Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-110

31 G 110. országos ülés márczius 17. 1876, hiúsítva lenne, az egyházi képviselet és kormányzat pedig azon kényszerhelyzetbe jöhetne, hogy az egyházi törvényeket és szabályokat indokolatlan állami követelmények nyomása alatt változtassa vagy módosítsa. A I3-ik §. 2-ik pontjában előforduló ezen kitétel: „a fennebbiek szem előtt tartása mellett" ugyanis ily következtetéseket enged vonni, — daczára annak, hogy a 9-ik g-ban a felekezeti népiskolai intézetek olyanoknak jelöltetnek, a melyek a hitközség alatt állanak — és pedig annyival inkább, mivel a tapasztalás azt mutatta, hogy az állami közoktatási közegek hivatalos buzgalmukban a felekezeti iskolák irányában hatáskörükön és befolyásukon túllépni és ez által felszólamlásokat előidézni hajlandók. De ha szinte nem is valósulnának az emiitett föltevések, az iskoláknak úgynevezett külső ügyeire nézve, milyenek a ministeri indokolás szerint például az iskolák építése, karban tartása, az iskolai jövedelmek pontos befolyásának, a tanítók fizetésének biztosítása, az iskola-látogatás és mulasztások : — ugy a főfelügyeletet illetőleg — a 4-ik, ő-ik és G-ik §-ban az állani közegei részére engedett rendelkezési jog még is felekezeti hatóságok önkormányzati jogába való beavatkozás gyanánt tűnik fel, miután azon ügyek önálló hatáskörüknek szintén egyik részét képezték és képezik, tehát az azok intézésébe való beleszólás, melytől az lSőD-iki utasítás szerint eddig maga a kormány jónak látta tartózkodni: csak haszontalan súrlódásokra és illetékességi összeütközésekre fogna vezetni. Azon ellenvetés, hogy az egyházi hatóságok ily ügyekben maguk veszik igénybe a végrehajtó hatalom segédletét: nem igazolja a tervelt intézkedést; mert a kérdéses segélynek megadásáról, például az erdélyi részekre nézve még egy 1862. Julius 15-én 2584. szám alatt kelt királyi rendelettel gondoskodva van. A kormánynak és törvényhozásnak örömmel és elismeréssel kellene fogadni ós tapasztalni azt, hogy átalában az országban oly sok felekezeti iskola létezik és hogy csak imitt-amott szükséges a hézagoknak állami és községi iskolák felállítása általi kitöltése ; meg kellene elégedni azon átalános elvek felállításával, a melyek szerint az iskolákat és a közoktatást a maga egészében és nagyjában rendezettnek óhajtja; örülni kellene a felett, hogy a felekezeti iskolák az államnak majdnem semmi költségébe nem kerülnek és a felekezeti hatóságok által vezettetnek és igazgattatnak. E helyett az állam a népiskolai ügy vezetésére és igazgatására mindig több mérvadó befolyást törekszik nyerni, a mennyiben az iskolai ügyek felügyelósére szánt közegeit szaporítani és hatáskörüket folyvást kiterjeszteni igyekszik. Ezen tevékenység éle főleg épen a felekezeti iskolák ellen van irányozva, a melyek az országban túlnyomó számát képezik a tanintézeteknek: a t. vallás és közoktatásügyi minister urnák a közoktatás 1873-ik évi állapotáról szóló jelentése szerint ugyanis a felekezeti iskolák száma azon időben 13,903; ellenben a községi iskoláké esak 1542 volt. A kormány az említett ezélból a felekezeteknek már még azt is előszabni akarja: miként, mi módon és minő közegek által igazgassák népiskolai ügyeiket? Ez által őket ez érdemben szabad, akadálytalan mozgásukban korlátolja s államszerződések és alaptörvények által biztosított önállóságukat és autonómiájukat csorbítja ós megszorítja. A felekezeti iskolák jelentőségót és a közművelődésért szerzett némi érdemeit egyébiránt a közoktatási minister ur is nem kicsinyelte, midőn közelebbről idei január 7-érőli levelében egy római kathoiikus egyházi fejedelemnek, ki Kalocsán székel, a nevelésügy körül önállóan kifejtett tevékenysége és bnzgólkodása felől nagy dicsérettel és elismeréssel nyilatkozni méltóztatott. Ezzel azonban a törvényjavaslatban mutatkozó olyatén irány, mely az egyházi hatóságoknak a közoktatás körüli szabad intézkedési körét megszorítani és azt lépten-nyomon argus-szeinmel ellenőrizni igyekszik: nincs öszhangzásban ; sőt épen igen alkalmas, a hitfelekezeti autonómiának a törvényjavaslatban és indokolásban hangsúlyozott teljes tiszteletben tartását csak mint szemfényvesztést, illusiót tüntetni elő és ez által a jogosulinak az önálló munkásságbaui örömét zavarni. Ki akarná tagadni azt, hogy az iskolák berendezése és a tanítás több helyütt még sok kívánni valót hagy fenn ; ennek főoka azonban kevésbbé a hitfeiekezeti iskolavezetésben, mint a fokozott mérvben szükségelt anyagi, eszközök hiányos voltában fekszik, melyeknek szaporítására a felekezetek állami figyelmeztetés nélkül is kötelességük teljes érzetében közremunkálnak. A fenforgó kedvezőtlen viszonyok tekintetében ahoz hosszasabb idő kell, hogy minden irányban kielégítő eredmények eszközöltethessenek. Azonban bár mennyi tanfelügyelő és egyéb állami közeg egymagára nem lesz képes a hitfelekezeti községek által népiskoláik ügyeinek jelentékeny előmozdítására megkívántató anyagi eszközöket elővarázsolni mindaddig : míg az átalános vagyoni jólét inkább hanyatlást mint előhaladást mutat. Szintoly kevéssé fog az ő befolyásukkal az áldozatkészség megkétszereztethetni. Jogi nézpontból továbbá komoly aggodalmat ébreszt az. ha a törvényhozás gyakran és kényszerítő szükség nélkül azon munkálkodik, hogy vér-áldozatokba került békekötések és ünnepélyes államszerződések által szentesitett alaptörvényeket és biztosított jogokat csak ugy mellesleg megválj toztasson, illetőleg azok gyakorlását megszorítsa,