Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-91

12 81. országos ülés február Ifi. 1876. dűli, minden esetre főtámasza volt azon rendszernek, melyet én régóta rosznak ismertem fel : közkölfségi nyilvános kitüntetésben rószesittessók, oly ezimen, hogy kitűnő államférfi volt. így vélekedvén, azt tőlem várni nem lehet, hogy annyira megfeledkezzem képviselői kötelességemről és azon elvekről, melyeket következetesen vallottam, hogy azoknak elitélését aláírjam, elfogadván a ház előtt lévő indítványt. „Én sajnálom, hogy ezen indítvány tétetett és hiszem, hoiry lehetett, volna módot találni, mely szerint az illető tisztelet megadathatott volna neki: a nélkül, hogy bennünket ezen dilemmába helyeznek." — Én is azt mondom t. ház ! hogy önök találhattak volna módot érzelmeiknek, tiszteletöknek oly kifejezést adni, mely bennünket nem helyezett volna azon kényszer helyzetbe, liogy kénytelenek legyünk vagy sokak kegyeletérzetét sérteni, vagy kötelességünket teljesíteni: midőn tiszta meggyőződésünk és lelkiismeretünk sugallata szerint vallott elveinket elkárhoztatni, megtagadni és azokat a törvény által roszaknak, bűnösöknek fognánk kijelenteni. Én t ház ! nem kívántam a dologban többet tenni, mint mennyit az eset épen megkíván : annálfogva egy határozati javaslatot van szerencsém beterjeszteni, a mely nézetem szerint olyan, hogy azt minden eompromissio nélkül önmaguk iránt, minden tisztelet hiány nélkül az elhunyt iránt önök is elfogadhatják, a melyet a t. háznak ezennel elfogadásra ajánlok. (Helyeslés a széhö baloldalon') m Elnök: Fel fog olvastatni a beadott határozati javaslat. (Halljuk.) Orbán Balázs jegyző: (Olvassa:) Határozati javaslat, beadják: Simonyi Ernő, Almássy Sándor, Szalay Imre, ifj. Simonyi János, Fornszek Sándor, Osávolszky Lajos, Pogány Ödön, Szimonfay János, Kiszely Ernő. Tekintve hogy a legnagyobb tisztelet, melyben más törvény Hozások elhunyt legjelesebb államférfiakat részesítettek a közköltségen való eltemettetésben is, a sirnak illő emlékben való ellátásában áll Tekintve hogy a politikai pályán működő férfiak alkotásainak valódi próbaköve azok maradandóságában és vélemény-különbség nélküli elfodásában és helyeslésében rejlik. Tekintve, hogy Deák Ferencz politikai alkotásának legnevezetesebbike az 1867-diki egyezmény iránt annyira ellentétesek a vélemények, hogy míg a nemzet egy része azt jónak, hasznosnak ós fen tartandónak véli: addig a nemzet másik része épen ezen kiegyezésnek, és az azzal karöltve kifejlődött kormányzati rendszernek tulajdonítván az ország sanyarú helyzetét, azt eltörlendőnek tartja. Tekintve, hogy az államférfiak müveinek elfogulatlan megítélésére csak a történelem ítélőszéke van hivatva: Mondja ki a ház határozatilag, hogy. elhunyt tagja Deák Ferencznek fényes polgári erényei méltánylásául a gyász-szertartás rendezésére kiküldött országos bizottság jelentésének elfogadása által ad kifejezést, — érdemeinek megítélését az egyedül iletékes bíróra, az utóborra bízza. Tisza Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk l Halljuk /) Ha valaki e háznak tagjai közül képviselői jogát annyira igénybe veszi, hogy filippikaí tart az ellen, ki nem csak nem védheti magát, de kinek -sírjánál egy nemzet áll gyászolva: számoljon saját lelkiismeretével. (Élénk helyeslés a középen és szélső jobbon.) Én nem fogom a t. ház érzelmeit azzal megsérteni, hogy ezen filippikára feleljek. (Helyeslés a középen és szélső jobbon.) Ma, midőn a hazafiúi érdem koszorúját akarja a képviselőház letenni a nemzet nagy halottjának koporsójára, részemről az előttem szólott képviselő urnák szintén nyújtok egy koszorút: &. határt nem ismerő cynismusnak koszorúját. (Élénk helyeslés a középen. Simonyi Ernő közbeszól: Elfogadom !) Á mi magát a dolgot illeti, a képviselő ur azt mondja : nem ítélhet a szerzett vagy nem szerzett érdemek fölött más, mint a történelem. Hogy ez lesz az utolsó és döntő bíró, abban igaza van; de ha ezt felállítja: nem lett volna még csak következetesség kedveért sem szabad itt azon minden méltóságot nélkülöző taglalásokba bocsátkozni. (Élénk helyeslés a középen és szélső jobbon.) S utoljára is, ha azon példa után indulunk, melyre támaszkodva a képviselő ur, itt fellépett; ha felidézzük azt, hogy, mint ő mondja, a történelem fog ítélni; ha felidézzük Foxnak általa felolvasott szavait, még Foxnak is, — pedig Fox másforma ember volt, — akkori eljárását a történelem elitélte. (Zajos helyeslés a középen. Simonyi Ernő közbeszól: Gorombáskodni lehet! Halljuk! Halljuk!) Én egyetlenegyszer is a képviselő urat félbe nem szakítottam, sem bele nem kiáltottam a szavába : pedig mondhatom, nem volt könnyű feladat. Kérem, legyen szives hasonlóképen csendesen meghallgatni. (Helyeslés a középen. Halljuk !) Miután a t. képviselő ur felállította azt a thesist, hogy csak ugy lehet elismerni, hogy valakinek érdemei voltak: ha az ember nézeteit, alkotásait minden pontban helyesli; igen természetesnek találom és találtain volna, ha egyszerűen azt mondja: „ez levén meggyőződésem, én nem szavazom meg a törvényjavaslatot." Azonban ne-