknak megfelel­jen, minek bár szomorú, de okvetlenül termé­szetes egyik fő oka zilált pénzügyi helyzetünk; mindamellett tagadhatatlan, hogy az 1868. évi XXXVIII, törvény e törvénjnavaslat által teteme­sen javult. Én részemről üdvözlöm e törvényjavaslatot, mert általa a tanfelügyelői intézmény, mely kelet­kezése óta egyike vala a legnépszerütlenebbeknek s mely elszigetelt állásánál fogva a legnagyobb erőmegfeszités mellett is tehetetlen volt, tehát czélhoz nem vezető: tetemes változásokon megyén át. ügyike a legelőnyösebb változásoknak az, hogy a tanfelügyelő, hogy ugymondjam, egybeforr a megyei főhatósággal s mig egyrészt a törvényha­tósági közegek ezentúl sokkal erélyesebben és tágabb körben támogathatják őt működésében: addig más részt a közoktatás feletti őrködés s annak emelése nagy részben a törvényhatóság saját ügyévé s feladatává válván, sokkal könnyeb­ben ellenőrizheti, szükség esetében orvosolhatja is a tanfelügyelő netaláni mulasztásait. Én igen helyesnek tartom azt, hogy e tör­vényjavaslat által a megyei iskolatanácsok végleg megszüntettetnek. Ezeknek úgysem volt semmi befolyásuk, semmi hatáskörük. Egyike volt ez a lcgsikertelenebb s legterméketlenebb működéseknek. Azért én igen csodálkozom, hogy e házban még is volt egy képviselőtársam, Gébbel, ki sajnálko­zását fejezé ki ez intézmény megszüntetése fölött. Én üdvözlöm e törvényjavaslatot, mert érin­tetlen hagyván az 1868: XXXVIII. törvónyezikk 11., 12., 13. §§-ait, teljességgel nem érinti az egyes hitfelekezetek önkormányzati jogait. És bármi mó­don vizsgáljam is az 1868: XXXVIII. törvényt és a jelenlegi törvényjavaslatot: köztük egy lényeges főkülönbséget látok csupán s ez az: hogy mig az 1868-iki törvény nem kívánja, hogy a hitfelekezeti iskolákban a tantervek és tanykönyvek a tanfel­ügyelőnek előmutattassanak, addig a jelen törvény­javaslat ezt elrendeli és követeli. En azonban ebben a hitfelekezetekre nézve semmi veszélyt nem látok; mert e törvényjavaslat 5. §. 3) pontjának második bekezdése megmagyarázza, különösen a hitfeleke­zetekre tökéletesen megnyugtatólag, hogy e rendel­kezésnek főkép mi czélja van: semmi egyéb, mint az, hogy a kormány nem akar továbbra is semmi nemű iskolákban oly tankönyveket megtűrni, melyek sem általa, sem az illető iskolai főhatóság által engedélyezve nem voltak, sőt gyakran az előbbi által, mint államellenesek el is valának tiltva. Egyátalában én e rendelet élét nem is a felekezetek ellen látom irányozva ; hanem igen is a fájdalom már évek előtt, különösen a, népiskolák­ban az önkormányzati jogok vódpajzsa és leple alatt megindított nemzetiségi üzelmek némi módon megtorlására. S ez csak is helyes. Én tehát abban, hogy a tanfelügyelő a tan­terveket és tankönyveket megvizsgálhatja, nemcsak 41*

Next

/
Oldalképek
Tartalom