Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-110

110. országos ülés márezius 1". 1876. 321 Nagyon helyeslem továbbá t. ház, az 5. §. 4-ik pontját, a mely az iskolák közegészségi állapotára is kiterjeszti figyelmét. Szintén saját tapasztalásomból mondhatom, hogy láttam iskolákat nem régen, a hol nappal a gyermekeket tanítja, — azaz veri a mester, — estére pedig sertését, apró marháját zárja be az iskolába. És az ilyen hely iskola gyanánt szerepel! Az ily visszaélésekre t. ház, mennél szigorúbb felügyeletet kívánok. Vegyék továbbá a felekezeti szószólók tudomásul a 6. §-t, melynek második pontja kimondja azt, hogy a végrehajtást is a felekezeti hatósággal közvetíti a kormány. Tehát lelkiismeretök ezáltal is megnyugtatva lehet. Továbbá vegyék figyelembe a G. §. 3. pontját, a mely szerint még a megintésnél sem fogják mellőzni az állam részéről az egyházi főhatóságot; továbbá a 9-ik §-t, a mely szerint a felekezeti iskolák meghagyatnak továbbra is a felekezeti, egyházi főhatóság alatt; vegyék ügy elembe továbbá a 10. §-t, a mely az iskolaszékek körül teljes szabadságot enged az egyházközségeknek. T. ház! Ha én ezeket, a miket röviden megemlítettem, összehasonlítom az 1791: XXVI. törvényezikkévcl: merem állítani azt, hogy itt a felekezeteknek oly jog adatik, a melyet 1791-ben még csak kérelmezni sem mertek. Áz 1791: XXVI. t-ezikkben, ugyanis a 4. §. azt mondja egyenesen, hogy a protestánsok a maguk zsinataira regium hominem pro inspectione admittere teneantur, tehát közvetlenül részt vehet az illető küldött a zsinatban, a ki nem fog ugyan beavatkozni, de ki felügyel, ellenőrködik. Továbbá az 5. §-ban ki van mondva, hogy az állam a maga felügyeleti jogát via regalium regni dieasteriorum, gyakorolja. Tehát 1791-ben is fentartotta az állam magának azt, hogy közvetlenül, egyenesen gyakorolja felügyeleti jogát az egyházak ós iskolák felett. Mindennek semmi értelme nem volna: ha ezt ugy magyaráznék, a mint azt Mocsáry képviselő ur tette. Hogy talán a koronás király maga jöjjön iskolákat látogatni: azt csak nem kívánhatja; hogy képviselő közegeket alkalmazzon, ez a dolog természetéből folyik. T. ház! Ha mindezeket meggondolom, én részemről azon meggyőződésre jutok, hogy ezen törvényjavaslat egy lépéssel közelebb visz bennünket azon nagy czélhoz, hogy Magyarországban a népoktatás ne egyes felekezet ügyének, hanem nemzeti ügynek tekintessék; közelebb visz bennünket azon nagy czélhoz, hogy nem egyes felekezetek szétszakítva mint hívek, hanem mint az egyesült állam összes honpolgárai ragadjuk meg az oktatás szent ügyét, hogy azt necsak egyes felekezet, hanem Magyarország 15 millónyi összes KBPV. H. NAPLÓ 1875-78. V. KÖTET. népessége mondhassa magáénak; ós miután ezen törvényjavaslat ezen nagy czél felé vezet bennünket : én azt átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Helfy Ignácz: T. ház! A közoktatás egyike azon ágaknak, a melyekre nézve én és elvbará-' taim soha pártszempontból ki nem indultunk. Tanúskodnak erről az országgyűlési naplók, a melyekből kiderül, hogy daczára annak, hogy 1867, óta nem volt kormány, a mely iránt oly bizalommal viseltettünk volna, hogy reája pénzösszeget bíztunk volna, illetőleg, hogy azt neki megszavaztuk volna: mégis a népoktatás terén ellenkezőleg nemcsak hogy meg nem tagadtuk a kívánt összegeket, hanem ismételve és ismételve tettünk indítványokat; a melyek, ha elfogadtattak volna, még nagyobb összegre lett volna szükség. Valamint a múltban, ugy a jelenben sem tekintjük ezt pártszempontból és azért ne méltóztassanak csodálkozni, hogy bátor leszek, habár röviden, kifejezést adni oly véleménynek, a mely t. elvbarátom véleményétől nevezetesen eltér. Igaz, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat főleg a tanfelügyelői intézményen alapszik, a mely intézményt én magam is oly alakban, mint az fenáll, tudniillik, hogy Kormány-kinevezéstől függjön: czélszerünek nem találom; küzdöttem ellene a múltban, rosznak tartom most is. De tény, hon

7 a ház többsége azt egy nem rég hozott törvény nyel ujabban sanctionálta ugy, hogy arra nézve semmi reményem nem lenne, hogy ellenzésem daczára azon bármit is módositni lehetne. Egyet azonban sajnálok és ez az, a mire ugy az előadó, mint maga a minister ur is czélozott, tudniillik maguk is érezték, miszerint ezúttal a népnevelésről szóló 1868-iki törvényjavaslatot egészben rcvisió alá kellett volna venni. A t. előadó ur azt mondta, hogy az idő nem alkalmas reá, az országgyűlés más irányban van elfoglalva. Bocsánatot kérek, ha az országgyűlés figyelme más irányban van elfoglalva: akkor ezen törvényjavaslatot sem lett volna szabad benyújtani; mert figyelemmel kell megvitatni mindent, ugy azt a törvényjavaslatot, mint minden mást. A t. közoktatásügyi minister ur azt mondta, hogy a kormány ezt, az ország pénzügyeire való tekintettel nem tette. Én erre bátor vagyok két megjegyzést tenni. Ha van valami, a mire Magyarországnak nem szabad mondani, hogy nincs pénz: ez a népnevelés; mert az, hogy mire nincs és mire van pénz : ez nagyon relatív dolog ugy az egyénnél, mint az államnál. Vannak egyének, vannak emberek, a kiknek első szükségletül merül fel, a mi másnak csak luxus dolog; igy szokott lenni az államoknál is. 41