Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-101

101. országos ülés márczius 3 1876. 191 kezőleg pedig a kérdés azonnal szavazás utján fog eldöntetni. W

ächter Frigyes jegyző: (Olvassa a 29. %-t.) Gulner Gyula jegyző: (Olvassa Wahrmann Mór módositvá?ryát.) Elnök: Nem levén e tárgyban szólásra senki följegyezve, fel fogom tenni a kérdést. Móltóztatik-e a t. ház a törvényjavaslat 29. §-át az igazságügyi bizottság szövegezése szerint a beadott módositvány ellenében elfogadni? Akik elfogadják, méltóztassanak feíállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja s így Wahrmann Mór képviselő ur módositványa mellőzve van. W

ächter Frigyes jegyző: (Olvassa a 2. porét czimét.) Elnök: Nem lévén észrevétel, elfogadtatott. Wachter Frigyes jegyző: (Olvassa a 30. §-t.) Ráth Károly: T. ház ! A törvényjavaslat a biztosítási viszkeresetet két esetben engedi meg. Előszói' az elfogadás hiánya folytán, másodszor pedig a biztosság hiánya folytán az elfogadónál. A biztonság hiányát pedig a szőnyegen levő szakasz taxatíve felsorolja. Először, ha az elfogadó csőd alá esik; másodszor, ha ellene valamely pénzbeli tartozás miatt a végrehajtás siker nélkül megkisértetett. Ezzel szemben, ugy az eredeti törvényjavaslat, mint a német váltórendszabály a biztonság hiányát még a fizetés beszüntetésében is elismeri. Én részemről nem látom okát annak, hogy ezen intézkedés miért mellőztetett a szövegben. Az mondatik ugyanis, hogy az insolvcntia, a fizetés beszüntetése törvényesen nem igazolható. Nem oly cselekmény, melyet a törvény szempontjából alapul venni lehet. Én részemről hivatkozom e részben a gyakorlati tapasztalatra. A nélkül, hogy kereskedőknél a esőd kimondatnék : az insolvcntia, a falissement a legtöbb esetben előfordul és mindenki tudja, hogy miben áll az ily fizetés beszüntetése. De, hogy ez csakugyan létezik és hogy a törvény által is hason intézkedéseknél alapul vétetik : e részben bátor vagyok két auctoritásra hivatkozni, oly két auctoritásra, a kiket azt hiszem a jogügyi bizottság t. előadója is ilyeneknek készséggel el fog ismerni. Az egyik az imént életbe lépett kereskedelmi törvény, hol világosan két izben is, de különösen a 309. §-ban az áll, hogy kereskedők közti ügyleteknél, ha az adós csőd alá kerül, vagy csak fizetéseit szüntette meg, stb. a megtartási joggal élhetni. Ez az egyik tekintély; de azt hiszem a másik auetoritást is el fogják ismerni, különösen a t. előadó ur: mert az nem más, mint az igazságügyi bizottság maga, nevezetesen annak érdemes előadója Choriii képviselő ur, kinek tollából folyt ugyancsak a szőnyegen levő törvényjavaslat 109. §-ában oly intézkedés, melynél fogva a fizetés beszüntetése a zálogmegtartási jogot statuálja. Én tehát már csak is erre hivatkozva, azt hiszem, hogy a fizetés beszüntetése elég okot szolgáltat arra nézve, hogy a biztosítási viszkereseti jog érvényesíthető legyen. De e nélkül részemről nem is látnám be ezen §-nak hatályát az elfogadóval szemben, különösen pedig a következő bekezdésnek, melyben világosan áll, hogy a mennyiben ezen biztosíték nem nyújtatnék, ugy az előzőktől, mint magától az elfogadótól biztosítás követelhető. Már pedig sem esőd esetében, sern pedig akkor, hogy ha a végrehajtás siker nélkül megkísértetett: ugy hiszem ily biztosítást már practice az elfogadóval szemben érvényesíteni alig lehet. Elismerem azt is, hogy a fizetés beszüntetése csakis kereskedőknél jöhet szóba és hogy ezt kiterjeszteni minden váltóelfogadóra nem lehet. Ezen szempontból kiindulva bátor vagyok a következő módositványt benyújtani, ismétlem azon megszoszoritással, hogy a fizetés beszüntetése csakis a kereskedőknél vétessék a biztosítási viszkereset érvényesítésének alapjául. A módositvány ekép szól: „1. Ha az elfogadó esőd alá jutott, vagy mint kereskedő csak fizetéseit beszüntette." Tombor Iván jegyző : (olvassa Ráth Károly módositvány át.) „A 30. §-hoz. A 30. §. első pontja ekép egészítendő ki: 1 H elfogadó csőd alá jutott, vagy mint kereskedő csak fizetéseit beszüntette/Krajcsik Ferencz: T. ház! Nem lehetek az előttem szólott képviselő ur nézetével egy véleményben azon kérdés tekintetében, hogy a kiütött csőd constatálásán tul a fizetés megszüntetésének indoka is elegendő alapul szolgálhasson viszkereset megállapítására, nemcsak azért, mert, mint maga állította, ezt bebizonyítani jelenlegi jogügyi viszonyaink között igen nehéz; de másrészt azért is, mert maga a törvényjavaslat azon eshetőségre, ha valaki fizetéseit beszünteti: a 30. §. 2-dik pontjában provideál, a mennyiben meghatározza, hogy ha valaki ellen r

a végrehajtás siker nélkül inegkisértetett, ez esetben biztosítási viszkeresetnek helyt ád. Itt tehát a fizetésnek beállítása és a fizetés képtelensége esetéről a 30. §-nak jelenlegi szövegezése által provideálva van. A Ráth Károly t. képviselőtársam módosítását tehát részemről el nem fogadom. De nem is ezen kérdéshez akartam szólani; hanem fel akartam szólalni a 30. §. első bekezdésére vonatkozó szöveg tekintetében. A jelenleg tárgyalás alatt lévő törvónyjavaslat a biztosítási viszkereseteknek két nemét különbőz-