Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-106
106. országos ülés márczius 11. 1S76. 247 reményeiket abba vetették és eljárásukat arra alapították, hogy az európai nagy hatalmak nem fogják az egyértelmet megtartani tudni: ép ugy csalatkoznának azok is, kik Szerbia jövő magatartását azon reményben határoznák el, hogy azon esetben az európai r nagy hatalmak, egyetértése meg fog bomolni. (Elénk helyeslés.) Miletics Svetozár (közbeszól:) Bizony meg fog! Tisza Kálmán ministerelnök: Majd meglátjuk ! Nem a képviselő urat kérdik! Negyedik kérdése a képviselő urnák ez: „történt-e a magyar és az osztrák kormány között valami megállapodás a magyar-horvát területen levő keresztény menekülteknek haza jókba való visszatérésére nézve". A képviselő ur ezen kérdésére vonatkozólag a humanitás kötelességeiről beszólt. Én mindenekelőtt meg kívánom jegyezni, hogy ugy hiszem, hogy a magyar-osztrák monarchia, ugy Austria, mint Magyarország, a humanitás követelményeinek, valóban bőségesen eleget tett, (Ugy van! ugy van!) midőn nem nagyon fényes pénzügyi viszonyai közt már eddig közel egy milliót költött ezen menekültek segélyezésére. (Mozgás.) Azonban semmi különleges megállapodásra a két kormány között nincs szükség. A dolog természetében rejlik, hogy a menekültek a legszélesebb határig vitt humanismus követelményei szerint is — segélyt csak addig vehetnek igénybe: míg nekik a hazájukba büntetlenül való visszatérés nem lehetséges; s ismét a dolog természetében rejlik, hogy maguk a menekültek is, midőn hazájokba büntetlenül visszatérhetnek : megragadják és felhasználják az alkalmat a visszatérésre. És mi a helyzet ez irányban ? Nemcsak büntetlen visszatérés; de előnyök vannak biztosítva mind gazdaságuk megkezdhetése, mind lakházaik épithetése szempontjából a menekülteknek. Ily viszonyok között határozottan ki kell mondanom azon meggyőződésemet, hogy azok, a kik oda hatnak, hogy a menükülők ezen alkalmat föl ne használják, hogy hazájokba vissza ne térjenek: épen azon menekültek érdekeit is a legérzékenyebben megsértik. (Helyeslés.) Ezek azok, t. ház, a miket a képviselő urnák válaszolni szükségesnek tartottam. Kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Atalános élénk helyeslés.) Polit Mihály: T. képviselőház! Nem régen a bécsi Eeichsrathban egy igen jeles ós igen érdekes beszéd tartatott. Nem kételkedem, hogy az igen t. ministerelnök ur ezen beszédét figyelemmel olvasta: mert épen e házban mondotta, hogy figyelemmel olvasta. De egy passus talán kikerülte figyelmét. D r- Unger azt monda hires beszódéken : a kormánynak soha sem szabad az ellenzéket elkeseríteni és a szenvedélyeket felgerjeszteni. Az ellenzék, az támadhat, az lehet szenvedélyes ; de a kormány soha; mert a hatalomnak legnemesebb atributuma a mérsékeltség, a méltóság. Én ezeket itt azért hozom fel, mert tapasztaltam, hogy a ministeri padokon a magyar parlamentben egészen ellenkező eljárás van, (Mozgás.) főképen az ellenzék, de legfőképen az úgynevezett nemzetiségi képviselők ellen. (Fölkiáltások: Nem igaz \) Legyen tudtára adva a t. ministerelnök urnák, hogy én őt e téren nem fogom követni; mert ha azok a szavak itt az országban maradnak, az más lenne; de ezek a szavak széles Magyarországban viszhangra találnak és ha itt szenvedélyes hangon szólunk: az ott épen nem fog megnyugtatásul szolgálni. De e tekintetben a ministerelnök ur feleletére csak egy észrevételt kivanok tenni. A t. ministerelnök ur azt méltóztatott állítani, hogy én a magyar kóborló tisztviselőkről szóltam. Méltóztassék elolvasni a stenografiai jegyzeteket ós meglátja, hogy ott tisztviselőkről egy szó sincs; mert én csak átalánosságban szóltam, hogy ott a határőrvidéken annyira jött a dolog, hogy majdnem minden kóborló, minden csavargó a hazafiság leple alatt játszik szerepet. Hiszen, uraim, lehet magyar kóborló, lehet szerb kóborló, lehet román kóborló : ez nem tesz különbséget, azért az kóborló lesz; de a mit mi követelünk a kormánytól, hogy legyen a határőrvidéken mindenki becsületes ember, legyen az szerb, legyen az magyar; a mit mi követelünk : az, hogy az illetők azon vidéknek nyelvét ismerjék, hogy magukat érintkezésbe tudják tenni azon vidék népével. Én nem tudom t. ház, kit értett a t. ministerelnök ur ama bizonyos példányok alatt a képviselőházban? Ha engem értett . . . Miletics Szvetozár: Engem értett! Polit Mihály: ... ha engem értett azon példányok alatt, nem tudom: vajon adtam-e én arra okot? vajon nem ugy viseltem-e magamat mindig, mint azt a parlamenti szokás, a parlalamenti illem ós eljárás megkívánja? Az igen t. ministerelnök ur azt méltóztatott mondani, hogy beszédem nem képes félelmet előidézni. Én nem is azért beszéltem; hanem beszéltem, hogy egyetértésnek kell lenni itt az országban és azon népekkel a keleten; de hogy én Magyarország irányában valami félelem előidézéséről beszéltem volna: ez beszédemben nem található. Ezeket előre bocsátva, legyen szabad most viszont válaszolnom az egyes pontokra, a miket a ministerelnök ur érinteni méltóztatott. Azt méltóztatott mondani, hogy a külügyi politikában a jegyzék szerkesztése a magyar kormány illetőségéhez nem tartozik. Hiszen, hogy ez a magyar kormányt illetné: én arról nem is szóltam, nem szól-
