Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-106
246 10(5. országos ülés márczius 11. 1878. Következik a kérvények tárgyalása. Bakcsy Ferencz kérvény! bizottsági előadó: Van szerencsém a kérvényi bizottság részéről annak véleményes jelentését a következő kérvényekre nézve előterjeszteni. (Olvasm a XIV. sorsjegyzékbe 1 —14. sorszámok alatt foglalt kérvényekre a bizottság véleményezését, mely észrevétel nélkül elfogadtat ik,) Elnök: A kérvények XIV sorjegyzéke letárgyalva lévén , a ministerelnök ur fog Polyt képviselő ur interpellátiójára válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház/ Midőn Polit képviselő urnák interpellátiójára felelek : nem szándékozom azon beszédnek részletes taglalásába bocsátkozni, melylyel interpellátióját bevezette. Arra vonatkozólag mindössze is egy pár rövid észrevételre szorítkozom (HalljukX) A t. képviselő ur ezen beszédében szólott Szerbia elleni ellenszenvről, melynek okát nem birta belátni. Én azt hiszem, hogy ha t. képviselő ur jobban tájékozza magát, nemcsak okát nem fogja látni a Szerbia elleni ellenszenvnek; de nem fogja látni magát az ellenszenvet sem. (Ugy van ! Ugy van !) Azontúl beszélt a képviselő ur — mintegy igazolásául annak, hogy miért terjengenék itt, szerinte alaptalan hirek, — ott a határőrvidékre bevonult kóbor magyar tisztviselőktől. Erre nézve meg kell jegyeznem, hogy Magyarország területén bárhol is magyar polgárt, a ki ott nemcsak hogy biztos keresettel bír, hanem épen az államot szolgálja: bevonult kóbornak nevezni nem lehet. (Helyeslés.) És valóban a képviselő urnák egészben véve igen engesztelékeny hangon tartott beszédéből ezen kifejezés igen furcsán rí ki. A mi pedig mindezek alapján tett biztatását illeti, hogy nem kell és nincs mit félnünk: erre csak azt jegyzem meg, hogy én magam is tudom, és minden ember tudja, hogy hazánknak határőrvidéki és épen szerb ajkú polgárai is a világért sem olyanok, mint a milyeneknek őket köztünk megjelenő egyes példányok után tartani lehetne. (Derültség.) Tehát mi nem tartjuk őket olyanoknak. De egyébiránt arról is biztosithatom a képviselő urat, hogy még ha olyanok volnának is, félelemre okot nem látnék. Áttérve magára az interpellátióra, annak két első pontjára egyszerre fogok felelni. Ezek igy szóknak, a bevezetést is ide olvasva: „ Tekintettel arra, hogy gr. Andrássy külügyministernek múlt évi deczember hó 30-án Budapestről kelt a török reformokra vonatkozó jegyzéke, monarchiánkra és Magyarországra nézve nagy internationalis borderével bir, kérdem a kormányelnök urat: 1, Hozzájárult-e a magyar kormány gróf Andrássy külügyministernek az évi deczember hó 30-án kelt jegyzékéhez a török reformok tárgyában. 2. Helyesli-e a magyar kormány gr. Andrássy jegyzékében foglalt beavatkozási elvet Törökország belügyeibe'?" A képviselő ur, midőn ezen kérdéseket felvetette : elemezte, fejtegette a kormánynak fenálló törvényeink szerinti jogait és kötelességeit a külügyek vezetése szempontjából. Erre nézve csak azt kívánom megjegyezni, hogy törvényeinkben rejlő jogát és kötelességét a magyar kormány ismeri, mely nem áll ugyan abban, mint igen jól fogja a képviselő ur is tudni, hogy az egyes jegyzékek concertálva állapíttassanak meg; de igenis áll abban, hogy a külügyi poliltikának irányára, nézve a kormány törvényesen megállapított befolyását érvényesítse. S itt megkívánom jegyezni, hogy a mi már magát ezen politikai irányt illeti : nem osztozhatom a képviselő urnák azon felfogásában, hogy ez beavatkozás Törökország belügyeibe. Mi azon politikának iránya, mely hosszabb idő óta követtetik? Az: egyértelemre hozni Európa összes nagy hatalmait azon czélból, hogy a Törökországnak is adott jó tanácsokat is felhasználván, az európai béke megőriztessék. (Helyeslés.) S minthogy ezen politikának iránya az európai békének megőrzése s minthogy ezen politiká. nak sikerült e tekintetben a nagy hatalmak egyértelmét előállítani: a magyar kormány ezen politika irányát egész meggyőződéssel helyeselte, pártolta ós helyesli. (Élénk helyeslés.) Harmadik kérdése a képviselő urnák igy szól: „Mily állást foglaland a magyar kormány azon eventualitással szemben : ha a paeificatio nem sikerülvén, a felkelés nagyobb mérveket vett és ha szerbia beavatkozik a felkelésbe." Ezt a képviselő ur is csak mint eventualitást állítja oda és ón hozzátehetem, hogy ez az én meggyőződésem szerint oly eventualitás. melynek bekövetkezése nem valószínű ; nem valószínű pedig azért, mert fel kell tenni azoknak mind belátásáról, mind hazafiságáról, a kik Szerbia ügyeit vezetik, hogy épen Szerbia érdekében nem fogják magukat ós országukat ellentétbe hozni Európa összes hatalmainak szándékaival. (Helyeslés) De abban már bocsásson meg a képviselő ur, hogy akkor, ha mégis bekövetkeznék ezen eventualitás: mit tenne a magyar kormány, hogy akkor minő álláspontot foglalna el? igen sajnálom, de kíváncsiságát ki nem elégíthetem; (Derültség és tetszés) mert azt el fogja határozni a magyar kormány a szerint, hogy mit fog a magyar osztrák monarchia és Magyarország jól felfogott érdeke kívánni, (Helyeslés.) Megjegyzem különben még azt, hogy meggyőződésem szerint, a mennyire csalódtak eddig azok. kik a jelen bonyodalmak megindulta óta
