Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-91

91. országos ülés február 16. 1876. 11 latáról figyelmeztetni arra, hogy hazánk állami léte veszélyben van; azóta ugyan azon halálharaugot kongatják fülünkbe a ministerek beszédeikben, sőt törvényjavaslataik indokolásában is. Ezt nem mi mondjuk, hanem azok, kik Deák Ferencznek, ki e korszak alkotója volt, érdemeit halhatatlanitni óhajtják. De uraim! Vajon azon státusférfiu, kinek alkotása rövid kilencz óv alatt ily állapotba hoz egy országot, hogy a kormány, a fejedelem kénytelen ünnepélyesen kinyilatkoztatni, hogy annak állami léte veszélyben van : — érdemei kétségbe vonhatlanok-e? Mi, kik kilencz év óta határozott ellenei voltunk azon politikának, melyet az elhunyt követett : határozottan elleneztük azon kiegyezést s azon rendszert, melyet ő alkotott; mert mély meggyőződésünk szerint az hátrányos, s következéseiben káros volt a hazára ; mi, kik megjövendöltük ezen rendszer kimaradhatlan rósz következéseit annyiszor: mi nem fogjuk őt dicsőíteni most, midőn az események oly — mondhatnám — irtózatos hiven igazolják a mi jóslatainkat; nem fogjuk azt elfogadni most, midőn maga a párt, mely azt elfogadta: kénytelen beismerni, hogy az országnak állami lételét kétessé teszi és veszélyezteti. Uraim! Nemcsak a rendszer maga, de minden, a mi azzal összeköttetésben volt: azon rövid kilencz év alatt mind eldőlt. Még azon eszközök is, melyeket az elhunyt ezen rendszernek felállítására, fentartására és fejlesztésére használt. Ezen eszközök egyike volt például a Deákpárt: nincs többé, megszűnt lenni, elhalt. Mintha azt hallottam volna, hogy van. Meglehet; de ha van : ez titkoslétel, nem nyilt, hogy ugy mondjam, nem hivatalos existentia. Ha működik: ez titkos földalatti vakandok működése; nem nyílt férfias működés. Ha vannak, kik azt hiszik, hogy még fel fog támadni: én azt hiszem, hogy nem. Eequiescat in pace. Ezen eszközök másodika volt a Deákkör, ez is kimúlt, még alkotójának életében múlt ki, eltemettetett, nem volt senki, ki parentált volna felette, egy köny sem hullt elhagyatott ravatalára, eltemettetett némán, csendesen ; — kő sem mutatja helyét. Tehát uraim mi marad meg ezen egész rendszerből? Maga a kiegyezés. Ezen kiegyezés szülte azon eredményeket, melyeket előbb felemlítettem. En és elvbarátaim meg vagyunk győződve, hogy ezen kiegyezésnek következménye országunk .szomorú és szerencsétlen "helyzete. De nem kérjük önöktől azt, hogy rögtön fogadják el a mi nézeteinket, és lökjék félre ezen egész alkotást; ámbár mély meggyőződésem szerint az ország java ezt fogná kívánni. Csak azt mondom, hogy ez iránt köztünk vélemény különbség van, és mert vélemény különbség van köztünk : csak azt kérjük önöktől: függesszék fel itéletoket, ne mondjanak Ítéletet most a felett, a mi felett az utókor van hivatva ítéletet mondani, mert egy részt önök is, más részt mi is érdekelt felek vagyunk. T. ház! Nem fogom továbbá igénybe venni a t. ház figyelmét ; (Helyeslés.) hanem méltóztassék megengedni, az ily eseteknél az ember keresi a tanácsokat, ott, a hol találja. Nem vagyok egyike azoknak, kik azt vallják, hogy: „de mortuis nihil nisi bene". Szeretek kíméletesen eljárni. (Felkiáltások a középen: Látszik!) és nem menni tul a kötelességen; hanem ott uraim, a hol egy ország, egy nemzet sorsa lebeg a mérlegben: ott érzelgősnek helye nincsen. Méltóztassék megengedni, hogy néhány rövid kivonatot olvassak fel azon beszédből, melyre már szerencsém volt kivatkozni, melyet Fox Károly mondott Pitt Vilmosnak halála után, a midőn az utóbbi részére köztisztelet nyilvánítása ós köz-költségen való eltemettetése inditványoztatott. 0 akkor ezeket monda: „Kénytelen vagyok kimondani, hogy jelenleg az ország a legveszélyesebb s legaggasztóbb állapotba juttatott. Oly állapotba, melyek folytán bármi mást lehetne kívánni inkább, mint azt, hogy köztiszteletben rószesittessék az: a ki intézője volt azon rendszabályoknak, melyek az országot ez állapotba juttaták." „En mindig azon nézetben voltam, és most is azon nézetben vagyok, hogy a jelen uralkodás egész ideje alatt egy szerencsétlen kormányzati rendszer követtetett; és én erősen hiszem, hogy ezen rendszer volt oka midazon csapásoknak, azon csalódásoknak, melyek az országot majdnem folytonosan érték annak egész tartama alatt." .... „Azon véleményben lévén, ezen rendszer káros következményeiről, melyről előbb mondottam, hogy egész uralkodási ideje alatt követtetett, nem tehetem, hogy ne vádoljam az elhunyt ministert azért, hogy, nem mondom bűnösen, mert ezen kifejezést némelyek keménynek találhatnák, de felette szerencsétlenül, fényes tehetségeit és parancsoló ékesszólását ezen' rendszer fentartására fordította. Hogy ezt tette, azon tudomással e rendszer felöl, melylyel bírnia kellett: ón őt annál hibásabbnak kell, hogy tartsam, mert fényes elmebeli tehetségek nélkül, melyek képesítették őt fátyolt borítani az emiitett rendszer legundokabb vonásaira; én meg vagyok győződve, az nem fogta volna fél annyi ideig kiállani az ellene intézett támadásokat s következőleg nem állott volna fel és nem terjesztette volna átkos befolyását félannyi ideig, mint tévé. „Én nem adhatom beleegyezésemet arra, hogy azon ember, ki meggyőződésem szerint az egye2*