Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-101

101. országos Illés inárezius 3. 1876. 195 nyújthat alkalmat. S ha a törvény már magában is alig lehet eléggé praecis : akkor különösen a határidők meghatározása körül a törvénynek már természeténél fogva különös praecisióval kell birni. Én ennek következtében a 2. §. bekezdése helyett a következő szövegezést vagyok bátor ajánlani: „a vásár utáni napon, ha az egy napnál hosszabb ideig : legfölebb 8 napig tart. Ajánlom a módositványt a t. ház figyelmébe, mint egy hiány pótlását. Perczel Béla igazságügyminister: Én ugyan ez esetről gondoskodást látok a törvényjavaslatban ; mert ez azt mondja, hogy a vasai* napjára, ha az egy napig tart és a vásár utolsó napjára, ha az 8 napnál rövidebb ideig tart és a vásár 8-dik napjára, ha a vásár 8 napnál tovább tart : ez által eléggé van gondoskodva a váltó lejáratára nézve ; azonban, ha a ház a képviselő ur módositványa által a szöveget világosabbá véli tenni, elfogadása ellen nincs kifogásom. Gulner Gyula jegyző: (Újra felolvassa Plahcy Bertalan wódositványát.) Elnök: A 36. §-ra nézve méltóztattak meghallgatni azon módositványt, melyet Plachy Bertalan képviselő ur adott be. Méltóztatik a t. ház a 36, §-t ezen a minister által nem ellenzett módósitványnyal elfogadni? (Felkiáltások: Maradjon a szöveg.) Felteszem a kérdést: Elíogadja-e a t. ház a beadott módosítás ellenében a 36. §-t az igazságügyi bizottság szövegezése szerint? Kik a szerint fogadják el: azokat kérem, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) E szerint az eredeti szöveg nem fogadtatott el és igy azt gondolom, a t. ház a 36. §-t a beadott módositványnyal méltóztatott elfogadni. (Helyeslés.) W

ächter Frigyes jegyző': (Olvassa a 37. %-t.) Ráth Károly: T. ház! A 36. §. a forgatmányos tulajdonosi minőségének igazolását a hátiratok összefüggésének lánczolata állapítja meg ; viszont a második kikezdésben a birtokosi minőség megbirálásánál az mondatik, hogy e láncz megszakítása tekintetbe nem vétetik, ha a forgatmányos neve kitörülve van. Én azt hiszem, hogy e két kikezdés közt összefüggésnek kell lenni és akár a tulajdonosi minőségre, aká>r a birtokosi minőségre nézve történik intézkedés; de egyformának kell a szövegnek lenni és igy vagy a birtokosi, vagy tulajdonosi minőséget kell kifejezni. A mennyiben azonban a birtokosminőség e törvényjavaslatban majdnem kivétel nélkül elegendő a minden néven nevezendő váltójogi cselekményekre nézve : én azt hiszem, a birtokosi minőséget kell megtartani a szövegben. Bátor vagyok tehát inditványozni, hogy a 36. §. első sorában e helyett: ,,forgatmányos tulajdonosi minősége." teendő: „forgatmányos birtokosi minősége." Gulner Gyula jegyző: (Újra felolvassa Ráth Károly módosítását.) Hodossy Imre: T. ház! Én ezen indítványhoz nem járulhatok. A birtok tisztán tényleges viszony. Azt, hogy én valaminek birtokosa vagyok: azt már azzal bizonyítom, hogy a kezemben van a váltó; de itt nem annak az igazolásáról van szó, hanem arról, hogy vajon tulajdonosa-e az illető birtokos a váltónak. Azért én a módosítás fogalmazványát az én részemről tévesnek tartom ; mig az eredeti szövegezést tökéletesen helyesnek találom és azt elfogadom. Elnök: Méltóztatik-e a t. ház a 37. §-t az igazságügyi bizottság szövegezése szerint elfogadni? (MfogadjukY) Azt hiszem, a t. ház elfogadja. W

ächter Frigyes jegyző: (Olvassa a 38. %-t.) Wahrmann Mór: T. ház ! Én részemről azon intézkedést, mely ezen §-ban tartalmaztatik, tökéletesen helyesnek találom; de azt tartom, hogy nem egész határozottsággal van kifejezve Itt ugyanis oly esetről van szó, ha tudniillik a váltó oly értékről szól, a mely a forgalomban nincs megállapítva. Ekkor tudniillik a lejárat szerinti érték szerint fizetendő a váltó .; de hogy a lejáratkori érték miképen állapittatik meg : arra nézve nincs intézkedés, még a német törvényekben sincs intézkedés; de ez utóbbiaknál az „Einführungsgesetz"-ek, a melyek azon törvényekre vonatkozólag hozattak, határozottan intézkedtek arról. Itt azonban mindig az a kérdés merülhet föl: vajon ki állapítja meg a lejáratkori értéket ? vajon a váltó' birtokosa-e vagy a fizető ? És ha a tőzsde árfolyam szerint határoztatik meg az érték: hát melyik tőzsde árfolyama szerint ? Ha pedig az árfolyam szerint: melyik árfolyam az? Az-e, a melyik pénz után van feljegyezve? avagy pedig az, a mely áru gyanánt van feljegyezve? Ennélfogva bátor vagyok a t. háznak figyelmébe ajánlani egy módositványt, a mely. mindezen intézkedéseket szabályozza és tökéletesen világossá teszi. A módositvány a következő : „A fizetést a váltóban kitett pénznemben kell teljesíteni. Ha a váltó a fizetés helyén forgalomban nem lévő pénznemről, vagy számolási értékről szól: a pénznem, a melyben a fizetés teljesítendő, azon árfolyam szerint számítandó, a mely ezen pénznemet illetőleg a budapesti értéktőzsdén a fizetési napot megelőzőleg utolsó középár gyanánt jegyeztetett." Ez a jelenlegi szokás szerint is igy van, tudniillik sem a pénz, sem az áru után történő jegyzés ; hanem a középár vétetik zsinórmértékül, ugy, hogy hogy mind az egyik, mind a másiknak érdeke le25*