Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-110
320 110. ország-os ülés ínárczius 17. 1S7(>. 15. Bonifaeius pápa erősítette meg a budai egyetem alapítását, 1487-ben II. Pál pápa sanctiójára volt szükség a pozsonyi egyetem alapítására. De t. ház, abból, mert a középkorban ezen felfogás divatozott, sőt hasonló felfogással még az 1855-iki concordátumban is találkozunk : nem következik, hogy mi itt a magyar törvényhozás tagjai, azon praescriptió tanának színvonalára ereszkedjünk. Az egyház Európaszerte a maga politikájának érdekében használta fel az oktatás ügyét. Hiszen kétségtelenül, hogy minden józan kereskedő azon portékát rakja ki boltjába, mely a legkeresettebb czikk. Az egyház tehát; törekedett híveket nevelni, s ezt tette jogosan : mert ez volt az ő közvetlen érdeke. De nem elég a mai időben, Gébbel i. képviselő ur, esak híveket nevelni. A inai időben igen nagy szükség van azon prózai ismeretekre, melyek a mindennapi életben előfordulnak s melyek a. siron-inneni élet mindennapi kérdéseit képezik. Épen azon követelésekkel szemközt, melyeket a katholikus egyház valamikor formált, királyaink fentartották az állami autonómiát és ez álláspontot fentartjuk mi is. Hogy a protestáns egyház t. ház, még nagyobb szivósággal ragaszkodott a tanügy kérdésében saját tevékenységéhez és hatásköréhez: ez a dolgok természetéből megmagyarázható. A protestáns egyház. — elismerem, — hazánk szerencséjére, a tanügyre fektette a legnagyobb súlyt. Azért mondom hazánk szerencséjére, mert csekély eszközökkel bámulatos nagy eredményeket tudott kivívni. Hiszen oly szolgálatokat, melyekhez a kincstár csak 3 800—2000 forint évi fizetés mellett jut: a protestánsok mai nap is 500 forintért teljesítenek. Hazánk szerencséjére továbbá azért: mert a legszegényebbnek is lehetővé tétetett a tanulmányozás mindenféle alumniumok, stipendiumok, legátiók alkalmazása által. Hazánk szerencséjére főleg azért, s ezt méltóztassék különösen tekintetbe venni: mert a protestáns egyház szoktatta meg legelőször az embereket arra, hogy a tanügyet tekintsék saját ügyöknek és saját filléreikből áldozzanak reá. és ezen hitbuzgóságból keletkeztek az oktatás számára a fölvilágosodásnak ezernyi és ezernyi templomai, melyeknél az oktatás ügyét továbbra is meghagyja a törvényhozás: de a mely cselekvényből nem engedjük levonatni azon következtetéseket, melyeket Mocsáry Lajos képviselő ur levont és a mely következtetések egyenesen megtámadnák az államnak a tanügy körüli törvényhozói hatalmát. Ertem én, hogy egynémely protestánsok ekkoráig még nem tudtak letenni a tanügy körül táplált féltékenységükről; mert hisz nem számol minden ember az adott viszonyokkal. Sokaknak még most is az I. Eudolf és I. Lipót-féle események jutnak emlékezetébe; sokan féltékenykedI nek azért, mert azt képzelik, hogy még most is az a dicasteriális kormány nehezedik az országra, melynek lehetetlensége ós magyartalansága ismeretes. Sokan félnek még mai nap is az állam részéről való beavatkozástól a nemzetiségi érdekek tekintete miatt. De ha értein is e féltékenységet; részemről nem osztozhatom benne, s felhívom Mocsáry Lajos t. képviselő urnák és az ő vele egyenlő gondolkozásuak figyelmét magára a törvényjavaslatra. E törvényjavaslat ő. §-a azt mondja, hogy a minister még a szakszerű vizsgálattal is nem egyedül kormányilag kinevezett embereket, hanem más szakértőket is bizhat meg; pedig tudjuk, hogy a t. minister ur figyelme az ilynemű megbízásoknál ki fog terjedni épen azon férfiakra, kik világi létükre iskolai ügyekkel ekkoráig is kiválóan és előszeretettel foglalkoznak. A törvényjavaslat 5. §-a pedig követeli a tanterv és a tankönyvek megállapítását és bemutatását. Ezt én részemről igen nagy szükségnek tartom azért: mert kívánatos, hogy végre valahára oktatásügyünkben az egyöntetűségnek és az ugyanazon czólra való törekvésnek szellemét honosítsuk meg s nyugtassa meg Mocsáry Lajos t. képviselő urat az, hogy midőn a törvény a tankönyvek előmutatását kívánja: ezzel oly visszaéléseknek akarja elejét venni, melyek mai nap is fennállnak s evidensek. Nem szokott nagyon viszhangot kelteni, ha azt mondja valaki, hogy hivatkozik a saját gyakorlati tapasztalására; de éu részemről mégis bátor vagyok ezen népszerűtlen kifejezést használni. Volt alkalmam oly tanítót ismerni, a ki a. legújabb időben a földrajzot oly könyvből tanította, a hol a mexikói császárság és a német „Butul" még mint létező van felemlítve és ezt bemagoltatja a gyermekkel. Kívánatos, hogy az állani őrködjék a felett, hogy ily visszaélések többé ne történjenek. Méltóztassanak megengedni, hogy egy más példára is hivatkozhassam. a melynek szintén magam voltam tanuja. A zugiskolákban valóságos bizouyitványvásár űzetik pénzért. Nem akarom megmondani, hogy melyik felekezetnek zugiskoláiban : mert hisz ez már sokszor volt a lapokban szellőztetve. Es t. ház. oly országban, a melynek tanítói közt akadt az én tudomásom szerint egy, a ki midőn a magyar nyelvből a leczkót megtartotta a gyermekek előtt : mindannyiszor behozatott egy pohár vizet és kiöblitette száját, mert az ily nyelv után, — ugy szólott, — a száját kell kiöblíteni az embernek; oly országban, a hol ily elemekkel állunk szemközt: ott az államhatalomnak kezét inegzsibbasztani és tétlenségre kárhoztatni nem volna a haza érdekében.
