Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-91

22 5>1. orszásros ülés február 16. 3876. ügyelő ugyancsak a ministeri rendeletek, és a közigazgatási bizottság intézkedései alapján kibo­csát, tisztelettel félretegyék, vagy ezen rendelete­ket, mert csak megkeresések, bizonyos szolgálat­tevési szempontból megtegyék, de nem a felelősség súlya alatt azokat megtenni kötelességüknek is­merjék. Ne méltóztassanak érzékenykedést látni ebben. Én azt gondolom, hogyha a közigazgatási orgá­num, akár városi, akár önkormányzati rendelete­ket kap azon orgánumtól, mely neki subordinálva csakugyan nincsen: azáltal méltóságát csorbítva semmi irányban nem láthatja, ha e rendeleteket teljesiti. Ellenőrizzük mi a községeknek és önkor­mányzati tisztviselőknek teendőit; de nem enged­jük meg, hogy az adófelügyelő őket rendeletei utján teendőik teljesítésére szorítsa. Ha az adó­végrehajtás jogát a községeknek és a szolgabí­ráknak oda adjuk: akkor ezen községi orgánumo­kat és szolgabirákat e tekintetben az adófelügyelő hatósága alá kell rendelni, hogy az rendeleteit hozzájuk intézhesse. Az adófelügyelő, mint állami orgánum, alá van vetve az önkormányzatnak, de mikor arról van szó, hogy az önkormányzati tisztviselő vettessék alá az állami orgánumnak, akkor a viszonosságot nem akarjuk. Az államit alá lehet vetni, — az iránt nincs scrupulus, — de az önkormányzatit nem azon kö­telesség teljesítése szempontjából, melyet a törvény rá ró. Egyenlő mértékkel Hlérjünk t. ház! hogy pedig egy közbeeső állomást tegyünk oda, mint azt Domahidy t. képviselőtársain óhajtja: azt nem tartom kivihetőnek, nem tartom practicabilisnek. (Helyeslés a középen.) Méltóztassanak felvenni azt, hogy az admi­nistrátio véghetetlenül ágas-bogas dolog. A pénz­ügyi admínistrátió véghetetlen sokoldalúságánál fogva, ha azt a számtalan végzést, számtalan ren­deletet, mely minden fizetés-halasztási, minden adómentességi, minden adóelengedési kérvényre kibocsáttatik; azt a számtalan rendeletet, mely az adókivetés, adófizetés, behajtás stádiumán keresz­tül e sok kérdésnél előfordul, mind ?z alispán utján akarjuk kibocsátani: akkor az alispán mellé egy adóügyi iktatót, s egy adóügyi kiadót kell rendszeresítenünk. (Helyeslés a középen.) Nem megy ez a dolog olyan könnyen, mint az ember képzeli. Már pedig egy harmadik kere­ket is betenni azon természetű ügyek ellátásánál, melyek gyorsaságot igényelnek, s lassú eljárást nem tűrnek: sem a feleknek, sem az állam kincs­tárnak nem áll érdekében. Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy én az önkormányzati vagy.községi tisztviselőket valami, — nem tudom, miféle, viszonyba akarnám hozni az államkormány orgánumaival. Én csak azon ter­mészetes coordinatiót akarom felállítani, és annak következéseit levonni, mely egyfelől az önkor­mányzatnak, másfelől az állami közigazgatásnak képviselői közt a közigazgatási bizottságokról szóló törvényjavaslat és ezen törvényjavaslat szerint létezik. Ha az állami orgánumokat alárendeljük, nem csak a nyilvánosságnak, nem csak a controllnak, hanem a közigazgatási bizottság intézkedési jog­körének is, hol tiz tagja van a megyének, a vá­lasztott tisztviselőkön kivül: ne méltóztassanak félni, attól, hogy az adófelügyelő, ki felelős a ren­deletek teljesítéséért, felelős azon kötelességek tel­jesítéséért, melyek az önkormányzati orgánumokra vannak ruházva, rendeleteit követlenül intézhesse a közigazgatási orgánumokhoz. Én ezt az ügyme­net gyorsítása szempontjából üdvös intézkedésnek látom: mert ellenkező esetben meg volna akasztva a felelősség egy harmadik eset által, mely a lán­ezot megszakítaná, mit semmi tekintetben sem tar­tanék czélszerünek. Elvileg pedig az önkormány­zatra nézve ezen intézkedésben nem látok hátrányt. Méltóztassanak tehát ezen pontot elfogadni ugy, a hogy van. Ragályi Nándor: T. képviselőház! Az igen t. pénzügyminister ur nem méltóztatott felelni azon aggodalomra, hogy ha a rendeletek összeütközésbe jönnek. Felteszem, jön az adófelügyelőtől egy ren­delet, de jön egyszersmind a közigazgatási bizott­ságtól is és azután nem tudja, hogy melyiknek engedelmeskedjék ? Azon érvnél fogva, melyet mél­tóztatott ezen intézkedés védelmére felhozni, hogy az ellenkezője valóságos bureaucratikus intézkedés volna, ha tudniillik előbb az alispánhoz menne a rendelet: a távírda ós a posta is rendelkezhetne azon tisztviselőkkel, miután ők is tagjai a köz­igazgatási bizottságnak. Minthogy már okvetlenül bureaucratia lesz: miért legyen épen az adófel­ügyelő az, kinek nem kell folyamodnia ? Méltóz­tassék tehát felvilágosítani az iránt, hogy mit fog tenni a szolgabíró ilyen esetben ? Mocsáry Lajos: A pénzügyminister ur azt méltóztatott mondani, hogy ő az önkormányzatra nézve legkisebb sérelmet sem lát abban, ha az adófelügyelő közvetlenül rendelkezik a tisztvise­lőkkel. Bocsánatot kérek, akkor, midőn a megye által választott tisztviselő feltétlen rendelkezésére bocsáttatik az adófelügyelőnek : az történik, hogy a megyei tisztviselő ugyanazon categoriába he­lyeztetik, melyben vannak a, pénzügyi alárendelt közegek. Ez annyit tesz, hogy a megyei közege­ket tökéletesen rendelkezésére bocsátják a pénz­ügyi közegeknek. Hogy ez nem sérti meg az ön­kormányzatot, hogy nem nyúl bele az önkormány­zatba : azt nem tudom felfogni. És mivel méltózta­tott egyik korábbi felszólalásában különösen is indokolni ezen nézetet? Azzal, hogy ha van is az adófelügyelőnek hatásköre, vagy hatalma a megye

Next

/
Oldalképek
Tartalom