Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-110
110. or-zágos Ülés miírezius 17. 1876. 319 ur érveléseire kimeritőleg reflectáljak: ennek oka egyedül azon kimerültségben keresendő, mely a ház figyelmében az előttem szólott előadás alatt mutatkozott. A mennyire azonban képes voltam észrevételeiből egyetmást magamnak megjegyezni, leszek bátor ezekre figyelmeztetésemet vele közölni. A t. képviselő ur a törvényjavaslatot azért nem akarja átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni: mert mint monda, abban csak az állam érdeke van megóva. Ezen egyetlen érv elegendő ok arra, hogy óvakodjunk szavazatunkat azon urnába vetni, a melybe azt a t. képviselő ur fogja tenni. Ha van valami, amit a törvényhozásnak megóvnia kell: az kétségtelenül az állam érdeke, melyről tudja a t. képviselő ur is, hogy az suprema lex esto. Az általa védett érdek, mely szerinte itt el van mellőzve : vagy oly természetű, mely az állam érdekeivel megegyez, és akkor aggodalma fölösleges; vagy oly érdekeket méltóztatik képviselni, melyek az, államéivei összeütköznek: s ezen esetben csak annál nagyobb ragaszkodással fogjuk a törvény végrehajtását sürgetni. A nagyon t. képviselő ur továbbá azt méltóztatott mondani, hogy ezen törvényjavaslat állami alapterv én y ek be ü tközik. Először is szabad legyen megjegyeznem, hogy adós maradt azon fejtegetéssel, melyek azok az alaptörvények, melyekbe ezen törvény ütközik: mert az általa fölolvasott helyek az ő állítását egyátalában nem igazolják. De továbbá a magyar törvényhozás azon souverain hatalommal bír, hogy az azelőtt hozott törvényeket, a mennyiben azok a kor követelményeinek és az állam érdekeinek többé meg nem felelnének: illetékesen revisio alá veheti, és azon törvények helyébe czélszeriibbeket és alkalmasabbakat igtathat a törvénykönyvbe. Ennélfogva a t. képviselő urnák mint törvényhozónak lelkiismerete tökéletesen meg lehet nyugtatva a magyar közjog tanai által. Mocsáry Lajos t. képviselő ur két argumentummal csatározott a törvényjavaslat ellen. Minthogy a törvényjavaslat pártolója azokra, nem refleetált: ón vagyok bátor kikérni a t. ház figyelmét, bogy azokra egy-két szót megjegyezhessek. Mocsáry Lajos t. képviselő ur először is remeg a centrálisaimtól és e szempontból utasítja vissza a törvényjavaslatot. A centralisatio magában véve sem feltétlenül minden tekintetben nem helyeselhető, sem feltétlenül minden tekintetben nem kárhoztatandó: sajnos tehát, hogy a t. képviselő ur azon véglethez tartozik, melynél a centrálisát!ót még ott is hibáztatják, hol annak helye és szüksége kétségen kivüli. A t. képviselő ur továbbá a tanügyről való gondoskodást és törvényhozási intézkedést már magábanvéve az általa nem helyeselt centrálisaimnak bélyegzi; holott az államnak ép az a főkötelessége , hogy a tanügyről törvényhozásilag intézkedjék. Midőn a törvényhozás a tanügy adininistratiójára vonatkozólag törvényt hoz: ez nem annyit jelent, mint a tanügy centralisatiója ; hanem megállapítása azon szabályzatnak, mely szerint a különböző factoroknak működniök kell. Különben a t. képviselő ur megfeledkezett egészen arról, hogy mi itten nem vagyunk egyes hitfelekezeteknek képviselői; hanem vagyunk magyar állampolgárok, kiknek törvényhozási működésében egyedül csak a magyar hazának érdekei szabhatnak zsinórmértéket. A t. képviselő ur megfeledkezett arról, hogy ez ország polyglott; megfeledkezett arról, hogy nálunk nincs egy akol egy pásztor; hanem vannak különböző hitfelekezetek, melyek iránt csak akkor lehetünk igazságosak: ha azon mértéket alkalmazzuk az adott esetekben, moly mértéket az igazság követel. A mit a t. képviselő ur az autonómia szempontjából fölhozott, azt szabad legyen hallgatással nem mellőznöm. T. ház! Nem mellőzhetem hallgatással azért: mert három millió léleknek lelkiismereti nyugalma könnyen koczkára tétethetik, az a nyugodalom, mely olyan, mint a lőpor, mely könnyen fellobban, de melyet azután csillapítani nincs erő, nincs hatalom. Én egy ellenzéki férfiúnak azt meg tudom bocsátani: ha a törvényhozás működésében a maga elvét akarja érvényre emelni: de nem tudom megbocsátani: ha a házon kívül levő elemeknek lelkiismereti nyugalmát zaklatja fel azért, hogy a majd meghozandó törvénynek végrehajtását, nehezítse és azon elemeknél már eleve is a bizodálmatlanság magvát hintse el a meghozandó törvény ellen. (Helyeslés a középen.) A mi az autonómiát illeti, szabad legyen magamat is azok közé sorolnom, kik azt sokra becsülik ; de az autonómia alapján a magyar állam ellen az elévülés tanait hozni föl és a praeseriptio longi temporis elvére hivatkozni a magyar állani ellen és az autonómiának vindicálni minden befolyást a tanügyre, a mint Gébbel képviselő ur tette: az elévülés tanának leghelytelenebb alkalmazása. (Ioaz! a középen.) Igaz, hogy a magyar állam századokon keresztül nem foglalkozott közvetlenül a tanügygyei, hanem fényesen dotálta az egyházat, hogy e dotátióból vezesse a tanügyet és tartsa fenn az iskolákat. Az egyház ezen reá bízott hatalomból idővel önjogot formált annyira, hogy a középkori törvények szellemében a főiskolák alapítását egyenesen a. pápai jóváhagyástól tette függővé. így tudjuk, hogy 1367-ben V. Orbán pápa erősítette meg a pécsi egyetem alapítását, 1388-ban
