Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-91
91. országos ülés febrnár 16. 1876. IS kem egészen más felfogásom van és merem állitani, hogy nemcsak az emberi, hanem hazafiúi felfogás is egészen más, mint a minőből a képviselő ur kiindul. Lehet nézetek és vélemények felett küzdeni; de nem lehet az érdemet, a- hol az megvan: el nem ismerni s egy férfiúnak érdemeit, egy Deák Ferencznek érdemeit nem fel taglalva, nem működését szétszaggatva lehet megbecsülni ; de tekinteni kell az évtizedeken keresztül ernyedetlenül folytatott hazafias működést, ós ha már ki akarunk ezek közül valamit emelni, én nem hivatkozom másra, mellőzöm a többit mind; de hiszen épen abban, hogy azon törvényjavaslatok, melyekről a képviselő ur ma beszélt, általunk javíthatók, épen abban, hogy mi azok felett ma is tanácskozhatunk: halhatatlan érdeme van neki. (Élénk fölkiáltások a középen és szélső jobbon. Igaz ! Ugy van !) Ismétlem, nem fogom a képviselő urat ezáfolni; és ismétlem, azon meggyőződésben vagyok, hogy az által, hogy valakinek érdemeit elismerjük, — s ez az, a mi nem indokolja a t. képviselő ur félelmét, — nem mondjuk mi azt, hogy ezentúl mindent, minek alkotásába befolyt, sérthetetlennek, hozzáférhetetlennek tartunk. Ne féljen ettől a képviselő ur. Mi, midőn az érdemet elismerjük : azért a másik perczben szívesen felveszszük a keztyüt és nem fogunk a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatra hivatkozni, hogy ezáltal igyekezzünk valamit megvédeni. De felfogásom szerint — s itt lehetetlen, hogy fel ne említsem a ház másik ellenzékének eljárását, — épen azok, kik ellenzéki állásban vannak, hivatvák, nemes érzelmekből indulva ki, letenni a koszorút annak sírjára, kinek, — szemben magukkal is, — érdéKiéit elismerik. (Élénk felkiáltások a középen. Igaz! r Ugy van !) Én igen kérem a t. házat, hogy ezen törvényjavaslatot, melyet beadnunk az elhunyt érdemei iránti tisztelet parancsolta, de melyet ma már, ily megtámadás után, fentartani becsületbeli kötelesség is: elfogadni méltóztassék annyival inkább, mert igenis a magyar parlamentnek történetében van rá egy előző példa, és ezen előző példa talál a mostani esettel mindenben, talál még abban is, a mit a képviselő ur mint a rendkivüliségnek egyik jelét felhozott, hogy mint ministerelnök, az nyújtsa be a törvényjavaslatot, ki éveken keresztül bizonyos pontokra nézve ellentétes állást foglalt el az elhunyttal szemben. Igenis József nádor emléke, mint nádornak, mint a törvényhozás tagjának emléke iktattatott a törvénybe, még pedig oda iktattattak érdemei ; mert ha valakiről a törvény azt mondja, hogy működése által kiérdemelte a nemzet háláját: ez gondolom, talán még erősebb kifejezése annak, hogy nagy érdemei vannak; mert a kinek érdemei nincsenek : az a nemzet háláját nem is érdemelheti ki. (Helyeslés a középen és szélső' jobboldalon.) De ki iktattatta törvénybe József nádor érdemeit? Olyan kormány, melynek tagjai ötven éven keresztül, vagy csak az utolsó időben is mindenben egyetértettek József nádorral ? A történelem az ellenkezőt bizonyítja. Épen azok igtatták érdemeit a törvénykönyvbe, a kik egész politikai pályájukon azon iránynyal állottak szemben, melyet József nádor követett. Csakhogy azon férfiak, kik ezt tették: felül voltak emelkedve azon szükkeblüségen, mely a síron tul is viszi az ellenszenvet és irigységet. (Élénk hosszan tartó helyeslés és tetszés a középen) Kérem a t. házat (/ méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Élénk helyeslés és tetszés a közepén és szélső jobboldalon,) Várady Gábor: T. képviselőház! Nem szándékozom annak taglalásába bocsátkozni, hogy mi volt Deák Ferencz, hogy mit vesztett halálával az ország, mit vesztett a polgárosodott világ; nem szándékozom napnál fényesebb igazságok bizonyitgatásával foglalkozni; mert hiszen a törekvés alig volna egyéb, mint midőn egy már fenálló nagy szobor talapzatához hangyák hordanak homokszemeket. Annak ezáfolgatásába sem szándékozom bocsátkozni, mit Simonyi Ernő t. képviselőtársam mondott; mert hiszen tudjuk, hogy a legremekebb festmény is. ha helytelen világításba helyeztetik : nem tűnik fel a maga teljes szépségében a szemlélő előtt, de azért a festmény semmitsem vészit becséből; és tudjuk azt is, hogy mennél nagyobb egy építmény, mennél óriásibb a szobor: annál több por fér el rajta, annál több hó takarja azt télen. Azonban a szél elfújja, az eső lemossa a port, a tavasz melege elolvasztja a havat és a szobor mindig ott áll eredeti nagyságában. (Tetszés a középen.) Én csupán azért szólalok fel t. képviselőház, ámbár elismerem, hogy azok után, miket a t. ministerelnök ur elmondott, talán fölösleges is az én felszólalásom, mondom, csak azért szólalok fel: mert bizonyos tekintetben ezt kötelességemnek érzem, miután Simonyi Ernő t. képviselőtársam, Deák Ferenczről mint pártvezérről is szólt. Nekem Deák Ferencz nem volt pártvezérem. 1861-ben a határozati párthoz tartoztam, azon idő óta a múlt év kezdetéig azon párt soraiban küzdöttem, a mely folytonosan szemben állott azon párttal, a melynek vezére volt Deák Ferencz. És nekem jól esik kimondanom t. ház, hogy én ugy gondolatban, mint cselekedetben, mint írásaimban mindig mély tisztelettel hajoltam meg Deák Ferencz emberi ós hazafiúi nagysága előtt. Az országnak osztatlan közvéleménye, a polgárosodott világnak osztatlan közvéleménye adja a történelemnek kezébe a tollat, hogy örökítse meg
